A Hortobágyi Nemzeti Parkban végzett vizsgálatok során a kutatók rámutattak arra, hogy a darvak által létrehozott szántások táji szinten is nagymértékben megváltoztatják az ökoszisztéma működését, hiszen ezek révén új, eltérő szerkezetű és fajösszetételű foltok alakulnak ki.
Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont Lendület Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoportja a darvak gyepi ökoszisztémákra gyakorolt hatását vizsgálva elsőként tárta fel e madárfaj jelentős élőhely-átalakító szerepét. A kutatás eredményeit bemutató tanulmány a Land Degradation and Development című folyóiratban jelent meg. A kutatói hálózat közleménye hangsúlyozza, hogy a természetben az élőlények bonyolult és összetett kapcsolatrendszerben állnak egymással.
Közülük azokat, amelyek különösen nagy hatással vannak a velük együtt előforduló fajokra, ökoszisztéma-mérnököknek nevezzük.
Jól ismertek például a zátonyaikon számos vízi közösség számára élőhelyet nyújtó korallok vagy a környezetüket mérnöktevékenységükkel alapvetően átalakító hódok. A madárvilág ismert mérnökei a harkályok, melyeknek odúit az énekesmadarak használják. Gyepi élőhelyeken azonban a kutatók mind ez idáig nem találtak példát a madarak jelentős ökoszisztéma-átalakító tevékenységére.
A daru világállománya az elmúlt évtizedekben örömteli módon jelentősen megnövekedett, írják a kutatók, akik szerint ez az európai szintű védelmi intézkedéseknek, a vizes élőhelyek helyreállításának és a daru kiváló alkalmazkodóképességének köszönhető. Emiatt várhatóan ezeknek a nagy testű madaraknak a természetes ökoszisztémákra gyakorolt hatása is egyre nőni fog, ezért is fontos a darvak gyepi élőhelyeken betöltött ökológiai szerepének jobb megértése.
Magyarország a daruvonulás fontos helyszíne, ősszel akár 100–160 ezer madár is megfigyelhető az alföldi területeken.
A darvak főleg a kukoricatarlókon táplálkoznak, ám sokszor a gyepekre is kimennek, ahol ízeltlábúakkal egészítik ki étrendjüket. Talajlakó gerinctelenek után kutatva a madarak itt csőrükkel felvágják a talajt és a növényzetet, vagyis „daruszántásokat” hoznak létre. A bolygatott területek mérete általában néhány négyzetméter, ám helyenként akár több hektár kiterjedésű is lehet. A daruszántások a szikes puszták jellegzetes tájképi elemei, ám a tájban betöltött ökológiai szerepük eddig ismeretlen volt.
A kutatók most a Hortobágyi Nemzeti Parkban a daruszántások és a bolygatatlan szikes puszták növényzetét vetették össze. Megállapították, hogy a madarak tevékenysége nyomán kialakult foltokon a növényborítás tartósan kisebb volt, mint a bolygatatlan gyepeken. Érdekes módon nemcsak a növényzet szerkezetében, hanem a vegetáció fajösszetételében és az ökoszisztéma működésében is jelentős változásokat figyeltek meg. A környező területekhez képest a daruszántásokon hamarabb sarjadt a növényzet, melyet főleg kétszikűek és egyéves fajok alkottak. Jelentős volt a rovarbeporzású növények jelenléte, melyek fontos táplálékforrásul szolgálnak a beporzóközösségek számára. Ezeken a pionír foltokon nagyobb fajgazdagság és a zárt gyepekétől eltérő fajösszetétel volt jellemző. Emellett a korábban sarjadó üde növényzet a kora tavaszi, mostanában jellemzően száraz időszakban fontos takarmányforrást jelenthet a legelő állatok számára. Ugyanakkor a késő nyári időszakban a daruszántások növényzetének takarmányértéke gyengébb, mint a környező bolygatatlan gyepeké.
A kutatók rámutattak, hogy a daruszántások táji szinten is jelentősen megváltoztatják az ökoszisztéma működését, hiszen új, eltérő szerkezetű és fajösszetételű foltokat hoznak létre. Gyepi madárfajok esetében hasonló mértékű élőhely-átalakító tevékenység mind ez idáig nem volt ismert. Különösen érdekes, hogy a madarak ezt a jelentős hatást mindössze néhány hét alatt fejtik ki, tevékenységük azonban évekre meghatározza a növényzet összetételét és szerkezetét, ezáltal feltehetően a teljes életközösségre hatással vannak.
