Az emberek egymás agyára tudnak menni, ha kötekednek vagy incselkednek egymással, esetleg piszkálják a másikat. A vicces marháskodástól az idegesítő agresszivitásig terjedő viselkedési forma ősidőktől velünk van, olyannyira, hogy 13 millió éves szokás, ami összeköti az ősembert a legközelebbi rokonaival, a főemlősökkel. A The Royal Society honlapján megjelent tanulmány szerzői a San Diegó-i és a lipcsei állatkertben vizsgáltak meg mintegy 75 órányi felvételt főemlősök csoportjának interakciójáról.
Kilenc bonobót, 4-4 gorillát és orángutánt és 17 csimpánzt követve összesen 142 példát találtak játékos vagy provokáló incselkedésre. A kettő között nem egyszerű határt húzni, és a tudósok arra jutottak, hogy az érintett főemlősök tudatosan tesztelik a piszkálódásuk hatását. A vizsgálat során 18 cselekedetet különítettek el, köztük mozgás és tevékenység akadályozását, ütést, tárgy odanyújtását majd visszahúzását, tárggyal vagy végtaggal böködést, vagy a gyakoribbak közé tartozó szőrzethúzást, amivel a kölykök sűrűn feszegetik a szüleik türelmének határait. Azt is megfigyelték, hogy
a csimpánzok különösen élvezték, ha éppen elaludni készülő társukra sóztak egyet rá, az orángutánok a szőrhúzásban, a gorillák pedig egymás lökdösésében jeleskedtek.
A tudósok szerint ez a piszkálódás evolúciós célokat, és csoporton belüli „helyezkedést” szolgál, segít az érzelmek és a közösségi normák megértésében, mi több, a főemlősöknél is létező humor kialakulásában is. Azt is észrevették, hogy a kölykök úgy incselkednek a szüleikkel, ahogy az embergyerekek is teszik: figyelik az arcon megmutatkozó reakciót, és próbálgatják, meddig mehetnek el – írta a guardian.
Nyitókép: illusztráció – csimpánzok a Tchimpounga Chimpanzee Rehabilitation Centerben Jane Goodall Intézet
