A rovat kizárólagos támogatója

Ez az év nem a gólyák éve – mondják a szakemberek. Akár 3-4 héttel korábban elkezdődhet e fajok vonulása a szárazság miatt. Ne etessük a gólyákat!

“A most tapasztalható hőség a madarak számára még messze nem szélsőséges. Rendkívül jól szigetelő tolltakarójuk nemcsak a hidegtől, de a melegtől is védi őket” – közölte a MagyarNarancs érdeklődésére Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője. Mint mondta, a fiókák hőtűrése is rendkívüli, ráadásul nagyon érdekes eltéréseket mutat a hideg és a meleg tekintetében. Míg énekesmadaraink néhány napos fiókái a költési időszakban betörő hidegfront 10-15 Celsius-fokos hőmérsékletében annyira elgémberednek, hogy képtelenek eleséget kérni és lenyelni, így éhen pusztulnak, addig a már legalább pehelytollas fiókák képesek elviselni a sivatagi tűző napot, az akár 60 fokot is meghaladó meleget – gondoljuk például hazai körülmények között a fehérgólya-fiókákra.

A Magyarországon szinte kizárólag elektromos oszlopokon, árnyékolás nélkül fészkekben fejlődő fiatal madarak májustól július végéig, augusztus elejéig ki vannak téve a Nap hevének. Szüleik csak az első két-három hétben tudják melengetni vagy éppen árnyékolni a még kis testű fiatalokat; ezután már olyan termetesek lesznek, hogy képtelenség így védelmezni őket.

“A jelenleg tapasztalható szélsőséges időjárás tehát alapvetően nem a közvetlen hőterhelésével, hanem az ezzel párhuzamosan jelentkező csapadék- és vízhiánnyal, továbbá az ebből következő táplálékhiánnyal nehezíti az állatok (és természetesen a növények) életét” – mondta Orbán Zoltán.

A településen fészkelő madárfajok fészekben fejlődő fiókái (énekesmadarak, harkályok) szinte teljes egészében a szülők által hordott táplálékból: férgekből, puhatestűekből, ízeltlábúakból és bogyós gyümölcsökből, a baglyok, vércsék gerinces kisrágcsálókból és hüllőkből (apró gyíkok kapcsán a fekete rigó is), a galambok szüleik begytejéből fedezik vízigényüket. A fehér gólyák nagy távolságba is eljárnak táplálékért, és ilyenkor felkeresik az ivóhelyeket is, hogy gyomrukban vizet szállítsanak a fiókáiknak, nem kizárólag itatási célzattal, de a visszaöklendezett vízzel lelocsolva hűtik is a fiatalokat.

Orbán Zoltán praktikus tanácsokat is megosztott a fehér gólyák, madarak vízigényével kapcsolatosan. “A fiókáikat etető kis és közepes testű madárszülőket (énekesek, harkályok, galambok), illetve a fészket már elhagyó fiatalokat itató kihelyezésével segíthetjük, miközben nem mellesleg rendkívül érdekes madármegfigyelési élményekhez is juthatunk” – mondta a szóvivő.

  • Erre a célra a legjobb a legalább 40-50 cm átmérőjű műanyag virágalátét, melynek ideális mélysége 5-7 cm.
  • Lehetőleg a talajon itassunk, ahol a madarak mellett a sünök, békák, gyíkok és a kóbor állatok is hozzáférnek az ivóvízhez. Ez az itatóméret azért is javasolt, mert ebben a legtermetesebb gyakori települési fajként az örvös galambok is tudnak fürdeni.
  • Az itató vizét naponta cseréljük! Így elkerülhető a szúnyoglárvák megtelepedése, illetve így a madárbetegségek terjedését is csökkentjük.
  • Ne itassunk mély edényben, vödörben, hordóban, mert ebből nem tudnak kiszabadulni a beleeső állatok és tömegesen pusztulhatnak el!

Az aszály madarakat érintő további kihívása a táplálékkal függhet össze. Ha kevés vagy elmarad a csapadék, akkor bizonyos zsákmányállatok mennyisége is csökken, ami kihat a fiókák számára vagy túlélési esélyére. Szemléletes példa erre a fekete gólyák jelentős költési sikertelensége idén. Mivel ez a faj specialista, csak erdei árterek, tavak, tocsogók, mocsarak zsákmányállatai, elsősorban békái és halai jelentenek számára táplálékot a költési időszakban. Idén van, ahol közel húsz párból csak kettőnek volt sikeres a költése, ott is csak egy-egy fiókával.

“Fehér gólyáink ebben a tekintetben szerencsésebbek, mivel táplálkozóterület tekintetében tág tűrésűek, és alapvetően a szárazabb gyepeken keresgélik főleg rovar táplálékukat, de kis rágcsálókat, hüllőket, kígyókat és madárfiókákat is fognak” – emelte ki az MME szóvivője.

fehér gólyák kép: Morvai Szilárd

A fehér gólyák esetében az aszálynak leglátványosabb hatása az őszi vonulási viselkedés kapcsán van. A faj vonulása hagyományosan az augusztus 20-a körüli napokban kezdődik, és szinte egy hét alatt lezajlik. Jelentős és tartós szárazságban a nyár közepére, a fiókák kirepülését követő időszakra a gyepes, tarlós táplálkozóterületeiken annyira megfogyatkozhat a rovartáplálék, hogy

a gólyák vonulása akár három-négy héttel korábban, már augusztus első hetében elkezdődhet.

