Az Energiaklub havonta frissülő sorozata annak érdekében indult, hogy figyelemmel kísérhető legyen: mi történik Pakson – a kormány által felgyorsítani szándékozott új atomerőmű beruházással és a stratégiai jelentőségűnek bélyegzett paksi atomerőmű üzemidő-hosszabbításával. Ez a 2024 májusi napló.
Hosszú és részletes cikket közölt a Direkt36 május elején azzal kapcsolatban, hogyan is zajlott az előző időszakban az a tétova, kormányzati körökből is támogatott próbálkozás, hogy a magyar nukleáris ipari jelenlétből kipiszkálják az oroszokat. A cikk érdeme, hogy kirakott egy olyan kirakóst, amely a francia atomipari érdeklődést és Lantos Csaba energiaügyi miniszterként megjelenését összeköti. Ugyanakkor ez a kép nem sikerült túl pontosra; a cikkhez felhasznált informátorok és információk gyakran nem voltak elég pontosak, vagy az értesülések nem voltak túl frissek. Érdekes olvasmány, de a következő kiegészítés hozzátartozik:
A francia atomiparhoz vonzódni kezdő magyar kormányról már korábban is jelentek meg cikkek a magyar sajtóban (a Telexen , a Portfolióban, a Szabad Európán és éppen egy éve (!) a Válasz Online-on is) részleteiben ugyan, de többen is megírták már.
Az oknyomozó portál saját forrásaira támaszkodva azt írta, hogy az oroszokkal való konfrontálódás helyett a Paks II. Zrt. “a francia Framatome nevű céget bízták volna meg azzal, hogy kezdjenek el építeni egy újabb, Paks III. nevet viselő, bár valószínűleg más helyszínen megvalósuló atomerőművet”. Az nem derült ki, hogy a forrás ezt mivel támasztaná alá, az mindenesetre furcsa, hogy a lap azt figyelmen kívül hagyta, hogy
- a Framatome a Rosatom régi, több építkezésben (a Paks II-ben is) szerződött partnere,
- a Framatome nem tud atomerőművet építeni, mivel e komplex technológiai puzzle-nek csupán egyes részfeladatokra (üzemanyag és üzemanyagtároló kazetták gyártása, műszer- és vezérlőrendszer elemek gyártása és telepítése) szakosodott beszállítója.
Az első pontból az következik, hogy egy ilyen “hátbatámadást” az oroszok biztosan megbüntetnének, pláne, hogy az orosz-kínai kalákában atomerőmű építés Putyin pekingi látogatása során újabb megerősítést nyert. A Rosatom nem hagyná, nem is hagyhatná szó nélkül, ha a francia cég bármilyen „Paks III.” projektje miatt nehezebb pozícióba kerülne Magyarországon. (A Framatome azonban nemrég megerősítette hűségét a Rosatom mellett.)
A második ponthoz tartozik, hogy francia atomerőművet az EDF képes építeni (lásd: Flamanville-3, Hinkley Point-C), ebben a projektben a Framatome, mint részben az EDF, részben a Mitsubishi tulajdonában álló beszállító, önálló döntést nem hoz. Az EDF aktuálisan nem mutat érdeklődést Magyarország iránt. Ez változhat ugyan, de a francia építő figyelme jelenleg az Egyesült Királyságra, a saját, franciaországi feladataira, a svéd és a lengyel építési lehetőségre koncentrálódik.
A Direkt36 cikkében leírja, hogy a paksi atomerőműhöz hasonló, kelet-európai országokban működő, orosz technológiájú nukleáris reaktorok üzemanyagellátását illetően is változás történt. A riport szerint a Westinghouse alternatívát kínált az érintett európai uniós országok számára, de Orbán Viktor ezt Magyarország irányába gyakorlatilag megtiltotta. Más, e témáról szóló cikkekből ennél árnyaltabb képet kaphatott az olvasó: tavaly szeptemberben például a Szabad Európa részletesen levezette , hogy nemcsak hogy az nem igaz, hogy a francia érdeklődés mögött valódi tartalom volna, de azt is, hogy a francia üzemanyag-projekt mögött egyelőre csak turpisság van. Az elképzelésük, hogy az orosz know how valamiféle francia céges átültetésével kicseleznék az európai uniós törekvést (az oroszokról való leválást illetően), azonban kitudódott, és ez a Framatome számára is kínos következményekkel járt.
