A rovat kizárólagos támogatója

Jó harminc évvel a Kossuth téri, vízlépcső elleni nagy, környezetvédelmi tüntetés után a hazai zöldpolitika még mindig nem könyvelhet el igazi sikereket, sőt. Miközben a korábbinál nagyobb létszámú frakciót alakíthatnak az uniós zöldpártok, addig egyetlen magyar zöldpolitikust sem sikerült bejuttatni az új Európai Parlamentbe (EP). A hazai képviselőjelöltek közül ketten indultak zöld programmal, a Párbeszéd politikusa Jávor Benedek, aki korábban is uniós képviselő volt, és Vágó Gábor, az LMP listavezetője.

Mindez akkor történik, amikor az éghajlatváltozás jeleit már a bőrünkön érezzük, tehát nagy szükség lenne a radikális változásokat sürgető, az életfeltételeinket megóvni szándékozó politikusokra.
Vajon nálunk miért nem sikeres a zöldpolitika?
A rendszerváltás után évekig tartott az a vita, hogy egy zöldpárt csak természetvédelmi, környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozzon, vagy a környezetügy társadalmi vonatkozásait figyelembe vevő, az élet minden területére figyelő, egységes politikát alakítson ki. A korábbi zöldpárti próbálkozások többnyire nem tudtak megbirkózni ezzel a feladattal.

Ki emlékszik ma már a számtalan kérészéletű, valódinak vagy eleve kamupártnak induló szerveződésre, amely nevében a zöld vagy a környezetvédelem szó szerepelt? 1989-ben alakult meg a Magyarországi Zöld Párt, és ahogy emlékszem, a belső zavarkeltésben jelentős szerepet játszott egy III/II-es ügynökmúlttal megvádolt jelenlegi polgármester. Az alapítók többsége kilépése után a párt egy zavaros, szélsőjobbos elveket is valló csoport kezébe került.

A következő próbálkozás a Zöld Alternatíva volt, amely többször váltott nevet és partnert, végül Zöld Demokraták Szövetsége néven futott, és egyszer sem jutott be az Országgyűlésbe, valamint egységes zöld programja sem volt. 2005-ben alakult meg az Élőlánc Magyarországért, komolyan vehető ökológiai programmal, de kis támogatottsággal, így nem tudott sikert aratni.

A 2009-ben alapított LMP egy évvel később bejutott az Országgyűlésbe, de a 15 fős frakcióból 2013-ban nyolcan kiváltak, Párbeszéd Magyarországért néven alapítottak új pártot. 2014-ben, a megújult LMP ismét bejutott az Országgyűlésbe és az Európa Parlamentbe is. A Párbeszéd politikusa, Szabó Tímea 2014-ben az Összefogás tagjaként lett képviselő, a zöldpárt 2018-ban az MSZP-vel szövetkezett, így frakciót is alakíthatott. Jávor Benedek 2014-ben jutott be az Európa Parlamentbe.

A jelenlegi zöld kudarcnak többféle oka van, az összes ellenzéki pártot sújtó választási rendszer és médiatúlsúly, valamint az, hogy a kormány a gazdaság gátjának tartja a környezetügyet, és a polgárok sem elég érzékenyek a környezeti kérdések iránt, de említeni kell az ellenzéki pártok belső szervezettségi problémáit, az összefogás kérdését is. A 2018-as parlamenti választás után az LMP kizárásoktól, etikai vizsgálatoktól volt hangos, a párt elvesztette legismertebb arcait, belső viták sora és a fő üzenet kései indítása is szerepet játszott a sikertelenségben. Ha Jávor Benedek az MSZP–Párbeszéd szövetség listáján rögvest Újhelyi István mögött szerepel, az még a két párt eredményén is javíthatott volna.

A kérdés, ki fogja a következő uniós ciklusban képviselni a zöld értékeket, a nemzetközi környezetügyi együttműködés kérdését. Az eddigi tapasztalatok alapján a Fidesz–KDNP képviselői aligha, ezért a bejutott ellenzéki képviselők feladata lesz ez is – akár úgy, hogy környezeti kérdésekben tanácsot kérnek az uniós zöldpolitikában tapasztalatot szerzett Jávortól, akinek szükség van a jövőben is a munkájára, valamilyen új szerepben.

Mangel Gyöngyi cikkének a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/22. számában jelent meg, 2019. május 31-én.


Színtévesztés – Ez a kávé is lefőtt

A mocsár is zöld (talán túlzottan is) és veszélyes, sőt toxikus is lehet. Mangel Gyöngyi Magyar Hangban megjelent fenti mértéktartó cikkéhez akartam pár mondatban írni, de aztán önálló poszt lett ebből is- írta Darvas Béla FB oldalán.

