A ragadozó madarak helyzetéről tanácskoztak madarászok Szarvason a VII. Sólyomcsalogató konferencián, és megvitatták a vadászokkal szemben követendő stratégiát.
A múlt hétvégén, február 18-19-én Szarvason megtartott rendezvényen három ország 17 természetvédelmi szervezete részéről összesen 83 fő vett részt. A város szélén lévő Anna-ligetben megrendezett konferenciát a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Ragadozómadár-védelmi Szakosztálya és a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szervezte. A szakosztály egyébként évente két rendezvényt bonyolít le: tavasszal a tudományosabb jellegű Sólyomcsalogatót, ősszel pedig az informálisabb Sasriasztót.
Az esemény kezdetén, szombat reggel Haraszthy László a szakosztály Kerecsensólyom-díját adta át Szentendrei Gézának. Az idén elsőnek odaítélt kitüntetést azok kaphatják meg, akik részt vettek a ragadozó madarak védelmének hőskorában, az 1970-es évek elején.
A díj átadása – Haraszthy László (balról) és Szentendrei Géza
Ezután Bagyura János tartott előadást fokozottan védett ragadozómadár-fajaink és a fekete gólya magyarországi helyzetéről. Elmondása szerint a hazai vörös kánya állomány fellegvára Baranya-megye, ahol 3 revír (madárpár által foglalt terület) található. Emellett a Hanságban is regisztráltak egy sikeres költést. A rétisas állománya folyamatosan növekszik; jelenleg az ismert költő állomány 236 pár. Sok egyedet meg is gyűrűznek a madarász szakemberek, színes gyűrűvel.
Fiatal rétisas röpképe
Bagyura János beszámolója szerint a revírt foglaló kígyászölyv-párok száma 43-ra tehető. Az elmúlt években valószínűleg csökkent a faj állománya. Békászó sasból 30 revírt foglaló pár található az országban, főként zárt erdőkben. A faj fő bázisa a Zemplén. A parlagi sas állománya a növekvő számú mérgezések ellenére emelkedett, a szakemberek 2011-ben 145 fészkelő párt számláltak meg Magyarországon. A 180 kirepült fiókából 108-at meg is gyűrűztek a madarászok. Egy fióka korában kézre került, Szellőnek elnevezett parlagi sasra műholdas nyomkövetőt helyeztek el szabadon bocsátásának idején, így követni tudták a mozgását. 2011-ben 5 szirti sas revírt számoltak össze az MME aktivistái, ebből 3 pár foglalt fészket, és kettő költött sikeresen. A kék vércse költő állománya 10 éves rekordot döntve 900-1050 párra emelkedett, és hosszú távon is meg lehet állapítani, hogy nem csökken az állomány. 2011-ben 134 kerecsensólyom revírt tartottak nyilván, a 146 sikeres költés nyomán 427 fióka repült ki. A faj megőrzésére irányuló Life projekt során 300 költőládát helyeztek ki a kék vércséknek. Ez utóbbi madarak populációjának megártott a 2010-ben leesett rendkívül sok csapadék. A vándorsólyom az 1960-as évek elején kipusztult, majd később visszatelepült az országba. Jelenleg 32-35 párra becsülik az állományát. Az uhu az 1970-es években nehéz helyzetbe került, később egy visszatelepítési program indult a hazai populáció helyreállítására. Jelenleg 50-70 párra tehető a hazai uhu-népesség.
Haraszthy László szerint az összes hazai ragadozó madárfaj állománya növekszik, vagy stabil – kivéve a békászó sast. Ugyanakkor Bagyura János árnyalta ezt a kijelentést azzal, hogy nem teljes a kép, mert több faj is hiányzik az összesítésekből – például a barna kánya.
Az általános helyzetkép felvázolása után regionális beszámolók következtek. A hallgatók a következő területeken tapasztalt helyzettel ismerkedhettek meg részletesebben: Dél-Heves, Borsodi Mezőség, Bükk, Mátra, Nógrád, Jászság, Taktaköz, Börzsöny, Délkelet-Pest-megye és Kiskunság.
Kovács András az „Európai monitorozás a ragadozó madarakért és a ragadozó madarakkal” (Research and Monitoring for and with Raptors in Europe, EURAPMON) programról számolt be. Ez a projekt összehangolja az Európai Unió különböző területein folyó monitorozó munkát.
A következő téma a gyakori ragadozó madarak (például az egerészölyv és a barna rétihéja) monitorozásának igénye volt. Erre részben tudományos okokból, részben pedig amiatt lenne szükség, hogy az egyes fajok vadászhatóságáról szóló vita során a természetvédők megbízható adatokkal tudják alátámasztani érveiket. A vadászok ugyanis tavaly felvetették az egerészölyv, a héja, a barna rétihéja és a holló gyérítésének szükségességét, hivatkozva az apróvad- (tőkés réce, fácán és nyúl) állomány csökkenésében vélelmezett szerepükre és természetvédelmi kártételükre. Azóta az MME és az Országos Magyar Vadászkamara közötti tárgyalások során kialakult egy kezdeményezés, miszerint természetvédők és madarászok közösen végeznék a gyakori ragadozó madarak monitorozását. A Sólyomcsalogatón kialakult az az álláspont, hogy a felmérést a fészkek számolásával kell majd végezni, és még idén elindulna a kutatás próbaéve. Felmerült, hogy a Pilisben bekamerázott egerészölyv-fészek sikerén felbuzdulva több fészket is be kellene kamerázni, és vadászokkal közösen kielemezni a felvételek alapján a madarak táplálkozási szokásait.
Egy egerészölyv portréja
A vadászattal kapcsolatos stratégiát megalapozandó Tóth László egy előadásban foglalta össze a barna rétihéja táplálkozásával foglalkozó kutatásait. A madárfaj tápláléklistája elég változatos, de az körvonalazódott a kutatási eredményekből, hogy a rétihéja állományváltozása a kisemlősök, főként a mezei pocok populációjának változását követi – a pockok tehát meghatározó szerepet töltenek be a madárfaj táplálkozásában. Az évek között jelentős fluktuáció tapasztalható, de a legtöbb évben az apróvad aránya az 1%-ot sem érte el.
Szombaton késő délután a jelenlévők nagy többséggel megválasztották a Ragadozómadár-védelmi Szakosztály új vezetőségét. A korábbi tagok nagy része folytatja a munkát, de néhányuk másoknak adta át a helyét. Az új névsor: Fidlóczky József, Kalocsa Béla, Kovács András, Palaticz Péter, Prommer Mátyás, Sándor István, Szitta Tamás, Tóth Imre, Váczi Miklós és Viszló Levente.
Vasárnap délelőtt a kerecsensólyom fészkelési szokásairól és a faj egyedeinek műholdas nyomkövetéséről, illetve az elektromos erőterek kerecsensólymokra gyakorolt hatásáról hangzottak el előadások. Utána szóba került a keselyűk visszatelepítésének lehetősége, a távvezetékek alatt talált elpusztult madarak számlálása, a mesterséges kékvércse-műfészektelepek optimális helyének kijelölése, a Nyugat-nílusi láz terjedése a kék vércsék között, a parlagi sas védelmére most indul Life-program és a vörös kánya és az uhu különleges fészkelése.