Pakssal kapcsolatosan a Direkt36 cikk erőssége, hogy kimondja: ezügyben (is) a miniszterelnök szava döntött. Orbán ragaszkodott az oroszokhoz, és ahhoz, hogy Paks II. márpedig épüljön meg. Ezt a jogi és pénzügyi, de időtényezők mondatták vele – értékelték a cikk szerzői. Tompítja mindennek a hatását, hogy ezt már jóval korábban, 2017-ben megírta már más is. Kicsit másként de Perger András (az Energiaklub egykori, a Greenpeace jelenlegi atomenergiás specialistája) hét éve, az akkori Paksaméta blogra posztolta ki és vezette le, hogy ezügyben a csúszás idő, az idő pénz, az orosz projekthez ragaszkodás pedig zsákutca.
E big picture mellett intermezzok csupán, de májusban a francia kapcsolathoz két újabb is adódott. Előbb a Budapestre látogató Hszi Csin-ping kötött egy konkrétumok nélküli nukleáris megállapodást a magyar kormányfővel, majd a Tokióban járt Szijjártó Péter üzente meg a szigetországból, hogy Magyarország együttműködési megállapodásra jutott Japánnal. A kínai kapcsolatok és a magyar nukleáris szektorba becsatornázás – melyről elhangzott, hogy a „nukleáris energiatermelés teljes vertikuma” értendő alatta – egyelőre a kapcsolatfelvételig jutott. A tokiói paktumról szóló sajtóközleményben a hangsúlyt viszont az SMR-technológia közös fejlesztése szerepelt. (A moduláris, kisméretű nukleáris erőművekkel kapcsolatos ígéretekről bővebben olvashatsz az Energiaklub egy korábbi tanulmányában.)
Ez utóbbi, a moduláris rendszerű, kis méretű atomerőmű ugyan trendi téma a világ azon részein, ahol a nukleáris energiatermelést a jövő megoldásainak is tartják, de a globálisan nyilvántartott, több mint 70 projekt közül egyelőre egyik sem jutott el még a tesztelésig sem. Így nehéz azt elképzelni, hogy az SMR technológia a 2030-as évekre olyan meghatározó szerepet tölthetne be a világon, mint ahogyan azt az érintett kanadai, amerikai, orosz, kínai, francia vagy angol cégek és kormányok megjósolni szeretik. A magyar kormányból Lantos Csaba ígérte a legtöbbször az SMR-ek eljövetelét, de az már levezethető, hogy ilyen atomerőműve sem lesz a következő évtized elejére Magyarországnak.
Gazdasági értelemben igazi meglepetést jelentett, hogy kiderült: a Paks II. ZRt. tavaly – fennállása óta először – nyereségesen zárta a tavalyi évet. Május végén, a céges beszámolók leadásának határidejéhez közeledve megjelent 24.hu-s elemzésből azonban az is világossá vált, hogy ez a siker nem a cég működéséből fakad. Az 1158 millió forintos nyereség valójában abból született, hogy az állam több mint 90 milliárd forint értékben pakolt a cégbe ún. „forgatási célú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt”. Vagyis: olyan államkötvényt és diszkontkincstárjegyet, amelyek a költségvetés hiányát finanszírozzák. A tavaly év végén 93,485 milliárd forintnyi értékpapír volument tavalyelőtt még hárommilliárd sem volt.