A madarak tehát képesek alkalmazkodni a környezeti, így az időjárási körülményekhez. A vadon élő állatok alapvetően nem szorulnak, nem szorulhatnak emberi segítségre. A fehér gólya táplálékkeresés közben nagy távolságokra is elrepül, ahol fel tudja keresni az ivóhelyeket is, így nem igaz az, hogy itatásra szorulnának. A hosszú csűrő, kanalazva ivó fehér gólya számára ráadásul a vödör nem megfelelő, mert túl szűk, ugyanakkor az ide inni érkező énekesmadarak, harkályok, galambok, de a gyíkok és a denevérek is tömegesen fulladhatnak ebbe. Ha a kijutásukat segítendő ágat tesznek a vödörbe, további akadályt jelent a gólyáknak.

A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy hasonlóképpen rossz, természetvédelmi szempontból nemcsak indokolatlan, de a madarakra és a környezetre nézve kimondottan káros azzal kampányolni, hogy az emberek etessék a gólyákat. Egyrészt ez teljesen felesleges, mert vadállatok csak ott élhetnek meg tartósan, ahol az életfeltételeik, ezen belül kiemelten a táplálék rendelkezésükre áll. Ezen mesterséges etetéssel állomány szinten nem lehet segíteni. Másrészt a madaraknak dobált élelmiszerhús nemcsak drága, de egyenesen élelmiszerpazarlás, ami alapvetően járul hozzá a nagyüzemi mezőgazdaság túlpörgetett termeléséhez. Ez viszont drámai mértékben pusztítja a természetes élőhelyeket, az agrártáj élővilágát. Végül, de nem utolsósorban a felesleges etetés és itatás a belterületen a talajra természetes módon nem szálló gólyákat a járókelők, az utcai forgalom közé csalogatja le, a baromfiudvarokban pedig a gólya könnyen rákaphat a tyúkok és kacsák fiókáira. Mindez növeli a már így is tapasztalható gólya-ember ellentétet, a madarakra leselkedő balesetveszélyt.

“Egyetértek az előttem szóló szakemberrel. A fehér gólyák valóban kiváló alkalmazkodóképességűek, de szerintem most eléggé bajban vannak. Még az is előfordulhat, hogy vannak olyan területek, ahol tényleg gyengék ahhoz, hogy esetleg elvonuljanak.” Ezt már Hajdú Tamás, a Madárfigyelő Szolnok Természetvédelmi Egyesület vezetője mondta. Hozzátette, főként a fekete gólyák vannak bajban, amelyek nem találnak túl sok vizes táplálékhelyet ebben az aszályban. Már tapasztalják is a kóborlásukat, ami azt jelenti, hogy csapatokba verődve keresnek olyan területet, ahol vonulás előtt táplálkozhatnak. Egy 80 tagú csapatot találtak is Szolnok környékén, volt köztük prágai gyűrűzött madár is. “Vagyis valóban, a gólyák elmenni készülnek, még északabbról is” – mutatott rá Hajdú Tamás.

19 éves fekete gólya (Ciconia nigra) Szajol Tisza kép: Monoki Ákos

A madármegfigyelőknek az a tapasztalatuk, hogy amíg tavaly 2-3 hétig tudtak egy-egy vizes élőhelynél táplálkozni a fekete gólyák, ez mára 2-3 napra szűkült össze. Szolnoknál egy vizes élőhelynél is pillanatok alatt kimerítette az említett csapat a hal- és kétéltűállományt. A már eddig sem túl nagy populációjú fekete gólya költése amúgy is rapszodikus volt. Hajdú Tamás ismertetése szerint a szakemberek részt vettek olyan gyűrűzésen, amelyen 26 ismert fészekből ötben volt költés és azokban 10 fióka volt. Márpedig ez nagyon rossz szám.

A fehér gólyák valóban nagy túlélők, de kérdés, hogy tudnak alkalmazkodni a kiégett tarlókhoz. Találnak-e ott elegendő eleséget? A szakember elmondása szerint valószínű, hogy nem,

ezért is tapasztalhatták azt Szolnok környékén, hogy – utánozva a kócsagokat és a gémeket – a gólyák már a vízbe gázolva keresnek táplálékot, ami nem megszokott látvány.

Ezen még a tapasztalt madárvédők is elcsodálkoztak.

Hajdű Tamás elmondta még: az ország egyes szegleteiben minden bizonnyal valóban előfordulhatnak legyengült gólyák. Az ország aszály sújtotta területein gondban vannak, a szokásos táplálkozó helyeik ugyanis kiégve üresek. Így nem véletlen, hogy ők is össze fognak állni nagyon rövid időn belül, és elvonulnak a szokásosnál hamarabb. “Azt összegzésképpen ki lehet jelenteni, hogy ez az év nem a gólyák éve volt. Ugyanakkor más fajok profitáltak a hőségből, aszályból, például a földön fészkelő madarak, amelyek fészkeit, tojásait most nem mosta el az eső” – zárta szavait a szakember.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek