Szelektív módon olvassa és csak a neki tetsző részeket idézi a Magyar Tudományos Akadémia szakvéleményéből a főpolgármester a Római parton épülő mobilgát ügyében, mondja Bardóczi Sándor tájépítész. “A mobilgát jó találmány, de nem a Rómaira való” – civilek az árvízvédelemről.
Bardóczi Sándor, egy „túlmozgásos tájépítész", a beruházás kritikusa a Heti Válaszban megjelent Tarlós István-interjúra reagált.
Megszólított „túlbuzgó tájépítészként" és magamat épeszűnek tartó állampolgárként reagálnom kell a Heti Válasz XIII. évfolyam 25. számában (2013. június 20) megjelent „Majd az ebihalak odébb költöznek!" címmel megjelent főpolgármesteri interjúra (ebből részleteket itt olvashatnak). Jómagam az elmúlt tizenöt évben számos alkalommal vettem részt dunai projektek tervezésében, illetve településrendezési, településfejlesztési munkákban.
Tarlós István főpolgármester úr sajnos gyökeresen más tanulságokat von le az idei árvízi tapasztalatokból, mint akár az ausztriai politikusok, vagy maga a magyar kormányfő, illetve Illés Zoltán vízügyi és környezetvédelmi ügyekért felelős államtitkár. Én az utóbbiak álláspontját osztom. Miközben a főpolgármester számára a legfontosabb feladat az elsőrendű védvonal rendezése helyett egy budapesti hullámtéri terület bevédése, addig Ausztria mezőgazdasági és környezetvédelmi minisztere, Nikolaus Berlakovich arról nyilatkozott, hogy Ausztria öt év alatt nyolcezer hektárnyi területet adott vissza a folyóknak, és a következő években újabb elöntési területeket alakítanak ki, csökkentendő az áradások magasságát. Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth Rádióban az árvíz értékelésekor azt mondta: „Át kell gondolni, mi az, amit érdemes megvédeni, ezért le kell ülni. Ha valaki árterületre épít, árvíz esetén nem számíthat rá, hogy megóvjuk a vagyonát. Az életét igen". Illés Zoltán a Hír TV Töréspont című magazinműsorában pedig kifejezetten a Római part kapcsán deklarálta: "Aki egyszer a házát odatette, ahova nem lehet, még ha engedélyt kapott annak a megépítésére, akkor is tudatában volt annak, hogy a víz oda fog menni. És innentől kezdve a törvény értelmében saját maga felelős a saját ingóságaiért, nem az állam." Az államtitkár egyben deklarálta azt is, hogy a jelenlegi parti nyomvonalat nem tartja jó megoldásnak az árvízvédelem szempontjából.
A főpolgármester előszeretettel hivatkozik a BME szakvéleményre, amelyről az atlatszo.hu feltárta, hogy valójában a BME Geotechnikai Tanszéke készítette, amely a mobilgát tervezésében alvállalkozóként is részt vet, ezért függetlensége megkérdőjelezhető. Ugyanakkor szereti az MTA szakvéleményét szelektíven olvasni a neki tetsző részek kiemelésével. Pedig ha egy picit figyelmesen olvasná, ott ugyanazok a szakmai kritikák köszönnek vissza a hidrológiai viszonyok, a környezeti és táji értékek kapcsán, amely miatt jómagam is vállalhatatlannak tartom ezt a tervet, amely eleve nem komplex szemlélettel készült, hanem mérhetetlenül egysíkúan kezelt közmű-feladatként, minden más szempont (közérdek, társadalmi hatások, urbanisztikai hatások, környezetvédelmi hatások) negligálásával.
