Szakmai körökben senki nem érti, hogy miért sietteti az Orbán-kormány a paksi atomerőmű bővítését, és miért kellene az első új blokknak már 2024-ben működnie. Politikai szemfényvesztés vagy befigyel a Közgép? A hvg.hu utánament a részleteknek.
A szakzsargonban nuklerájnak hívják az atomenergetika bennfentes világát. Ebben a szektorban minden építési beruházás többe kerül, mint amennyire előzetesen tervezik, és ritkán készül el valami időben. De azoknak, akik végig kitartanak egy projekt mellett, óriási öröm és dicsőség a részük.
Paks a hazai áramtermelési potenciál 40 százalékát biztosítja. A blokkok egy évben átlagosan 8000 órát dolgoznak, melynek révén 16 terrawattóra (azaz 16 millió megawattóra) áramot termelnek. Paks meghatározza a város és Tolna megye gazdaságát. A tulajdonos MVM-holdingon belül Paks az arany tojást tojó tyúk, "állam az államban." A parlamentbe frissen érkező képviselők is gyorsan megtanulják: ha energetika kerül a napirendre, Paks érinthetetlen.
Egylövetű irányítás
A 2010-es Orbán-kabinet megalakulásakor az energetikának két minisztériumban is lettek hídfőállásai, emiatt alakultak ki konfliktusok az NFM és az NGM között. Fellegi Tamás fejlesztési miniszter távozását követően teljes személycsere következett a tárcánál. Az europeer zöldpolitikát követő Olajos Pétert kirúgták, a klíma és energiahatékonysági ügyekbe belefáradt Bencsik János lemondott, majd Németh Lászlóné érkezését követően a teljes korábbi szakmai stábot eltakarították, a paksi vonal elől. A fejlemények nyertese az államtitkárrá előléptetett Kovács Pál lett, aki 2009-ben egyszerű atomenergia-szakértőként került a fejlesztési tárcához. A tárcánál ma az a beosztotti meggyőződés, hogy az NFM-et igazából Nyerges Attila miniszteri főtanácsadó (a Közgép-elnök, Nyerges Zsolt testvére) vezeti. A „kis-Nyerges” szállítja a minisztériumba a konkrét politikai megrendeléseket, és az egyébként lojális miniszternek csak annyi mozgástere marad, hogy próbálja tisztességgel ellátni a rábízott feladatokat. A munkába kívülről Lázár János is rendre beleszól, és még szakpolitikai kérdésekkel is csak a Miniszterelnökség bólintása után lehet foglalkozni. Ennek következménye, hogy a Mol-tól átcsábított Holoda Attila három hónap után azért állt fel a helyettes államtitkári székből – ahova kifejezetten bányászati és egyéb energetikai kérdéseket kezelő szakemberként érkezett -, mert ennyi idő alatt elfogyott körülötte a levegő.
Közgép in da house
A politikai elit beruházásfüggő. Ez a Paks II esetében azt jelenti, hogy bár az atomerőműi technológia beszerzéséből legfeljebb a kereskedő hasít, de abból hogy a beruházásnak legalább 40 százalékban magyar hozzájárulást (kontribúciót) kell tartalmaznia, sokan remélhetnek némi forgácsot. Az évszázad bizniszében ez összességében egy 1200 milliárd forintos tortaszeletet jelent. Elsősorban ún. harmadik körös munkák (betonozás, épületgépészet egy része, infrastrukturális építkezések, földmunkák stb.) jöhetnek szóba. A kormány mögötti gazdasági érdekkör elég jól körvonalazható, de ettől még a rendszer csak akkor működhet, ha a finanszírozás megoldható. A nukleáris klaszterbemár beregisztráltak a vállalkozók, ezek között feltűnt a Közgép is, amely több feladaton keresztül elkezdett ismerkedni a paksi tereppel.
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szerint ma csak elsőrendű adósosztályzattal rendelkező országok ("A") képesek finanszírozni egy nukleáris beruházást, Magyarország viszont befektetésre nem ajánlott adósminősítéssel rendelkezik. Több százmilliárd forintos beugró nélkül új atomerőmű építésébe biztosan nem foghatunk: olyan nincs, hogy szállítói hitelből finanszírozzanak meg egy ekkora beruházást. A győztesként már hírbe hozott oroszok számára az elkövetkező évtizedek leginkább arról szólnak majd, hogy odahaza előteremtsék a pénzt a saját erőművi kapacitásaik pótlására. Ugyanez igaz a francia EDF-re is, amely az elkövetkező időszakban kieső atomerőműveit sem tudja majd csak saját tőkéből finanszírozni.
Kapcsolódó anyagok:
Simicska Pakson is mindent visz?
Rekord évet zárt a paksi atomerőmű. A franciák Fukusimát modellezték