A világ legjelentősebb szélenergiás kutatólaborjában készült modellezés szerint 2035-ig 35 százalékkal, 2050-ig pedig akár majdnem a felére is visszaeshet a tengeri és a szárazföldi szélfarmok mai, fajlagos építési és üzemeltetési költsége.
A technológia és a kereskedelmi fejlődés várhatóan továbbra is csökkenti a szélenergia költségeit – derült ki a világ legerősebb szélenergia-szakértőinek Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium (Berkeley Lab.) által vezetett felméréséből. Az erről szóló tanulmányt a kutatók a Nature-ben publikálták. A tudományos folyóiratban megjelent tanulmányt jegyző 140 szélenergiás szakértő arra jutott, hogy a mind nagyobb méretű és egyre hatékonyabb szélturbinák mellett az alacsonyabb tőke-, illetve üzemeltetési költségeknek köszönhetően 2035-re 17-35 százalékos, 2050-re pedig 37-49 százalékos költségcsökkenéssel lehet számolni. A szárazföldi (onshore), illetve a kétféle – tengerfenékre rögzített, illetve lebegő – tengeri (offshore) szélenergia platformokra kalkulált adatok elsősorban azért meglepőek, mert mindhárom jövőbeni költsége kb. a fele annak, amit egy hasonló, ugyancsak a Berkeley Laborban készült tanulmányban, bő öt évvel ezelőtt megjósoltak.
Túlnőni az Eiffel-tornyon?
Az iparág bővülésével párhuzamosan a szélturbinák is egyre nagyobbra nőnek, elsősorban is az offshore, tengeri telepítések esetében, mivel ott a méretek kevésbé zavaróak, és általánosságban a szélviszonyok is kedvezőbbek. A WindEurope nevű európai iparági szervezet adatai szerint a 2020-ban a kontinens vizein telepített turbinák átlagos teljesítménye 8,2 MW volt, 5 százalékkal nagyobb, mint 2019-ben. Az erőművek egyre magasabb oszlopokon foglalnak helyet, amelyek a következő években várhatóan megközelítik majd a 300 méteres magasságot. Összevetésül: az Eiffel-torony magassága (leszámítva a tévé-adóantennát) 300 méter.
Az óriások korszakának első képviselője a GE Haliade-X nevű turbinája, mely 107 méter hosszú lapátokkal és 260 méteres teljes magassággal rendelkezik, rotorátmérője 220 méter. A 12, 13 és 14 megawattos méretben is rendelhető turbina sorozatgyártását 2021 második felében kezdik majd el, 13 MW-s változatának telepítései pedig 2023-ban indulnak angol vizeken a Dogger Bank szélfarmon, ahol összesen 190 ilyen behemótot fognak elhelyezni várhatóan 2026-ig. Részletek: Tovább szárnyal a szélenergetika
„A szélenergia termelésben az utóbbi években gyorsabb volt a költségcsökkentés a szárazföldön is, a tengeren is, ami elavulttá tette a korábbi költség-előrejelzéseket. Az energetikának viszont aktuális értékelésekre van szüksége” – magyarázta a bizonyítványt a Renewabel Energy World szerint Ryan Wiser, a Berkeley Lab vezető tudósa. A tanulmányban a felmérések alapján kiegészítették a korábbi prognózisokat, illetve a költségcsökkentési potenciál értékelésének módszereit is ismertették, hogy az “tisztázza a becslések bizonytalanságait” – tette hozzá Wisler. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint a 2019-es bázisévhez képest a költségek mindhárom szélenergia termelői struktúrában jelentős költségcsökkenést érnek majd el, és bár nagyobb abszolút csökkenés valószínűsíthető az offshore platformokon, mint a szárazföldi infrastruktúrákon, a tengereken – ezzel kapcsolatban – a bizonytalanság is több. A labor szerint azonban a tengeri és szárazföldi szélenergia egységnyi költségei között így is csökken majd a különbség.
A költségszámítás öt fő tétele (az előzetes tőkeköltség, a folyamatos működési költségek, a kapacitásfaktor, a projekt tervezésének élettartama és a finanszírozás költsége) mellett a Berkeley Lab kutatói szerint fontos figyelembe venni az egyre növekvő turbina méretet is. Az onshore szélturbinák ugyanis 2035-re várhatóan 5,5 megawatt (MW) átlagos méretűekké válnak – szemben a 2019-ben regisztrált 2,5 MW-tal; az offshore szélturbinák pedig várhatóan még ennél nagyobbak lesznek: a 2019-es 6 MW-ról átlagosan 17 MW-ra nőnek. Ahogyan az a tanulmányból kiemelt ábrán jól látható, mindezek már a következő évtized közepére is jól látható különbséget jelentenek majd:
A Napi.hu szerint a témának van magyar vonatkozású része is. Tavaly év végén az Energiaklub megjelentetett egy tanulmányt, melyben rámutatott, hogy bár Magyarországon az elérhető zöldenergiás technológiák közül a szélerőműveknek lehet a legkisebb környezeti terhelése, illetve, hogy klímavédelmi és energetikai szempontból is kiemelt jelentőséggel bírna, hogy a szélenergia hasznosítása hazánkban lényegesen komolyabb szerephez jusson, ezt a ziccert jelenleg a kormány nem használja ki. A kabinet érdeklődése a szélenergia iránt annyiban merül ki – olvasható a 60 oldalas tanulmányban -, hogy az ország klímavédelmi eredményeit a lényegében betiltott szélerőművek fotóival népszerűsíti.
Hungarikum a szélenergia üldözése
A hazai szél- és naperőműparkok napi termelési adatait összevetve megállapítható, hogy magyarországi körülmények között jól együtt tudna működni a napelemekkel egy, a mainál jelentősen nagyobb szélerőmű kapacitás is. Míg a nyári időszakban a napelemek dolgoznak jobban, a szélerőművek működése ezzel ellentétes tendenciát mutat, vagyis a két technológia nagyon jól kiegészítené egymást. Nemcsak az évszakos, de a nappali és éjszakai működési, termelési adatok is a két technológia összeférhetőségét, sőt egymást kiegészítő jellegét mutatják, hiszen a szélerőművek inkább éjszaka termelnek többet a vizsgált ötéves adatsor alapján. Elsősorban ez az összefüggés áll a hátterében annak az európai tendenciának, mely szerint a szélerőművek és a napelemek egymással párhuzamosan nagy mennyiségben kerülnek be a rendszerbe; ezt az összefüggést Magyarországon is ki tudnánk használni – tette hozzá a kutató.
A magyarországi szélerőművek kihasználtsága a németországiakét is meghaladja, de a példátlanul szigorú hazai szabályozás miatt ma nem épülhetnek újabb szélerőművek, pedig a jelenlegi 325 MW kapacitás a sokszorosára lenne bővíthető új turbinákkal – mondta el korábbi cikkünkben Munkácsy Béla, az ELTE TTK energiaföldrajzi kutatócsoportjának kutatója.