Az MTA kimondta a mobilgáttal kapcsolatban, hogy "korrekt terv" és "műszakilag megvalósítható". Ugyanakkor ha a többi feltételt is hozzáolvassuk, egyértelműen kiderül, hogy azokat nem teljesíti, ám ebben hiába ígér a főpolgármester a terv kapcsán módosulást, az csak hályogkovácsolás lehet valódi engedmények nélkül, ha a jelenlegi nyomvonal (parti védelem) marad napirenden. Az MTA többek között felhívja a figyelmet a Víz Keretirányelvre (VKI) is, amelynek betartására uniós tagságunk kötelez. Mit is mond ez a dokumentum, amelynek teljesítésére (lévén az MTA szakvélemény része) közvetve a főpolgármester is kötelezte magát? Többek között azt, hogy a hullámteret nem szabad tovább szűkíteni, lehetőség szerint meg kell őrizni a természetes állapotokat. Ha két alternatíva közül az egyik környezetvédelmi szempontból kedvezőbb, azt kell megvalósítani, még akkor is, ha esetleg drágább. Nos, a drágább, de környezetvédelmileg jobb megoldás a Nánási út – Királyok út nyomvonal! Amely egyébként árvízi biztonság tekintetében is kisebb kockázatot jelent, mivel magasabban van, és nem a part mentén húzódik. Valójában ez a vonal védi Óbuda több tízezer emberét, nem a parti védmű. A haváriaterv szerint ez a mobilgát megépítése után sem változik. A Királyok útja mentén futó gát megerősítésére uniós források is nyitva állnak, míg a hullámtér bevédésére az EU soha nem fog adni egy vasat sem.
Jómagam a Kortárs Építészeti Központ felkérésére egy egyetemi kurzus keretein belül részletes helyszíneléssel és tulajdoni lapok elemzésével felmérettem, hogy a jelenlegi hullámtéren mennyi "lakatlan", azaz nem használt ingatlan vagy üres telek található. A 70 hektárból 24 hektár ilyen státuszú, vagyis a terület 34%-a. Ezeknek a területeknek a 68%-a már magántulajdonban van, zömmel ingatlanfejlesztők, bankok tulajdonában. Amennyiben a gát megépül, ezeket a korábban alacsony áron megszerzett területeket gyakorlatilag közpénzből értékeljük fel úgy, hogy a bevédés költségeit az állam és a fővárosi önkormányzat állja. Bárki bármikor szerzett itt ingatlant, azért kapta meg egy Duna parti telekhez viszonyítva relatíve olcsóbban, mert számolni kellett vele, hogy a hullámtéri jelleg miatt időnként elönti a víz. Evidens feltételezés lenne, hogy amennyiben ezek a tulajdonosok árvízi védelmet szeretnének, akkor a zsebükbe nyúlnak, és nem az államtól várnak segítséget. A sokat emlegetett ausztriai és német példák esetén a mobilgátak építésében a magántulajdonosok pénze éppen úgy benne van, mint a közpénz. Természetesen itt nem a már beépült lakóparkok védelme a fő kérdés, mert azok magaspartra épültek, az ott "üdülők" pedig relatíve védve vannak (habár a főpolgármester szavaival ellentétben annyira nem kacagtak ők sem, amikor mélygarázsaikat elöntötte a víz).
Tüntetés a mobilgát ellen
Tarlós főpolgármester a természeti értékek közül mindenáron megvédené a szerinte értékesebb fákat a Királyok útján. Telepített, exóta kultúrnövényekről (platán, japánakác) beszélünk, illetve olyan invazív gyomfákról (bálványfa, gyalogakác, zöld juhar), amelyek a főváros a nyári gáton hagyott megnőni, mert nem gondozta. Számszerűsíthetőek is: a gát vonalában a Védegylet favédelmi szakértője 150 db ilyen fát számolt, míg a természetes módon betelepült parton 435-öt vágnának ki csak a gát és a szervizút nyomvonalán, további 800 fa sorsa pedig bizonytalan, mert azokat 3-5 m magasan feltöltenék (nincs olyan fafaj, amely ilyen mértékű feltöltést elvisel).
A mobilgátak jól teljesítettek Európa szerte. Mondja a polgármester. Tény. Amikor azonban ezeknek a mobilgátaknak a helyét vizsgáljuk, akkor annak is fel kell tűnnie, hogy hol alkalmazzák őket. Hullámtereken? Nem. Védendő természeti értékek vagy fövenyes partok mentén? Nem. Üdülőterületeken? Nem. Olyan óvárosi, belvárosi területeken, ahol egy kiépített rakpart húzódik, lakóházak, intézmények állnak. Rövid szakaszokon, ahol nincs természeti érték a látómezőben sem. Egyetértek azzal, hogy szentendrén a mobilgátat létesítettek: kiváltott egy otromba kőgátat, egy olyan szakaszon, ahol a nem árvízi időszakban fontos turisztikai érdek, hogy vizuálisan legyen kapcsolat a folyóval. A Római part ezzel szemben olyan, mintha Szentendre a Postás strandra, vagy a Pap-szigetre tervezett volna mobilgátat. Nem ezt tette.