Szárnyaszegetten kritikus, súlyosan borúlátó, mert egy álommal ismét kevesebb maradt nekem. Annak ellenére írom ezt, hogy sohasem akartam politizálni, még ha hívtak is (mindenkinek csalódást okoztam a tartózkodásommal), szinte minden rendszerváltás utáni zöld pártkezdeménybe. A kutatásnál és a függetlenségemnél maradtam, bár szakmai kérdésben minden pártnak adtam tanácsot, aki kért, és úgy tűnt komolyan igényt tart erre.
Meghatározóbb terület lehetne a természet- és környezetvédelem nálunk is. Egészséges nemzetet nem lehetséges megelőzésre alapító környezet-egészségügy, és azt megalapozó környezetbarát mezőgazdaság (benne virágzó ökogazdaságokkal) és élelmiszeripar nélkül felépíteni. Marad enélkül a várhatóan alacsony élettartam mind a két nemben. A körkörös gazdálkodásra (bioökonómia) sem úgy kellene gondolnunk, mint ’úri huncutságra’, s a fenntarthatóság eszméjére sem, mint zöldálomra.

Nincs ilyesmire pénz mondják a realista politikusok. Ez az ország talán el sem bír tartani egy zöldpártot – hallom. Nincs nálunk egyetlen vállalkozó sem, amely ebbe fektetne be pénzt. Tartok tőle, hogy így lehet. Simicska sem ezt választotta, amíg egyáltalán tette. Az embereket más politikaterületek jobban foglalkoztatnak – mesélik. Nem maradt hatástalanul a hazai tudományos ismeretterjesztő médiaág csődje. Celebműsoraink és dumaszínházaink viszont hadban állnak. Biztos vagyok benne, hogy Lali végül igazi span lesz. Hamarosan vezetni fogunk az egy főre jutó popművészekben, akik mind Tilla és Balázs bábszínházaiban végzik. Mi is könnyen alszunk el a gagyi műsorok közben, ahol mindenki ’más’, mint valójában. Könnyű, nem megterhelő, nem lesznek tőle rémálmaink.

Míg a német zöldek 20%-ot értek el, a hazaiak teljesítménye 0%. Hajlok afelé, hogy ez a nemzeti (van ilyen?) zöldpolitizálás amatőr természetét mutatja be mostani állapotként.

Fazekas Sándor a korábbi, csak “megtekintésügyi”-nek keresztelt agrárminiszter áldásos környezetvédelmi teljesítménye. Kép: MTI Bruzák Noémi

Illés Zoltántól sokat vártak a civilszervezetek, de a környezetvédelmi tárca mezőgazdaságiban való elsülyesztését senki sem fogja neki megbocsátani. Mindegy, hogy nem így gondolta, mindegy hogy mást remélt. Az AM-ben elmerült környezetvédelmi tárca ma stilizált háttér csupán. Több mint a semmi, kevesebb mint a valami. A Fidesz legismertebb környezetpolitikusa ma a jogász végzettségű köztársasági elnök szaval el néha, kissé kimeredt szemekkel pár zöldnek tetsző strófát. Nincsenek viszont támogatási eszközei. Akkor lapozzunk is.

Celebkörnyezetvédelem.

Mindannyiunk lantművésze (csak azt a halvacsorát tudnám feledni, amit a tévében Gyöngyibabának készített) is játszhatna a háttérben (bakelitlemeze – ’Ezer év gitáron’ csodálatos), és Győzike frizurái is segíthetnének a nézettségen. Lehetne afféle tátogó élőszobor is, mint az induló Romantic-ban.
A már létező Élőlánc Schiffer megjelenésekor háttérbe húzódott a LMP mögé, bár semmilyen közösséget nem vállalt vele. Ács Éva úgy gondolta, hogy megosztanák a hazai szavazókat, s akkor egy kis zöld párt sem jöhetne létre. Az LMP azonban természet- és környezetvédelmi szempontból csalódást keltő pályát futott be. Rövidesen bizonyította, hogy nem lehet más a politika. Schiffer és Sallai távozása után el is veszítette a ’zöld’ bukéját. Egyfajta politikai újrahasznosító párttá vált ez. Aztán merészelt nagyot is álmodni (miniszterelnök-jelöltje el is hitte, hogy holnap ez az emelkedett állapot be is következik), majd a keserves választási csalódás után bűnbakkeresésbe és akciópolitizálásba kezdtek. Ennek elképesztő eseménye a királyi tévé folyosóin eltáncolt ’A hattyú avagy a vaktyúk-halála’. A lépcsői menekülések, légtornász mutatványok, a telefonok szorongatása, decens műsikolyok, a toleráns biztonsági őrök provokálása, mind vándorcirkuszi mutatványoknak tűntek. Kevés nekem ennél visszatetszőbb, színtévesztő (lila) politikai performanszot láttam még életemben. A baj, hogy nemcsak én.

Jávor Benedek lehetett volna az egyetlen mentsvár, de beállt negyediknek egy olyan sorba, amelybe nem kellett volna. Szerintem egyedül több szavazatot kaphatott volna. Így viszont az előtte levőkre vonatkozó averzió miatt nem szavaztak rá.

A hazai zöldpolitika bukása súlyos, szerintem ugyanolyan légüres térbe érkezett most nálunk, mint a széthulló SzDSz után a liberális politika. Csak a megvalósulásának felejtése lehet a megoldás. Viszont úgy látom a zöldpolitikán belül a végletes megosztottság ma is létezik, a hajdani politikusaik máig kezelhetetlenné dagadt egoja mára sem zsugorodott a valóságos méretére. Semmi jót nem jósolhatok, vissza lehet térni az eredeti szakmákhoz. Az biztosan jobban megy majd.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás