Legtöbben, akik találkoznak az Ecosia böngészővel, és megtudják, hogy a cég a keresések nyomán fákat ültet, a bevételének egy jó részét erre fordítva, fantasztikus dolognak tartják mindezt, aminek a segítségével könnyen és hatékonyan lehet tenni a fenntarthatóságért. Minden fának van árnyéka. De vajon mekkora?
Elsőre úgy tűnhet, hogy ennek a koncepciónak nincs hátulütője, mindenki nyer vele: a felhasználó ugyanúgy, vagy legalábbis hasonlóan tud keresni az interneten, mint bármely más keresővel, ezáltal pedig fosszilis energia helyett napenergiával működő szerverparkok jönnek létre, tipikusan (anyagilag) szegény országokban pedig fákat ültetnek, hozzájárulva ezzel a helyiek megélhetéséhez, a környezet állapotának javításához, és a globális klímaváltozás mérsékléséhez. Azonban, mint minden ilyen, gyanúsan tündérmesének ható történethez, ehhez is érdemes kritikusan hozzáállni, mélyebbre ásni és jobban átgondolni, hogy hogy is működik ez az egész, mi lehet a negatív oldala, nincs-e itt mégis valami ellentmondás.
Érdemes feltenni a kérdést, hogy honnan származik bevétele az Ecosiának. Nem titkolt módon a keresések mellett megjelenő hirdetésekből. Ez úgy működik, hogy ha valaki rákattint ezekre a hirdetésekre, akkor a cég a hirdetőtől kap valamekkora összeget azért cserébe, hogy a hirdetése célba ért, felkeltette egy potenciális fogyasztó érdeklődését. Az Ecosia tehát az ilyen módon szerzett bevételéből tud gazdálkodni, ebből tudja fenntartani a működését, ahogy ebből tud faültetéseket is finanszírozni. A hirdetők pedig – akik fizetnek a hirdetésekért – tipikusan profitorientált vállalatok, amelyek a termékeik eladásából élnek, azt próbálják serkenteni a reklámjaikkal. Ők akkor fognak hirdetni bármilyen felületen, így az Ecosián is, ha az abból származó többlet bevételük alapján anyagilag megéri ez nekik, tehát ha hatékonyan fogyasztást generálnak ez által. Vagyis végső soron, közvetetten az Ecosia is a fogyasztás generálásából, növeléséből él.
Senki ne gondolja tehát azt, hogy egyszerűen az Ecosia használatával, a hirdetésekre való kattintás, és azokon keresztül való vásárlás nélkül bármiféle faültetéshez hozzájárulhat. Ez nem így működik. Még az az esetleg felmerülő manipulatív módszer sem működik, hogy valaki csak azért kattint a hirdetésekre, hogy bevételt generáljon az Ecosiának, holott esze ágában sincs vásárolni. Ennek az eredménye az lesz, hogy csökken az Ecosiának, mint hirdetési felületnek az értéke a termékeiket reklámozni kívánó cégek számára, hiszen egységnyi kattintásból kevesebb vásárlás valósul meg, így előbb-utóbb az Ecosia bevétele is csökkenni fog kattintásonként, hiszen előbbiek nem hajlandóak annyit fizetni érte, mint korábban. Ezt a piaci logikát nem lehet ilyen egyszerűen kijátszani.
Na de miért ellentmondásos mindez?
Hát azért, mert pont a fogyasztásunk mértéke, illetve annak negatív következményei az egyik fő okozója azoknak a problémáknak, amelyek orvoslásához, mérsékléséhez a fogyasztás generálása által szerzett bevétel egy részével az Ecosia hozzá akar járulni. De minél nagyobb a fogyasztásgenerálás, és így a környezetvédelemre is költött bevétel, annál nagyobb a probléma, amit az előbbi előidézett, amit kezelni kellene. Ilyen formán ez a negatív következmények halmozódásának és a kezelésükre szánt erőforrások mértékének a versenyfutása, amiből sajnos tipikusan az előbbi szokott “győztesen” kijönni. Ezért alapvetően hibás az az általános érvelés is, ami úgy szól, hogy azért kell növelni a fogyasztást és a gazdasági teljesítményt, hogy legyen pénz környezetvédelemre. A probléma pont, hogy a fogyasztás és az erőforrásokat felélő gazdasági teljesítmény mértékével arányos, és az az által szerzett bevételből az okozott kár egésze sosem, csupán egy része hárítható el vagy kompenzálható. Ez utóbbi miatt van szükség egyáltalán környezetvédelemre. Ezek alapján pedig könnyen belátható, hogy a gazdaság növelésével bár a környezetvédelemre fordított összeg abszolút értékben növekedhet, a problémák kompenzálásának százalékos aránya ettől nem növekszik. Az abszolút értékben nagyobb problémának (amit a nagyobb gazdasági teljesítmény okoz) pedig az ugyanakkor része (nevezetesen amit képesek vagyunk kompenzálni a környezetvédelmi erőfeszítésekkel) nagyobb lesz, így összességében, a környezet állapota szempontjából rosszabbul járunk, mint előtte. A környezetterhelés tehát nőni fog, a ráfordítások abszolút értékének növekedése mellett.
Mivel az Ecosiára, abból fakadóan, hogy egy átlagos vállalattól eltérően valóban a bevétele jelentős részét költi környezetvédelmi törekvésekre, nem jelenthető ki egyértelműen, hogy a fenti logika maradéktalanul rá is igaz. Nem könnyű megítélni, hogy a bevételének megszerzésével, közvetetten okozott fogyasztásgenerálás, és az az általi környezetterhelés mértéke hogyan aránylik ahhoz az eredményhez, amit a faültetésekkel és egyéb fenntarthatósági törekvéseikkel elérnek. Az is lehet, hogy valóban némileg pozitív a mérleg, de könnyen előfordulhat az ellenkezője is, vagyis hogy több kárt okoznak a tevékenységükkel, mint amennyit kompenzálnak. Az viszont nyilvánvaló, hogy a bevételszerzésük módja, és a fenntarthatósági törekvéseik ellentmondásban állnak egymással. Előbbi negatív következményeit pedig nem nagyon verik nagy dobra, ellentétben a vélt vagy valós jótéteményeikkel, ami így meglehetősen egyoldalú és inkorrekt beállítása a valós helyzetnek. Természetesen összességében azt sem lehet kijelenteni az Ecosiáról, hogy a működése karbonsemleges, hiszen ebbe nincs beleszámolva a bevételszerzésük által generált fogyasztásnak a karbonlábnyoma.
A erőforrás-felhasználás növelése kontra környezetvédelmi törekvések mérleg kérdésességén túl van még egy, nem lebecsülendő negatív hatása a tevékenységüknek és kommunikációjuknak, mégpedig a szemléletformálás terén. A saját működésük egyoldalú promotálásával azt az érzetet keltik, hogy az embereknek szinte semmilyen erőfeszítést nem kell tenniük, semmilyen valódi változást nem kell eszközölniük az életükben, hiszen elegendő csak másik keresőfelületet használniuk, és máris tettek valamit a környezeti fenntarthatóságért. Ez jelentősen csökkentheti a motivációt, hogy radikális lépéseket tegyenek az ügy érdekében (amire óriási szükség lenne), valamint rendszeren belül tartják az embereket azzal, hogy az sugallják, a problémáink a profitlogikán belül is megoldhatóak. Ez egy súlyos tévedés, és ennélfogva a szemlélet egy rossz irányba történő formálása.
Mindezek mellett vannak azért valós pozitívumok, amelyek megemlíthetőek az Ecosiával kapcsolatban, bár ezek mind nagyon relatívak. Ha például a google-hoz hasonlítjuk, akkor számos tulajdonságában jóval szimpatikusabb ez a cég. Átláthatóbb a működése; hosszú távon nem tárol adatokat a felhasználókról; a bevétele jó része valóban társadalmi és környezetvédelmi szempontból hasznos tevékenységekre fordítódik, szemben a részvényesek/tulajdonosok további anyagi gazdagításával; a saját energiafogyasztásának többszörösét fedi le napelemekkel; jóval kisebb cég lévén, egyelőre nem járul hozzá a tőkekoncentrációhoz (bár szeretne jóval nagyobb lenni, úgyhogy ez nem annyira rajtuk múlik, mint inkább a lehetőségein). Vagyis ha lefixáljuk a generált fogyasztás mértékét, akkor én is azt mondom, hogy a vásárlások sokkal inkább az Ecosia közvetítésével valósuljanak meg, mint mondjuk a google-on keresztül. Csakhogy ez az előnye nagyon viszonylagos, hiszen a fogyasztás generálásának mértékét nagyon nem szabad lefixálni, adottnak tekinteni, hiszen ez egyik legfajsúlyosabb tényező az ökológiai válság tekintetében. Pont, hogy ennek a radikális mérséklése lenne a valós cél, nem pedig profit realizálása a segítségével.
Szóval ez itt a bökkenő, és az Ecosia elhallgatott, vagy legalábbis nem hangsúlyozott sötét oldala, amiért az ilyen modellek, a működtetők feltételezett jóindulatának ellenére sem jelenthetnek valódi megoldást, valóban jó választ a környezeti válság szerteágazó problémakörére. Továbbra se tessék hát hinni a tündérmesékben. Nem úszható meg, hogy az ökológiai válság által megkövetelt feladatokat, a valódi munkát mi, emberek, egyesével, de még inkább közösségekben, tisztességgel elvégezzük.
Források:
https://en.wikipedia.org/wiki/Ecosia
https://blog.ecosia.org/