A part rendezetlen, közli a főpolgármester, mintha a közműfejlesztéssel egy csapásra megoldódhatna egy évtizedekig alacsony színvonalon fenntartott terület sorsa. A rendezetlenség tény, ugyanakkor az is tény, hogy a 4,8 milliárdos fejlesztés, amiből ma még csak 3,5 milliárdra van forrás, kizárólag egy mobilgátat, egy szervízutat, egy szivárgó rendszert és egy csatornát adna a partnak. Semmi egyebet. A bemutatott látványterveken nem a beköltségelt valóság, hanem egy 3D modellezésben járatos rajzoló fantáziája köszön vissza. Azok számára, akik műszaki tervek olvasáshoz szoktak, ezek a látványtervek hazudnak. A laikusok megtévesztésére alkalmasak. A partot rendezni azonban mobilgát nélkül is lehetséges. Elegendő kirándulnunk Ausztriába vagy Németországba a Duna, az Isar, a Spree partjára, esetleg Lyonba, ahol tömegével találunk hullámtéri területeken remekül fenntartott természetes partszakaszokat. Amelyeket időnként elönt a víz. Aztán meg megtisztítják. Ahol tervezési szempont volt az árvízállóság a növényzet, az utcabútorok, a burkolatok terén. Maga a Kopaszi-gát is ilyen. Budapest egyik legkedveltebb és a Margit szigetnél is jobban karban tartott közparkja, amely egyébként szintén hullámtér. Állítólag a kerület legalább 2-300 millió Ft adót kasszíroz évente a területen működő vállalkozásoktól és üdülési illetékként. A Margitsziget fenntartására ennek fele ha jut. Nem hiszem, hogy akár a felét is visszaforgatná ennek a bevételnek a terület rendezésébe a kerület. Mert ha így tett volna, a part ma is rendezett lenne, mobilgátak nélkül is.
Mit lehetne még tenni a hullámtér rendezettségének kérdésében? A jelenleg hatályos III. kerületi rendezési terv szerint lehet itt üdülőt, csónakházat építeni, de csak úgy, hogy a tartós emberi tartózkodásra alkalmas szintjei a mértékadó árvízszint felett vannak. Lehet lábakra építkezni, magaspartot kialakítani, tömör kerítéseket létrehozni. A kerületi szabályozás ugyanis ezen a területen a tulajdonosoknak megengedi a zárt kerítést kifejezetten árvízvédelmi célzattal. A területen ma van legalább 5 hektár állami tulajdon, az állam pedig 1 milliárd forintot különített el a mobil árvízvédelmi falra. Rengeteg a rosszul menedzselt vagy éppen bezárt állami csónakház. Menedzselni kéne őket. Gyerekeket, iskolásokat, táborozókat idecsábítani, megtanítani őket evezni, a Duna szeretetére. A projekt során majd 150.000 ezer m3 földet szórunk a Dunába. Ha ezeket az állami, önkormányzati telkekre szórnánk, ugyanolyan magaspartot tudnánk kialakítani, mint a lakóparkoknál. Ebből az összegből lehetne akár lábakon álló állami csónakházakat építeni, tömegsportot fejleszteni, hogy az legyen újra meghatározó a parton. Csatornázni is lehet. Az MTA bizottságban elhangzott, hogy 2012-ben volt egy dunavirág-rajzás. Ez a kérészfaj évtizedekig nem volt jelen a magyar Duna szakaszon, azt hitték kipusztult. Indikátor faj, jelzi, hogy javult a vízminőség. 1973 óta nem lehet fürdeni a Római parton. A dunavirág azt jelzi: egy-két év, vagy évtized és lehetne újra. A föveny, az árnyékot adó parti fák, a háttérterületeken WC, zuhanyzó, sportszer-kölcsönző, öltöző, kávézó, étterem kell mindehhez. Árvízálló módon. Ebbe kell pénz fektetni. Rendezettebb lehet a part jövője, ha nem csak közműfejlesztésben gondolkozunk. Sok kerületinek, fővárosinak ez a terület az utolsó mentsvár a kánikulában. A könnyen elérhető nyaralás akár hétközben, esténként. Ha mindezt elpusztítjuk, újra lehet ugyan teremteni nagyon sok pénzből, de a fák nem parancsra nőnek. 70 évesen én még kisétálhatok egy a maihoz hasonlító Római partra, de a közte lévő 30 év elvész a város számára. Ne tegyük. Van jobb megoldás. John Sawhill közgazdász egyszer azt mondta "egy társadalmat nem pusztán az határoz meg, hogy mit hoz létre, hanem az is, hogy minek az elpusztítását tartja elfogadhatatlannak". Hiszem hogy egy más szellemben készülő tervben a tájépítészek sokat tudnának segíteni a politikusoknak. Tarlós István talán nem is tudja, de a cikkben eredményként hangoztatott margitszigeti fejlesztési koncepcióban jómagamnak és sok tájépítész kollegámnak oroszlánrésze volt. Ő akarva, akaratlanul is dolgozik belőlem, most is. Ezért talán mégsem olyan haszontalan ez a szakma, ahogy azt a médiában újabban beállítja.
