A jövőben törvény szabályozza majd a tibeti autonóm területen az égbe temetést, a tibetiek és mongolok hagyományos temetkezési formáját.
A Hszinhua hírügynökség tudósítás szerint a lhászai törvényhozás éves ülésének határozatára elsősorban azért volt szükség, mert az utóbbi időkben utazási irodák helyi látványosságként hirdettek meg egy-egy tibeti halott búcsúztatását. A máig élő ősi szertartás szerint a holttestet, az „üres edényt” keselyüknek ajánlják fel. A hegyeken vagy a dombtetőkön a szertartást végző emberek a megmosott, meztelen élettelen testet szinte anatómiai pontossággal darabokra szelik, amit a dögevő állatok – mongol területen helyenként kiéheztetett kutyák – fogyasztanak el. A megmaradt csontokat egy edénybe összezúzzák, árpával, vagy liszttel összekeverik és ezt a kisebb testű varjak és héják kapják meg. Hitük szerint így adják vissza a természetnek a testet abban a meggyőződésben, hogy az elhunyt úgyis újraszületik.
E máig élő ősi szertartást a nagylelkűség rítusaként emlegetik, amely az elhunyt lelkét a mennyekbe emeli. Peking az 1960-es években megpróbálkozott az akkor „barbárnak” minősített hagyomány betiltásával, de nem sikerült. Néprajzkutatók emlékeztetnek arra, hogy a múltban a hamvasztás kizárólag a tekintélyes lámáknak és más arisztokratáknak volt a kiváltsága, bár ma már a tibeti buddhisták körében is egyre elterjedtebb a kormányzat által támogatott hamvasztás. A szakértők arra is emlékeztetnek, hogy a földbe temetés a Tibeti-fennsík nagy részén meglehetősen körülményes.
A tibeti területi népi gyűlés által elfogadott új jogszabály rendelkezik a temetésekhez kívánatos körülmények megteremtéséről, a vonatkozó környezetvédelmi kérdésekről és előírja a szertartás felelősének képzettségét. „Ez az első alkalom, hogy Tibetben a törvényhozás szabályozza az égbe temetést, ami az évezredes hagyomány tiszteletben tartását és védelmét fejezi ki" – fogalmazott a Hszinhuának a gyűlés állandó bizottságának egyik tagja, Samdrup.
2005-ben a tibeti kormányzat már egy ideiglenes intézkedéssel megtiltotta a temetések turistalátványosságként való kezelését, fénykép- és videofelvételek készítését, közlését, valamint a történések sajtóban történő leírását.
