Soha nem látott tempóban népesülnek be Budapest és néhány vidéki város agglomerációs övezetei. A kormány addig fűtötte a lakáspiacot, amíg a fejlesztőkön kívül mindenki más rosszul járt. Víz, csatorna, burkolt út és közvilágítás nélküli lakóparkok. A szomorú helyzetet a HVG járta körül.
Pörögjön az építőipar, nőjön a gazdaság, aztán utánunk a vízözön”; ez a kormány lakásépítési politikájának mottója, a hosszú távú következményekkel mit sem törődnek – fakadt ki a HVG-nek egy nyugat-magyarországi városvezető.
Ami azt illeti, az özönvíz egyes településrészeket már szó szerint elöntött az elmúlt napok felhőszakadásai során, például Dunakeszin és Érden. Mindkettő Budapest gyorsan fejlődő agglomerációs övezetébe tartozik, ahol gombamód bújnak ki a földből a többlakásos, hunyorítva családi háznak tűnő kockák, amelyeknél a fejlesztők nem oldják meg a csapadékvíz elvezetését (sem). Csakhogy az intenzív terepkövezés és betonozás időszakában egyre fogynak azok a területek, amelyek el is tudnák azt nyelni – magyarázza Tetlák Örs, Érd alpolgármestere.
„Ekkora vízre anno csak Noé készült fel” – vette keserűségében poénosra a közösségi oldalán Pethő Krisztián, Dunakeszi önkormányzati képviselője.
Az agglomerációba kiözönlő lakók jellemzően már a tervezőasztalról elkapkodják a hétről hétre dráguló lakásokat, nem áldoznak néhány tízezer forintot műszaki ellenőrre. Horváth Tibor, Pécel polgármestere szerint az egyik legkomolyabb gond, hogy a családtámogatásokat igénylő kiköltözők között sok a fiatal pár, akik nem látják át, hogyan trükköznek velük – és a jogszabályokkal – az építési vállalkozók.
„Minden kiskaput kihasználnak” – teszi hozzá.
Pécelen jelenleg is van egy lakópark, aminek a beruházója az utat már nem csinálta meg; nincs járda, nincs csapadékvíz-elvezetés, sőt közvilágítás sem. A cég végelszámolás alatt van, a lakókra – illetve a településre – maradt a helyzet megoldása. Előfordul az is, hogy a vállalkozók a hivatalos utat megkerülve „bundázzák meg” a szolgáltatóval a vízbekötést és a szennyvíz elvezetését, a szükséges engedélyek beszerzése nélkül. Utóbb a vállalkozók felszívódnak, a lakók pedig kiszolgáltatottak az esetleges hibáknak és a jogsértések miatti eljárásoknak.
Tiszta vizet a poharainkba! – 15 év múlva összedőlhet az ivóvíz ágazat
Ma Magyarországon a legszigorúbban ellenőrzött élelmiszer a csapvíz – kérdés, hogy meddig? Ivóvízhálózatunk 86 %-a kockázatosnak minősül. A rezsicsökkentés miatt előbb utóbb szitává válik a hazai ivóvíz hálózat. Rendszeres karbantartás híján a vízcsövek szörnyű állapotban vannak, gyakran eltörnek, egyes településeken már komoly kihívást jelent egészséges ivóvízhez jutni. HALLGASD MEG PODCASTUNKAT >>>
„Míg a szennyvíz elvezetése közszolgáltatás, a csapadéké nem, az önkormányzat se állami forrást nem kap rá, se a lakosságtól nem szedhet érte díjat” – említ egy újabb adalékot Németh Ákos, Szombathely alpolgármestere.
Olcsó rezsi leve
Nehezen lehet vitatni, hogy valóban baj van a víznyomással és az áramkimaradásokkal a megrohamozott településeken. A vízhálózat az 1990-es években került önkormányzati tulajdonba, ennek fenntartása, netán fejlesztése különösen a 2013-ban bevezetett rezsicsökkentés miatt vált lehetetlenné. A helyi szolgáltatók ugyanis a kormány döntése értelmében azóta nem emelhettek árat, így az önkormányzatnak sem tudnak annyit fizetni a hálózat használatáért, amiből kitermelhetők lennének a fejlesztés költségei.
A vízhiánnyal küzdő települések problémája kettős természetű. Az elmúlt évtizedben akár 20 százalékkal is megnőtt lakosság ugyanazt a hálózatot használja, amely 20-25 éve is elavult volt, és már akkor végső kapacitása környékén teljesített. A megnövekedett igénybevétel és a vezetékek rossz állapota együttesen rendszeres csőtörésekhez és az ellátás akadozásához vezetett.
A kormány számításai szerint Magyarország vízvezeték-hálózatának korszerűsítése kétezermilliárd forintba kerülne, de ezen belül is kiemelt fontosságot kellene élveznie Budapestnek és Pest megyének, hiszen itt koncentrálódik a teljes lakosság majdnem egyharmada. A települések vízszolgáltatói közül sokan billegnek csődközeli helyzetben, a beszedett szolgáltatói díjak jószerével még a saját működési költségeiket sem fedezik, az önkormányzatoknak pedig – nem létező – extra forrásokat kellene felhasználniuk ahhoz, hogy elfogadhatóbb szolgáltatási színvonalat nyújtsanak.
Minderre rátesz egy lapáttal az is, hogy a kormány várhatóan június 30-ától kizárja az önkormányzatokat a rezsicsökkentésből, ami áram esetén a két-háromszorosára, gázellátás esetén akár az ötszörösére is növelheti a települések ilyen költségeit. Tavaly a kormány, mentőövnek álcázva, felkínálta az önkormányzatoknak, hogy ingyen felajánlhatják az állami Nemzeti Vízművek Zrt.-nek a vízrendszerhez kapcsolódó csőhálózatot, átemelőket, közkutakat és a szolgáltatócégekben lévő részesedésüket.
Hivatalosan azzal az indokkal, hogy a vízellátás biztonsága fenntartható legyen. A lépéssel az államra szállnának a hálózatok fenntartásának és fejlesztésének a költségei, eközben azonban több ezermilliárd forintnyi vagyont is szerezne.
Az új városrészekben olykor a legalapvetőbb infrastruktúra, a csatorna is hiányzik, például Érd M7-es autópályához közeli utcáiban. Ahhoz képest, hogy aszfaltozott utak híján fuldokolnak a porban, kisebb gondjuk, hogy a házi emésztőből elszivárgó szennyvíz károsítja a kertjeikig érő, páratlan növény- és madárvilággal bíró Fundoklia-völgyet, ami láthatóan a környezetvédelmi hatóságoknak sem fáj.
Visszaút már nincs, egyetlen önkormányzat sem vállal fel olyan népszerűtlen és költséges intézkedést, mint egy, már kijelölt építési övezet visszaminősítése. De ha időben lépnek, sokszor az is konfliktusokkal jár. Az érdi önkormányzatnak eddig sikerült megakadályoznia, hogy lakópark épüljön egy levendulamező helyén; a csalódott vállalkozó bosszúból felgyújtotta a természeti értéket.
A kormány egész lakáspolitikájára jellemző átgondolatlanság nyomja rá a bélyegét az agglomerációk egyre több feszültséget teremtő felduzzadására is – mondja Varga Dénes közgazdász. Szerinte állami feladat lenne annak szabályozása, hogy a fejlesztők valamilyen módon járuljanak hozzá a közművek és a szélesebb értelemben vett infrastruktúra fejlesztéséhez, például útépítéssel, vagy úgy, hogy ezt valamiféle díjfizetéssel megváltják. Az önkormányzatoknak már semmire sincs pénzük, többük a csőd közelébe kerül, a tartóssá vált veszélyhelyzeti szabályozással pedig a kormány még azt a lehetőséget is elvette tőlük, hogy új típusú díjakat vessenek ki.
Észszerű lenne, ha az önkormányzatok adnák ki az engedélyeket, és csak akkor vennék át az elkészült közműveket, ha a zavaros helyzetek tisztázódnak – vázol egy lehetséges megoldást a péceli polgármester. Ám amióta a településeket teljes mértékben megfosztották az építéshatósági és -felügyeleti jogköröktől – a kormányhivatalokhoz telepítve e hatásköröket –, a beruházók oda-vissza trükköznek a szolgáltató-kormányhivatal-önkormányzat háromszögben. A beígért életkörülményeket hiányoló új lakók viszont utóbb mindig a városházát hibáztatják – panaszolja Horváth Tibor.