Bardóczi Sándor tájépítész olvasói levelének forása >>>
“A mobilgát jó találmány, de nem a Rómaira való” – civilek az árvízvédelemről
Ténylegesen hány fa kivágása árán épül majd a mobilgát? Mit mond az Unió Víz Keretirányelve az ilyen létesítményekről? Hová lett a fővédvonal? Miért nem ad klórmeszet az ÁNTSZ? Új videónkban civilek és szakértők beszélnek a mobilgát és a meg nem oldott árvízvédelem problémáiról. Egyre nehezebben követhető a fővárosi vezetés, legfőképp Tarlós István főpolgármester álláspontja a Rómaira építendő mobilgát ügyében. Néhány hete, nem sokkal a nagy árvíz előtt, még úgy tűnt, van esély rá, hogy a főváros óvatosan elengedi a partélre tervezett mobilgát-koncepciót. Ebben vélhetőleg szerepet játszott, hogy az Átlátszó nyilvánosságra hozta a súlyos problémákat és kockázatokat felvető ún. Havária tervet. Nemrég megszületetett az MTA ad hoc-bizottságának értékelése is, ami azt ugyan nem állítja, hogy a tervezett mű a jelenlegi tervek alapján műszakilag nem valósítható meg, de komoly kockázatokra és hiányosságokra is figyelmeztet – a főpolgármester olvasatában ez azt jelenti, hogy az MTA támogatja a koncepciót.
A múlt héten Szabó Marcell „zöldombudsman” hivatalában civil szervezetek és a főváros képviselői közt zártkörű megbeszélés zajlott. A tárgyaláson információink szerint egyértelművé vált, hogy a tervezést az időközben felmerült problémák miatt szinte elölről kell kezdeni. A megbeszélésen forrásaink szerint a főváros képviselője is elismerte, hogy nincsenek megbízható adatok például a talajvizek mozgásáról – ezt az MTA-jelentés is említi -, így a tervezésnél jelentős a bizonytalanság. Ezzel egybevág az az információnk, hogy a tervező – számos módosítás után – a vízjogi engedélyeztetési eljárás felfüggesztését kérte. Tovább fokozta a bizonytalanságot, hogy a miniszterelnök két héttel ezelőtt szokásos rádiónyilatkozatában arról beszélt, hogy az államnak nem dolga megvédeni a hullámtérben élők ingatlanait. Nem sokkal később viszont Varga Mihály miniszter pontosította, hogy mindez nem vonatkozik a Rómain megépítendő mobilgátra. A főváros vezetőinek tényleges, szakmai érveit nem ismerjük a civil szakértők, illetve az MTA kritikus észrevételeivel kapcsolatban – írta az atlatszo.hu, melynek filmje a válasz nélkül hagyott problémákból mutat be néhányat.
Kapcsolódó anyagok:
Árvízvédelmi tervkáosz a Római-parton
Tarlósnak kell, Illésnek nem a mobilgát
Vízlépcsőket és csatornát akar a Jobbik. Akár Illést is lemondatnák
