Két év alatt a vízmennyiség 44 százaléka eltűnt a tóból. A vízhiányos állapot miatt a tó délnyugati részén fekvő természetvédelmi terület, a Velencei-tavi madárrezervátum szinte teljesen kiszáradt.
Néhány napja a Válaszonline írt arról, hogy Agárdnál a Velencei-tó vízállása július 8-án már csak 89 centimétert mutatott, pedig 2019. június 1-jén ugyanitt még 158 centimétert mértek. A lap által bemutatott adatok alapján a vízválság tavaly áprilisában kezdődött, és az előző évekkel ellentétben a tó az elmúlt télen a kevés csapadék miatt nem tudott rendesen feltöltődni, ezért a nyári hőség kezdetén már eleve túl alacsony, 110 centiméter körüli volt a vízszint. Egyébként a 90-es évek elején és 2003-ban is volt már hasonló a helyzet.
Legalább haldögök nincsenek, állapíthatja meg az ember a Velencei-tóban állva egy még mindig elviselhetetlenül meleg nyári estén. A víz selymes és langyos, és pont derékig ér, hosszan lehet befelé gyalogolni anélkül, hogy jelentősen mélyülne. A Velencei-tó persze soha nem túl mély, de most tényleg ijesztően kevés benne a víz. Annyira kevés, hogy el lehet képzelni, milyen lenne, ha teljesen kiszáradna, ahogy a hagyomány szerint utoljára 1866-ban történt, amikor huszárok gyakorlatoztak a szikkadt, poros mederben Velence és Sukoró között. Bár az egyes leírásokban szereplő teljes kiszáradás valószínűleg túlzás, vannak arra utaló jelek, hogy a mélyebb részeken még akkor is maradhatott némi víz. Az persze egészen más tó volt. Sokkal nagyobb, mint a mai, mert hozzá tartozott az akkoriban Nádas-tónak nevezett Dinnyési-fertő. Partjai teljesen kiépítetlenek voltak, olyan nádrengeteg övezte mindenhol, mint manapság a madárrezervátum területén. Nem is keltett semmiféle rémületet a tó kiszáradásának lehetősége, a környező parasztfalvak népe inkább azon gondolkodott, nem lenne-e érdemes lecsapolni az egészet, és hasznos termőföldet nyerni a helyén.
Ma viszont az alacsony vízszint rémisztő látvány, ami gazdasági és ökológiai katasztrófával fenyeget. Ebben az egyben egyetértenek a tó állapota miatt felháborodott helyi lakosok, a civil szervezetek és a politika is: a tavat mindenáron meg kell menteni, ehhez pedig vízutánpótlásra van szükség. Az erről szóló előterjesztést hamarosan tárgyalja a kormány, de ettől még egyik napról a másikra nem lesz több víz. A javaslat azzal számol, hogy lenne egy tűzoltásszerű, gyors beavatkozás, amivel a Székesfehérvár fölötti kincsesbányai, karsztvíz alapú vízbázisból vezetnének a tóba vizet. Csakhogy ez erősen korlátozott, mivel a város és a környező település ivóvízszükséglete elsőbbséget élvez, és elindulna egy hosszabb távú, átfogó projekt is, amivel tartósan biztosítanák a tó vízutánpótlását.
A kérdés csak az, hogy mindez miért nem volt része annak a nagy csinadrattával éppen idén átadott, 14 milliárdos, nyolc évig tartó vízügyi projektnek, amely a Velencei-tó partfal-rekonstrukciója néven futott, és amelynek a keretében több helyen kifejezetten szépészeti jellegű beavatkozásokra is sor került, miközben a tó jelek szerint legfontosabb problémájára nem adott megoldást. Az idei szezon borzalmasan alakult: már másodszor van 40 fokot megközelítő, rendkívüli hőségriadó, amikor a tó vizét csökkentő párolgás is rekord mértékű, elérheti a napi egy centimétert, maga a víz pedig túlmelegedik. A baj mértéke június elején vált mindenki számára nyilvánvalóvá, amikor haltetemek sokasága jelent meg a víz tetején. A tömeges pusztulásnak a gyors felmelegedés (15 fokról 25-28 fokra) volt az oka, mivel a halakat oxigénhiányos sokkhatás érte. Sokkhatás érte a tó körül élőket is, akik emberemlékezet óta nem láttak hasonlót. Meg a nyaralókat, akik közül sokan úgy döntöttek, idén inkább messziről elkerülik a tavat. Folytatás >>>
Íme a Gárdonyi Közlöny drónfelvétele a kiszáradt területről:
Nyitókép: A teljesen kiszáradt Dinnyési-fertő. Fotó: Gárdonyi Közlöny