Azért a mindennapossá vált jelenségért is, hogy gyakran alig csorog a víz a csapból, mert a rendszerváltás óta sem korszerűsített ivóvízrendszerek nem bírják a fokozódó terhelést: a lakosok növekvő számát és az egy főre jutó fogyasztás megugrását (például a sok gumimedence miatt). Áramkimaradások is dühítik a családokat, ám a villamos rendszer kapacitása is szűkös. Gödön – ahol az aranytojást tojó tyúkot, a Samsung gyárat a kormány a különleges gazdasági övezetté nyilvánítással lényegében kimetszette a településből – például új trafót kell üzembe helyezni.
Nem csak a beköltözők, a régi lakók is úgy érzik, egyre inkább ellehetetlenítik az eddig sem feltétlenül komfortos életüket.
Mind több helyen probléma a bölcsőde, az óvoda és az orvosi rendelő hiánya. Az önkormányzatok csak állami támogatásból vagy pályázati pénzből tudnak építkezni, a mostani inflációban egyre nehezebben: Pécel egy nyolccsoportos óvoda építésére több év alatt 780 millió forintot kapott az államtól, a koronavírus miatt éveket csúszó projekt költségei azonban máris egymilliárd felett járnak.
A kisgyerekes beköltözők miatt Gödön az iskolák annyira túlzsúfoltak, hogy az egyiknek a plébániát kellett kibérelnie, hogy mindenkinek jusson osztályterem. Tanárokat még nehezebb találni; szolgálati lakással lehetne őket odacsábítani, de az önkormányzatnak erre sincs forrása, csak milliárdos tartozása.
Pedig Göd az agglomerációs ártalmak szempontjából még különleges helyzetben van: annak ellenére több a zöldövezet, mint például a szomszédos Dunakeszin, hogy 2011 óta 20 százalékkal nőtt a lakosság – mondja Balogh Csaba polgármester, aki szerint itt kivételesen még a közlekedés is kielégítő. Jóllehet a befektetőket vonzzák a környéken relatíve magas ingatlanárak, a társasházépítési hullám Gödöt elkerülte – itt az ikerházak a legnépszerűbbek. A település régi sármja azonban lassan így is elvész. Száz éve a budapesti elit épített itt nyaralókat magának; az ötven historizáló ingatlanból harmincat már elbontottak, hogy két autóbeállós kockákat emeljenek a helyükön. Hasonlóra panaszkodnak Érden is.
„Az utolsó hangulatos, régi ház volt ezen a szakaszon – mutat egy üres telekre szinte sírva egy tősgyökeres helybéli –, kissé avítt épület, de csodaszép, hatalmas kerttel, ami önmagában százmilliós érték. A mi gyerekeink már nem a zöldben, hanem tízlakásos társasházak között nőnek fel.”
Márpedig gyors visszaköltözési hullámra a szakemberek szerint nem lehet számítani.
Székesfehérvár fideszes polgármestere ebben az interjúban az önkormányzatok problémáiról is beszélt.
A nagyvárosokban hátrahagyott lakástípus nem csereszabatos a földből gomba módra kibújó újakkal – magyarázza Varga. A nagyobb városokban – s főleg Budapesten – a befektetői igények határozzák meg a lakásépítéseket és az árakat. A családok többsége a kisebb méretű új lakásokat sem tudja megfizetni, ezért szorul ki az agglomerációba, ahol igénytelenebb, de nagyobb alapterületű ingatlanhoz juthat.
A visszaköltözés legfeljebb akkor jöhet szóba, ha a gyerekek kirepülnek, az idősödő szülőknek pedig dönteniük kell, hogy mihez kezdjenek az egészségügyi ellátástól távol eső, túlméretezett, magas rezsijű házukkal – és az addigra biztosan jelentkező, építési hibákból származó károkkal.
FÜLÖP ISTVÁN, GYENIS ÁGNES, SZLAVKOVITS RITA, TARNAY KRISTÓF ÁBEL