A cég 2023-as beszámolójából az is kiderült, hogy a bérküöltségen 400 millió forintot spóroltak, a személyi jellegű ráfordítások pedig 700 millió forinttal lettek karcsúbbak. A cikk megjegyzi: a kormány 2023 áprilisában -a nemzetgazdasági miniszteren keresztül – a Paks II. ZRt-ben 135 milliárd forint tőkeemelést hagyott jóvá, amit augusztusban (41 milliárd) és decemberben (94 milliárd forint tőkeemeléssel) végre is hajtott. Ehhez képest az, hogy a beruházás tavaly december végi állapota szerint 20,6 milliárd forinttal nőtt egy év alatt a befektetett eszközállomány (ami így összesen meghaladta a 310 milliárd forintot), nem tekinthető komoly előre lépésnek.
Ahogyan az sem, hogy – miként azt Szijjártó Péter 2022 júliusa óta már sokszor elmondta: épül, épülhet Paks II. Az újabb cáfolatot ezúttal a környezetvédelmi engedély körüli nyomozás szolgáltatta. Igaz, csak június elején jelent meg, de az Átlátszó feltúrta: májusban lejárt, illetve érvénytelen lehet a Paks II. beruházás környezetvédelmi engedélye. Az oknyomzásból kierült, hogy az igazi problémát az jelenti, hogy a bürokrácia úgy tesz, mintha a 2017. május 4-én, öt évre jogerősen kiadott engedéllyel továbbra is minden rendben volna. Pedig ez a jogosítvány a saját regulái szerint érvényét veszíti akkor, ha a beruházó öt éven belül nem kezdi meg az építési, illetve építés előkészítési munkálatokat, és az Átlátszó szerint nem is kérdéses, hogy ez a helyzet.
Az oknyomozó portál szerint a Paks II. Zrt. egy sor szükséges jogosítvánnyal továbbra sem rendelkezik, pedig azok az építkezés megkezdéséhez szükségesek. A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságától például megtudták, hogy a vízjogi engedélyezési még el sem indult, így a Paks II. projektnek nincs vízjogi létesítési engedélye sem, pedig az az építés előkészítés megkezdésének egyik alapfeltétele.
Amikor azonban a környezetvédelmi engedély érvényességével kapcsolatosan az azt 8 éve kiadó Baranya megyei Kormányhivatalhoz fordult az Átlátszó, a bürokrácia előbb kitérő választ adott, majd a közérdekű adatigénylésre is hasonló módszerrel válaszolt. (A Baranya Megyei Kormányhivatal az Átlátszó által kért igazolásokat nem adta ki – arra hivatkozva, hogy az nemzetbiztonsági érdeket vagy a szellemi tulajdonhoz fűződő jogot sértene.) A baranyai kormányszerv az “építés előkészítési munkák” definiálását akképpen oldotta meg, hogy minden olyan munkát ide sorolt, amely “a beruházás megvalósításához vagy annak előkészítéséhez szükséges kötelezettségek teljesítésére, vagy az egyéb hatóságok hatáskörébe tartozó létesítést megalapozó munkálatok elkezdésére vagy elvégzésre irányulnak.” Ez nonszensz. Így ugyanis egyetlen kapavágás után sem lehetne a környezetvédelmi engedélyt visszavonni. Az pedig több mint aggályos, hogy a baranyai hivatal így a környezetvédelmi engedély érvényességét olyan feltételhez köti, aminek nincs jogszabályi alapja.
Az Energiaklub továbbra is ellenzi a Paks II projektet. Meghaladott, drága, környezeti és geopolitikai kockázatokkal terhelt technológia, mely 60 évre röghöz kötné a rendszert egy folyamatosan változó, technológiai újításokkal teletűzdelt korban. Paks I üzemidejének meghosszabbításával ki kell vezetni az atomenergiát Magyarországon. Paks I üzemidő-hosszabbítását csakis abban az esetben tudjuk elfogadni, megalapozott szakmai érvek alapján, amennyiben az a fenntarthatósági, gazdaságossági, természetvédelmi és energiabiztonsági irányelveknek maximálisan megfelel. Paks I esetleges üzemidőhosszabbítása semmikképp sem lehet a jövőben érv vagy kényszerítő eszköz az ellen, hogy a megújuló energiák minél szélesebb körű alkalmazása stratégiai prioritássá váljon.
Kapcsolódó anyagok:
