A rovat kizárólagos támogatója
Németországban már többen tartják fontosabb kérdésnek a klímaváltozást, mint a bevándorlást, és ez a független és pártatlan média agymosó hatása miatt van – közölte egy siófoki lakossági fórumon Kövér László, aki nemcsak az Országgyűlés, hanem a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács elnöke is. Németh Szilárd honvédelmi államtitkár sem maradt el párttársától, néhány nappal korábban egy csepeli lakossági fórum után azzal dicsekedett, hogy büszke a helyiekre, mert tudják, hogy a migráció sokkal fontosabb a klímaváltozásnál.
Értem én a mondanivalót, a nem független és nem pártatlan média ezek szerint nem mossa az agyakat. A globális felmelegedés, pontosabban éghajlatváltozás témájában biztosan nem, inkább a migráció elleni szómágiánál kell keresnünk az agymosást. Kövér László és Németh Szilárd üzenetei azt sugallják, hogy nem a klímaváltozásra, hanem a bevándorlásra kell koncentrálnunk, arról nem esik szó, hogy milyen szoros a kapcsolat a két jelenség között. Szomorú, hogy Magyarországon a lakosság többsége még mindig nem tudja, mit jelent, mit jelenthet az éghajlatváltozás folyamata családja és környezete életére. Nem is csoda, a kormányközeli médiából és sajtóból mást sem lehet hallani, olvasni, hogy jön a bevándorlók áradata, tőlük kell tartani.
Az első feladat az emberek felvilágosítása arról, hogy mi a különbség a változó időjárás és az éghajlatváltozás között, hogy azok az időjárási szélsőségek, amelyeknek egyre gyakrabban vagyunk tanúi, sőt elszenvedői, már az emberi tevékenység okozta globális felmelegedés jelei. Nem egészen egy év alatt történt, hogy mínusz negyven Celsius-fok alá esett a hőmérséklet az Egyesült Államokban, miközben Ausztráliában jóval negyven fok feletti hőség volt. Ausztriában télen többméteres hó fedte be a tájat, májusban viszont a mediterrán Máltán – és nálunk is – esett a hó, miközben az Északi-sarkvidékhez közel, Oroszországban plusz harmincegy fokot mértek. Magyarországon a több hónapig tartó téli és tavaszi aszály, majd a májusi hideg és zuhogó eső elvitte a termés egy részét, máshol árvizek vagy a viharok okoznak gondot.
Ma már közismert tény, hogy a szíriai polgárháború kirobbanásának egyik oka a három évig tartó pusztító aszály volt, és nem tudjuk, hogy a menekülők az élelem- és a vízhiány vagy a háború miatt indultak útnak. Lehetne példákat mondani a világ számos tájáról, a tengerszint emelkedése éppúgy fenyegeti a csendes-óceáni szigetvilág lakóit, mint Hollandiát vagy Pakisztánt. Ázsiában százezrek ivóvize kerülhet veszélybe a magashegyi gleccserek olvadása miatt, Afrikában a sivatagok terjeszkedése miatt indulnak útnak az emberek. Beszélhetünk az özönesők miatti árvizekről, a hurrikánokról, az elvesztett életekről, az anyagi veszteségről, az elpusztult élővilágról. Eközben a természet pusztítása és a globális éghajlatváltozást okozó üvegházhatású gázok légkörbe juttatása zavartalanul folyik – tudományos adatok bizonyítják, hogy az emberiség történetében még soha nem volt ilyen magas a légkör szén-dioxid-koncentrációja, és ez úgy látszik, csak a szűk látókörű politikusokat és a profitvadász gazdasági szereplőket nem zavarja.
Az egész glóbuszra kiterjedő népvándorlási folyamatot nem lehet történelmi-társadalmi megközelítés, a globális gazdasági, ökológiai, éghajlati és demográfiai folyamatok összességének rendszerszerű szemlélete nélkül értelmezni. Életbevágóan fontos az is, hogy a polgárok minél többet tudjanak az éghajlatváltozás okairól, következményeiről, a lehetséges alkalmazkodásról, a helyi cselekvési lehetőségekről, az ész nélküli pazarlás visszaszorításáról, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséről, a népességnövekedés lassításáról, és igen, a klímamenekültekről is, de azt is tudniuk kell, hogyan fog átalakulni a bolygónk, ha a jelenlegi úton haladunk tovább.
A klímakutatással foglalkozó tudósok, az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testület jelentései, környezetvédő szervezetek évek óta verik a vészharangot, azért, hogy hatékony lépésekkel, a termelés és az energiahasználat visszafogásával lassítsuk a felmelegedést. Súlyos hibát követ el a kormány, ha csak a migrációval foglalkozik, az éghajlatváltozás ügyét pedig halogatja. Ehelyett az EU-val, a nemzetközi szervezetekkel és a civilekkel együtt kellene munkálkodni mind az éghajlatváltozás, mind a bevándorlás következményeinek kezelésében. Ez a politika igazi felelőssége.
Mangel Gyöngyi cikkének a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/21. számában jelent meg, 2019. május 24-én.
Kapcsolódó anyagok:
