A rovat kizárólagos támogatója

A fecskék eltűnése a mi életminőségünk romlását jelzi – ahelyett, hogy a fészkeiket levernénk, segíteni kellene nekik. Miért látni egyre kevesebb fecskét az országban? A Magyar Narancs Végvári Zsolttal, az MTA Ökológiai Kutatóközpont munkatársával beszélgettünk.

Narancs.hu: A klímaváltozás következtében megjelent egy mediterrán madárfaj, a kucsmás sármány Magyarországon. Ez jó vagy rossz hír az ökoszisztémát tekintve?

Végvári Zsolt (VZS): Ez egy dél-európai madár, amely most észak felé tolja az elterjedési területének határát. Van egy déli elterjedésű fecskefaj is, a vörhenyes fecske, ami ugyancsak megjelent nálunk: az elmúlt 5 évben több bizonyított vagy feltételezhető fészkelése volt az országban. Nehéz meghatározni egy olyan bonyolult, összetett kérdéskörben, mint a klímaváltozás, mi minősül pozitív fejleménynek. Egyes fajoknak például jó, hogy tudnak terjeszkedni és áttelelni, viszont számos fajra negatív hatással vannak a klimatikus folyamatok, például a vizes élőhelyek vagy a táplálékbázis csökkenése.

A klímaváltozás az őshonos fecskefajainkra hogyan hat?

VZS: A füsti-, a parti- és a molnárfecskének jelentősen megcsappant a populációja: az átvonuló és telelő területeken van gond, nem elsősorban Magyarországon. Ugyanis a klímaváltozással egy időben Afrikában népességrobbanás zajlik, ami miatt fogynak a madarak számára fontos vizes élőhelyek, így a táplálékuk is.

És idehaza mi okozza a számuk csökkenését?

VZS: Az őshonos fajaink közül a füstifecske elsősorban vidéki állattartó területeken jelenik meg, ahol sok a légy. Valószínűleg akkor kezdett el kötődni hozzánk, amikor az ember háziasította az állatokat. Miután ez a fajta állattartás visszaesett, a fecskék száma is megfogyatkozott. A molnárfecske talán egy kicsit jobb helyzetben van, hiszen ő a városokba költözött be.  Ha elmegyünk Észak-Magyarországra, akkor láthatjuk őket régi várromok falain. Korábban sziklafalakon fészkeltek, a városok megjelenése rájuk jó hatással volt. A partifecske, amelyik a folyók leszakadó löszfalaiban ás lyukat magának, rendkívül rossz helyzetben van: ők vannak leginkább kitéve a negatív afrikai folyamatoknak.

Annak milyen hatása van, hogy egyes országokban vadásznak a madarakra?

VZS: Afrikában a füsti- és a partifecskék több százezres számban szállnak be éjszakázni a nádasokba, a helyiek pedig befogják és megeszik őket. A molnárfecskék esetében nem zárható ki, hogy azért nem tudjuk, hol telelnek, mert áldozatául esnek a vadászatnak. Tudniillik magyar kutatók geolokátorokat (egy chip, ami mutatja, hogy merre jár a madár – a szerk.) szereltek fel az idehaza befogott madarakra, ami visszafogás esetén megmutatja a bejárt útvonalukat. Viszont egy részük eltűnt.

A fecskepopuláció csökkenésének lehet köze a szúnyoginvázióhoz?

VZS: Alapvetően nincs, mert a fecskék nappal vadásznak, a szúnyogok pedig éjszakai állatok, nagyon ritkán fordul elő, hogy ezek a rovarok az említett madarak táplálékául végzik.

És fordítva? Veszélynek vannak kitéve a fecskék, illetve hordozhatnak magukkal vírusokat?

VZS: Hosszú a vonulási útvonaluk, ezért behozhatják például a nyugat-nílusi lázt, de nem volt Magyarországon kimutatott eset. A fecskék nem jellemző természetes ellenfelei a szúnyogoknak, ellenben a denevérekkel, amelyek képesek megtizedelni a rovarok állományát. A fecskék a vizes élőhelyeken csak vonuláskor mennek át, így nem kerülnek velük kapcsolatba. Azt el tudom képzelni, hogyha a füstifecskék egy tónál éjszakáznak, akkor esznek szúnyogot is, de más esetben csak ritkán táplálkoznak velük.

Mi véleménye a műfészek kezdeményezésekről?

VZS: A lényeg, hogy a fecskéknek tetszik! Azért jó, mert a fiatal madarak szívesebben megtelepednek, ha látnak ilyesmit. Ezeket a műfészkeket cementből vagy betonból habarcsolják, a ház külső falára lehet felerősíteni őket. Nekem is van egy, tíz éve fészkelnek benne madarak. A tisztításról gondoskodni kell, de ha az emberek nem akarnak legyeket látni az otthonukban, akkor nem árt maradásra bírni a fecskéket.

Sokan viszont leverik a fecskefészkeket.

VZS: Érdekes, hogy azokat az állatokat – jegesmedvét, tigrist, orangutánt –, amelyek jó távol élnek tőlünk, féltik az emberek, amelyek pedig a kertjükben laknak, azoknak leverik a fészkét. Ezek rendkívül hasznos védett madarak, megőrzésük a mi feladatunk is. Ha elpusztítják a fiókákat és tojásokat, annak jogi következménye is van. Vannak hangos madarak, de a fecske nem tartozik közéjük. Szerintem civilizált ember ilyet nem tesz.

Mi történik a fecskével, amelyiknek leverik a fészkét?

VZS: Többször is tudnak fészkelni, és egyszerre sok fiókát nevelnek. Ha a fészkelés kezdetén verik le a fészket, akkor még szóba jöhet a pótköltés. Ugyanakkor a katasztrofális egyedszám-csökkenésnek a telelés viszontagságai az oka. Ha ez így megy tovább, 10-20 év múlva nem lesz füstifecske az országban. Ha megnézzük a számukat az elmúlt negyven évre kivetítve, akkor láthatjuk: kétmillió fecske hiányzik az országból, az egyedszámuk a felére csökkent.

Megállítható ez a folyamat?

VZS: Az a baj, hogy ami a fecskéket negatívan érinti, az minket is negatívan érint. Lehet látni, hogy a madarak nem érzik jól magukat Afrikában, ahol egyre kevesebb az ivóvíz, kiszámíthatatlan a mezőgazdasági termelés és így tovább. A fecskék csak akkor menthetők, ha ez a helyzet Afrikában valamit változik, ha mi magunk, emberek változunk, hiszen ők hozzánk kötődnek. Az ő eltűnésük jelzi a mi életminőségünk romlását is. Ha ez nem is helyi szinten, de globálisan megmutatkozik: nem biztos, hogy az embereknek lesz megfelelő élettere a jövőben.
Névjegy:

Végvári Zsolt tudományos érdeklődése gyerekkora óta a biológia és a fizika felé irányul, aminek eredményeképpen, 1994-ben Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett fizikus diplomát, amivel párhuzamosan folytatta ornitológiai és konzervációbiológiai vizsgálatait is.

1994-től a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságán dolgozott. Érdeklődése az elmúlt tíz évben a klímaökológia felé mozdult, aminek hátterében a vízimadarak viselkedésének és ökológiai igényeinek vizsgálata kapcsán felismert klimatikus események állnak, melyeket az MTA doktori disszertációjának alapját is képezték, továbbá ebben a témakörben születtek a legfontosabb publikációi is.  Ez év áprilisától tölti be az MTA ÖK Duna-kutató Intézetigazgatói posztját, ahol ezt a tudományos munkásságát folytatja, kiegészítve egyetemi oktatási feladataival.

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek