Eldöntött tény, hogy a Liget projektet befejezzük – nyilatkozta jogvégzett, nyelvújítói tehetségére büszke miniszterelnökünk. Kár, hogy a „tényeket” alapos vizsgálat után megállapítani szoktuk, nem eldönteni. A jövőre vonatkozó állítások sem tények, hanem kívánságok, víziók, tervek.
Sokan hiszik, hogy igaza van abban: a Holdról is látható választási győzelem minden később elkövetett tettét legalizálják. Nemcsak a Városliget beépítését, hanem minden kiemelt(-en törvénytelen) beruházást, törvényalkotást, adószabályozást, rezsicsökkentést. Igaza van vajon?
Megszavazhatja a vidék a fővárosi építkezéseket? (Vagy Lázár János felől nézve: minden fontos beruházás leállítását?) Természetesen nem. Magyarországnak mint az Európai Unió tagországának alapvető szabályozó elve a szubszidiaritás.
Azaz a döntéseket a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni. Azok dönthetnek, akik a döntés következményeit a bőrükön fogják érezni, akik a döntés előnyeit, hátrányait életük minőségében tapasztalhatják meg naponta, egyúttal legjobban ismerik az adott területet.
A nemzetek szintjén ez azt jelenti, hogy a tagországok döntéseit tiszteletben tartja az Unió. (Ezzel él vissza a magyar kormány.) Az egyes államok pedig az önkormányzatokat és a lakosságot megkérdezve, a szakhatóságok állásfoglalását megfontolva, a helyi szervezetek, civilek, szakmai tömörülések véleményének figyelembevételével hoznak döntéseket. (Európában.) Nem kávézunk és pogácsázunk az egyetértőkkel, nem nemzetileg konzultálunk előre elkészített válaszokkal. Érdemi beleszólási jogot kell kapnia a fővárosnak, a kerületeknek, szakmai szervezeteknek, közlekedési hatóságnak, vízügynek, közműcégeknek, örökségvédőknek, környezetvédőknek.
A lakosság azonban csak akkor tud dönteni, ha rendelkezik elegendő, megbízható információval. Tudunk tájékozódni a Fidesz uralta médiából? Nem, mert félrevezet, érzelmeket korbácsol, fiktív történelmi párhuzamokkal, szlogenekkel, tetszetős látványtervekkel ámít. Elég sok plusz időt, energiát igényel, ha az ember a valós tervekhez, szakértői véleményekhez hozzá akar jutni.
A fővárosban élők sem mindig tudnak eligazodni a hírek és álhírek tengerében. Honnan tudná az igazságot az ország lakossága? A Liget Projektnél maradva: elhiszik, hogy valóban nincs a közelben színház? Nem emlékeznek rá, hogy az építkezés megkezdése előtt a Ligetbe az indoklás nélkül lebontott Közlekedési Múzeumért jártak a családok, az iskolai csoportok?
Honnan tudnák, hogy oktatási, egészségügyi intézményeket zavarnak az építkezés munkálatai? Mi lesz itt, amikor csúcsra járatják a rendezvényeket, az intézményekbe özönlik a felcsigázott tömeg? A környék egykori természetközeli parkja szűnni nem akaró bulik helyszíne. Hogy ezt már nem bírja a víz-, és csatornahálózat? Hogy hat éve nyelik a port, viselik a zajt az építési területté minősített Városligetben?
Az európai közösség a lakosság véleménynyilvánítási jogát igen komolyan gondolja, az aarhusi egyezményben külön megerősítették. (Ez az 1998-ban a dániai Aarhusban elfogadott, környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló megállapodás.) Az egyezményt 2001-ben az Orbán-kormány írta alá és hirdette ki. A szubszidiaritás elve tiltja a felsőbb hatalmi fórumok számára az alsóbbak illetékességi területeibe való indokolatlan beavatkozást!
Ha az aláíró miniszterelnök eltáncolt 2001-es önmagától és az aarhusi egyezménytől, forduljon bizalommal katolikus tanácsadóihoz. Ők bizonyára ismerik XI. Pius pápa szociális enciklikáját (Quadragesimo anno) 1931-ből. „Amit az egyes egyének saját erejükből és képességeik révén meg tudnak valósítani, azt hatáskörükből kivenni és a közösségre bízni tilos. Éppen így mindazt, amit egy kisebb és alacsonyabb szinten szerveződött közösség képes végrehajtani és ellátni, egy nagyobb és magasabb szinten szerveződött társulásra áthárítani – jogszerűtlenség, és egyúttal súlyos bűn, a társadalom helyes rendjének fölforgatása…”.
Az államnak szubszidiálnia (segítenie) kell, hogy a kisebb közösségek meg tudják oldani a saját problémáikat. Segíteni kell, hogy ők maguk találják meg a megoldást. Nem lenyomni a torkunkon a miniszterelnök kedvenc elmeszüleményeit. Tilos bomlasztani, ellenségeskedést szítani a lakosság csoportok között!
Erkölcstelen és törvénytelen, hogy a kormányzati döntésekről, az „eldöntött tényekről”, a bevezetést megelőző napokban értesülünk. Sem alapos előkészítés, sem társadalmi egyeztetés nincs. Hatályba lép a vegytiszta kormányzati akarat, mint derült égből villámcsapás.
A szubszidiaritás elve erkölcsi norma is. Jogokkal és kötelezettségekkel hatalmazza fel az államot, a lakosságot és a szakmai és civil közösségeket. A szubszidiaritás elvéhez legalábbis közelítő állam működése önmagát korlátozni képes államot feltételez, és aktív állampolgárokra alapozza működését. XI. Pius, a tudós pápa jelentős szerepet szánt ebben a folyamatban a katolikus egyház vezetőinek és papjainak is.
Állam, állampolgárok, közösségek, egyházak – mint egy szép álom. Addig azonban maradnak az „eldöntött tények”.
Maradnak?
Nyitókép: gyalog galopp Monty Python paródia forrás: telex
