A rovat kizárólagos támogatója

A Magyar Tudományos Akadémia Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottságának (FFEB) állásfoglalása a Magyarországon jelenleg működő, telepítés alatt álló és jövőben telepítendő akkumulátorgyárak ügyében.

Az elsősorban elektromos járművek előállításához szükséges akkumulátorok gyártásának hazai helyzete az elmúlt hónapokban mind a tudományos közösség, mind a közvélemény figyelmét felkeltette, amit a már működő és tervezett üzemek környezeti, gazdasági és társadalmi hatásai indokolnak. Ezen összetett hatások értékelését nem elegendő egy-egy meghatározott nézőpont szempontjából, elszigetelten elvégezni, ezért az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottsága fontosnak tartja felhívni a figyelmet arra, hogy a témát annak teljes komplexitásában, a fenntartható fejlődés elveinek a figyelembevételével és a fenntarthatóság valamennyi aspektusára és azok összefüggéseire tekintettel kell vizsgálni.

Az elmúlt hónapokban számos kritika érte mind a fejlesztések tervezett volumenét és ütemét, mind pedig azok módját, ami sokakban kétségeket és aggodalmakat ébresztett. A fenntartható fejlődés elveivel ellentétben a már megvalósult, illetve megvalósítás alatt álló fejlesztéseket nem előzte meg széles körű társadalmi tájékoztatás és egyeztetés, amely megfelelő stratégiai hatásvizsgálatokon alapulna, illetve az érintettek számára nem volt mód esetleges kételyeik, ellenérveik érdemi artikulálására, a fejlesztések valamennyi fenntarthatósági aspektusának a megismerésére. A fenntarthatóság szempontrendszerét legegyszerűbben egy háromlábú székhez szokták hasonlítani, melynek ha bármelyik lába sérül, az egész maradandó károkat szenvedhet, kifejezve ezzel azt az üzenetet, hogy a gazdasági, a társadalmi és a környezeti szempontok egyaránt nélkülözhetetlenek, és ezek harmóniája, integrált szemlélete a legjobb megoldás. Az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottsága sem mentes a sokakat foglalkoztató aggodalmaktól, ezért – kiváltképpen a megnyugtató rendezés érdekében – az alábbi észrevételeket és ajánlásokat teszi a döntéshozók felé.

Környezet- és egészségügy

Az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottsága szerint a köznyugalom és a közbizalom védelme alapvető közérdek. Az akkumulátorok gyártási technológiája számos környezeti és egészségügyi kockázattal terhelt, és sem hazánkban, sem pedig külföldön nem állnak rendelkezésre széles körű és ellenőrizhető adatok a termelés környezeti és egészségügyi hatásairól. A jelenleg is működő akkumulátorgyártó üzemek közül több környezeti és egészségügyi problémákat okoz, és nem kizárható, hogy működésük a jövőben is okozhat – akár súlyos – szennyezéseket is.

Ezért az elővigyázatosság elvére tekintettel kiemelten fontosnak tartjuk a gyárak monitoring- és haváriaterveinek nyilvánosságra hozatalát, azok szakmai és társadalmi ellenőrzésének lehetőségét. Ilyen horderejű ügyben az üzleti titok nem értelmezhető abszolút módon, az érintettek (beleértve a természeti környezet) szempontjából releváns adatok titkos kezelésének sem jogi, sem társadalmi szempontból nincs helye. Az ellenőrzést közös gyártói, kormányzati, tudományos-műszaki és civil programban kell megvalósítani (erre jó példával szolgálhat az Integritás Hatóság működése). A helyszíni ellenőrzéseket a hagyományos módszerek mellett alkalmanként előre be nem jelentett módon is el kell végezni. Az esetlegesen szükségessé váló szankcióknak összhangban kell lenniük a potenciális károk mértékével és az üzemek által a tulajdonosaik számára generált bevételekkel annak érdekében, hogy azoknak valódi visszatartó ereje legyen. A transzparenciát, így akár a gyártóktól független ellenőrzési kapacitás finanszírozását is elemi érdekévé kell tenni az érintett gazdasági csoportoknak, a megszülető vizsgálati jelentéseket és a hozzájuk kapcsolódó esetleges szankciókat pedig nyilvánosságra kell hozni.

A környezet szennyezése és más egyéb kérdések mellett különösen aggasztó a gyártó üzemek erőforrás-felhasználásának, nevezetesen az energia- és vízhasználat mértékének a kérdése, különösen mivel ezzel kapcsolatban nem áll rendelkezésre a tudományos közösség és a közvélemény számára megbízható, egyértelmű információ. Összességében a kellő információ hiánya önmagában is az egyik előidézője a társadalomban megfogalmazódott aggodalmaknak, amelyek tehát az átláthatóság növelésével minden bizonnyal csökkenthetők. Nem kevésbé látszik kérdésesnek a hulladékkezelés problémája, akár a gyártás során keletkezett, akár az akkumulátorok életciklusának a végén keletkező hulladékok tekintetében, vagyis hiányzik a felújítást, újragyártást, újrahasznosítást és újrafelhasználást garantáló körforgásos üzleti modell leírása.

Gazdaság

Megfontolandó kérdés az is, hogy a tervezett beruházások esetében a tervezett előnyök mellett hátrányok is megjelennek, és nem lenne szerencsés, ha utóbbiak erősödnének. Éppen ezért lenne szükséges nyilvánosságra hozni azokat a számításokat, amelyek alapján a kormány hosszú távon és fenntarthatóan jelentős társadalmi hasznot remél a beruházásoktól. Ezen elemzéseknek tükrözniük kell a környezeti terhek (negatív externália költségeinek) összességét és a felhasznált ökoszisztéma-szolgáltatások teljes gazdasági értékét is. A számításoknak ennek megfelelően minden járulékos elemre ki kell terjedniük, és kockázatbecslést is tartalmazniuk kell.

A technológia rohamos fejlődése mellett kétséges, hogy célszerű-e egyetlen technológiára alapozni egy ekkora volumenű gazdaságfejlesztési programot, hiszen korántsem egyértelmű, hogy a lítiumion-akkumulátor a jövő útja. Sőt még az sem biztos, hogy az elektromos járművek dominálják majd a közlekedést egy-két évtized múlva. Mindezek figyelembevételével megfontolandó az óvatosabb, lassúbb fejlesztési ütem lehetősége.

Indokoltnak látjuk, hogy a betelepülő vállalatok vállaljanak jelentős anyagi szerepet a működésükhöz szükséges energetikai és infrastrukturális fejlesztések finanszírozásában. Új energiaintenzív ipari létesítmények csak akkor kapjanak működési engedélyt, ha készek részt venni az ellátásukhoz szükséges energiatermelési és szállítási beruházásokban, és nem veszélyeztetik a társadalmi ellátási rendszereket. Fontosnak tartjuk a beruházások közvetlen és közvetett támogatásának összességét és részleteit is nyilvánosságra hozni, hiszen az energetikai, a víziközmű- és a logisztikai ágazatokban adott támogatások közvetlenül érintik az infrastruktúra-rendszerek üzemeltetését, fejlesztését és az ott alkalmazott tarifapolitikákat.

Ugyancsak számos kérdést vet fel a kiterjesztett gyártói felelősség tényleges érvényesülésének mikéntje, amely várhatóan további környezeti és gazdasági terheket ró majd az országra az elhasznált akkumulátorok esetleges nagy volumenű tárolása, illetve feldolgozása, újrahasznosítása, újrafelhasználása következtében – e téren is megnyugtató lenne a megfelelő tájékoztatás, hiszen a hiányos információk miatt nem egyértelmű, hogy ezzel kapcsolatban milyen műszaki-gazdasági-környezeti tervezés történt. Arról sincs információ, hogy az újabb szén-dioxid-kvóta-adó bevezetéséről a közelmúltban megjelent kormányrendelet [320/2023. (VII. 17.) Korm. rendelet a jelentős térítésmentes kibocsátásiegység-kiosztásban részesülő létesítmény üzemeltetőjét érintő egyes veszélyhelyzeti szabályokról] miképpen érinti a már működő és újonnan épülő akkumulátorgyárakat.

23. ARC-kiállítás Balogh Dénes: GÖD-ÉRT Egyesület – Már Gödön sem kell félnünk a nemátalakító műtétektől!

Társadalom

Az országban tervezett új erőművi kapacitások a jelenlegi igények hatékonyabb kielégítésén túl az energiaintenzív iparágak hatására megnövekedett elektromosenergia-igényt hivatottak kiszolgálni. Az, hogy az energetikai fejlesztések mértékét és jellegét elsősorban a hazánkba települő, alacsony hazai hozzáadottérték-tartalmú ipari tevékenységek energiaigénye határozza meg, azzal a veszéllyel járhat, hogy más, a fenntarthatósági célokat jobban szolgáló beruházások (pl. energiahatékonyság, a lakossági célú zöldenergia-beruházásokat elősegítő elosztóhálózati fejlesztések, a villamosenergia-rendszer rezilienciájának erősítése) forrás-, illetve humán és fizikai kapacitáshiány miatt háttérbe szorulhatnak.

A szektor társadalmi hatásainak a szempontjából fontos az alkalmazott munkaerő kérdésköre. Megfelelő hazai szakemberek hiányában a betelepülő üzemek várhatóan külföldi vendégmunkásokat fognak majd foglalkoztatni, ami konfliktusokat okozhat. Ennél is súlyosabb probléma azonban, hogy a hatalmas volumenű fejlesztések akár évekig nem járulnak hozzá a tudásalapú tárasadalom hazai megteremtéséhez és az innovációhoz, továbbá kérdéses, hogy az érintett vállalatok idővel hazánkba telepítik-e majd a kutatás-fejlesztési tevékenységeiket is.

Az állásfoglalásunkban megnevezett kérdésekben ez idáig nem folyt érdemi, adatokon és háttértanulmányokon alapuló szakmai vita, miközben számos lépés és megelőző intézkedés sürgető volna. Szükséges az akkumulátorgyártás felfuttatására építő gazdasági stratégiával kapcsolatos valamennyi érv és ellenérv megjelenítése, vitába vonása és az aggodalmak érdemi cáfolata, illetve a potenciális károk enyhítését célzó intézkedések bemutatása a gyárépítéssel érintett települések lakossága és az érintett szakmák képviselői számára is. Ezeknek az érdemi vitáknak a lefolytatását sürgetjük, és ehhez az MTA minden segítséget megad.

Összefoglalás

  1. A fenntartható fejlődés elveivel ellentétben a már megvalósult, illetve megvalósítás alatt álló fejlesztéseket nem előzte meg széles körű társadalmi tájékoztatás és egyeztetés, ezért szükséges az akkumulátorgyártás felfuttatására építő gazdasági stratégiával kapcsolatos valamennyi érv és ellenérv megjelenítése, vitába vonása és az aggodalmak érdemi kezelése.
  2. Szükséges nyilvánosságra hozni azokat a számításokat, amelyek alapján a kormány hosszú távon és fenntarthatóan jelentős társadalmi hasznot remél a beruházásoktól.
  3. Kiemelten fontos, hogy nyilvánosságra kell hozni a gyárak monitoring- és haváriaterveit, és meg kell teremteni a szakmai és társadalmi ellenőrzés lehetőségét.
  4. Meg kell erősíteni, illetve ki kell egészíteni a környezeti és társadalmi kockázatok felmérésre, értékelésére és kezelésére alkalmas intézményrendszert. Szorosabbá kell tenni a különböző szakpolitikák közötti együttműködést a beruházásokkal kapcsolatos döntéshozatal során.
  5. Az esetlegesen szükségessé váló hatósági szankciókat összhangba kell hozni a potenciális károk mértékével és az üzemek által a tulajdonosaik számára generált bevételekkel.
  6. Részletesen vizsgálni kell a gyártó üzemek erőforrás-felhasználásának, nevezetesen az energia- és vízhasználat mértékének a kérdését, és az egyéb helyi igények várható alakulásának figyelembevételével részletes terveket kell kidolgozni a következő évtizedekre. Indokoltnak látjuk, hogy a betelepülő vállalatok vállaljanak jelentős anyagi szerepet a működésükhöz szükséges energetikai és infrastrukturális fejlesztések finanszírozásában.
  7. Vizsgálni és megnyugtatóan rendezni kell a kiterjesztett gyártói felelősség tényleges érvényesülésének mikéntjével kapcsolatos kérdéseket.
  8. Biztosítani kell, hogy a fejlesztések minél inkább hozzájáruljanak a tudásalapú tárasadalom hazai megteremtéséhez és az innovációhoz, és elő kell segíteni, hogy a hazai vállalkozói szféra (különösen a kkv-k) is be tudjanak kapcsolódni a tervezett tevékenységekbe.

Nyitókép: 23. ARC-kiállítás: Venczel Zoltán: Feszültség

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás