A fővárosiak számára már ismerős jelenségek kísérik a kormányközeli elit Balaton-parti térfoglalását és a térségbeli állami beruházásokat. Hiába keresnek válaszokat a lakosok, senki nem árulja el, miért vágnak ki fasorokat és erdőket.
A Balaton az új Budapest: társadalmi egyeztetés nélküli, tömeges fairtással induló beruházások sokasága zajlik a tó körül, jellemzően NER-közeli cégek kivitelezésében és gyakran kormány(fő)barát oligarchák érdekében. A projektek közös jellemzője – a zöldfelület elpusztításán túl – a hatósági és a civil kontroll teljes hiánya.
Több újság, köztük a Népszava is beszámolt a balatonszemesi egykori Hunyady-park ledózerolásáról, ahol több tucatnyi egészséges fa kivágása árán teremtettek helyet a vasútfelújítás során keletkező kő- és aszfalttörmeléknek (az inert, vagyis építési hulladék már elkerült a volt parkból, egy részét most a település különböző pontjain, többek között a Nádas utca közelében, a 70-es út mellett tárolják). Időközben kiderült, hogy a jelenség korántsem egyedi, és egy sajátos, a fővárosiak számára már ismerős mintát követ: a beruházás a fák kivágásával kezdődik, és a helyi lakosságnak nincs lehetősége a közbeavatkozásra.
A Népszava szerint közelmúltban egy Balatonberény térségében élő állampolgár fordult Jávor Benedekhez, a Párbeszéd EP-képviselőjéhez – csokorba gyűjtve az általa észlelt fakivágásokat –, azzal a kérdéssel, hogy lát-e valamilyen lehetőséget a fairtással szembeni fellépésre. Mint levelében leírta, általában három ok miatt – vasútfejlesztés, útépítés és jó politikai kapcsolatokkal bíró emberek által felvásárolt területek átalakítása kapcsán – számolják föl a zöldterületet, legtöbbször a Balatoni Fejlesztési Program keretében, mindenfajta tájékoztatás és egyeztetés nélkül, „erőből”. A levélíró a tavasz folyamán dr. Könczölné Egerszegi Zitát, a Balatoni Integrációs Közhasznú Nonprofit Kft. környezetvédelmi programigazgatóját is megszólította. Felvetette neki Balatonberényben a vasút melletti fasor letarolását, ami szintén a fentebb említett, Mészáros Lőrinc cégeinek részvételével zajló vasúti rekonstrukció keretében történt, a szabadstrand egy részének famentesítését (Berényben és Máriafürdőn is), valamint a fakivágásokat Balatonszentgyörgy után a 76-os út mellett, illetve Keszthely felé a 71-es és 76-os utak találkozásánál. Ténybeli, részletes választ nem kapott, csupán egy általános tájékoztatást arról, hogy közlekedésbiztonsági okok miatt „az emberi élet- és a vagyonvédelem indokolja az utak mentén található fák gyérítését”.
Így irtotta ki a növényzetet Mészáros Lőrinc cége
Súlyos pusztítást hagyott maga után a Dél-Balatonon Mészáros Lőrinc cége, az R-Kord Kft., a Swietelsky Vasúttechnika Kft. és a V-Híd Zrt. Balatonszemesen a nyárfaliget nagy részének kivágása után markológépek jelentek meg és a pusztával tették egyenlővé a területet. Így tudták meg az itt lakók, hogy a falu önkormányzata bérbe adta azt törmeléklerakásra és betonkeverésre.
Mészáros Lőrinc cége, az R-Kord Kft., a Swietelsky Vasúttechnika Kft. és a V-Híd Zrt. hármas konzorciuma nyerte 73 milliárd forintos ajánlattal a Szántód-Kőröshegy-Balatonszentgyörgy vasútvonal és a Fonyód-Kaposvár vonalszakasz felújítására kiírt közbeszerzést – írtuk februárban.
A hasonló esetek korántsem korlátozódnak a Balaton nyugati medencéjére.
A budapesti Józsefvárosban az ellenzék és a lakosság körében is értetlenség fogadta, hogy a Balatonalmádihoz tartozó Káptalanfüreden kivágták a tölgyfaerdőt a VIII. kerület önkormányzatának 2015 óta zárva tartó üdülőjében egy – a Mészáros Lőrinchez köthető veszprémi kézilabdacsapattal együttműködve, 3,5 milliárdnyi tao-pénzből készülő – kézilabdacsarnok építése miatt. A beruházásról Kocsis Máté leköszönt józsefvárosi polgármester állapodott meg a saját maga által elnökölt Magyar Kézilabda Szövetséggel. A beruházási csomag része a gyermeküdülő felújítása is, amelynek keretében egy konferenciatermet is magában foglaló központi épület is létesül, forrásaink szerint jórészt a kézilabda-komplexum kiszolgálására. Érdekesség, hogy az erdőt már tavaly kiirtották, miközben az említett építkezésre a tendert csak idén tavasszal írták ki.
Balatonfüreden a Magyar Narancs írása szerint 150 férőhelyes kikötő épül – szintén jelentős környezetpusztítással – egy olyan kempingnél, amelyet az egyik Mészáros-cég üzemeltet. Balatonföldváron pedig úgy bővítik a kikötőt, hogy a szükséges parkolókapacitást a nem sokkal előtte átminősített volt szabadstrand rovására fejlesztik – ez a munka is a fák kivágásával kezdődött tavaly.
Idén tavaszi fejlemény, hogy letermelték a nemrég Tiborcz- és Mészáros-közelbe került fonyódi kemping faállományát, illetve a mellette lévő erdőt, miközben a helyieknek azt sem mondták meg, hogy pontosan mit szeretnének oda építeni. A lakossági tippek között mindenesetre a lakópark is szerepel, a kemping – kétségkívül időszerű – felújítása ugyanis nem indokolna ilyen mérvű favágást.
Iszapolódó Balaton és a vitorlás mutyik
Fidesz közeli zavaros kikötő beruházások és lázálmos tervek a gazdátlan magyar tengeren. A Balaton Barátai Márkaműhely azonnali cselekvésre szólítja fel a tóvidék régiós és kormányzati felelőseit az iszapárral sújtott Balatonmáriafürdői strand és a Balaton hírnevének megmentése érdekében!
Rendkívüli iszapmennyiség halmozódott fel a balatonmáriafürdői partoknál, ami már fél éve okoz komoly nehézségeket a helyieknek. A település két strandja használhatatlanná vált, az önkormányzat harminc méter hosszú pallókat kénytelen letenni, hogy a víz megközelíthető legyen. Hogy mi okozhatja az iszap megjelenését, vizsgálják, feltételezések szerint emberi mulasztás állhat a háttérben – írtuk két éve.
Európai dimenzió
Az ügyek összesítése után a Népszava is megkereste Jávor Benedeket azzal a kérdéssel, hogy lehetséges-e valamit tenni a Balaton környékén elharapózóban lévő fanyűvéssel annak fényében, hogy a kapcsolód beruházások jelentős része uniós támogatások felhasználásával valósul meg. Jávor szerint az esetszám látványosan nő az Orbán-közeli figurák – alapvetően Tiborcz István és Mészáros Lőrinc körei balatoni hatalomátvétele után. A beruházásokat – kikötőket, parkolókat, lakóparkokat – „túlépítik” (nem törődve a környezet teherbíró képességével) és felszámolják azokat a pufferzónákat (például a partközeli zöldfelületeket) amelyek eddig egyszerre szolgálták a vízminőség megőrzését és a nyaralók felüdülését. A politikus emlékeztetett a Balaton-törvény lassan homályba vesző rendelkezésére, amely szerint a tópartot vissza kell adni a közösségnek, a hozzáférést akadályozó beépítéseket pedig fel kell számolni – ehhez képest sokasodnak az olyan idegenforgalmi fejlesztések, amelyek a felső tízezer igényeit igyekeznek kiszolgálni, és a tópart kizárólagos használatára épülnek.
-Az egyedi ügyek egy aggasztó trendbe illeszkednek, amit a közigazgatás láthatóan nem képes rendszerszinten kezelni és megakadályozni – fogalmazott, azt is hozzátéve: keresik azokat az uniós hatásköröket, amelyek a támogatások kapcsán vagy a Natura 2000 érintettség miatt (a tó teljes területe és a tóparti övezet Natura 2000 övezetnek számít) lehetővé teszik az európai közbeavatkozást, ha a magyar hatóságok nem lépnek.
Jogi kiskapuk
A növénypusztításnak a balatoni területrendezési szabályok többszöri átírásával biztosított szabad utat a kormány, a korábbi szabályozás ugyanis országos összehasonlításban viszonylag erős védelmet nyújtott a növényzetnek. A Balaton-törvény jelenleg is előírja, hogy „zöldterületen más települési területfelhasználási egység csak az átsorolni kívánt zöldterülettel legalább azonos alapterületű új zöldterület kijelölésével” jelölhető ki, és akkor is csak szigorú feltételek mellett: nem csökkenthető a szabad vízpart nagysága, önkormányzati vagy állami tulajdonú földön kell az új zöldterületet kialakítani, közparkot nem lehet 15 százalékkal nagyobb mértékben csökkenteni (ez az előírás önmagában meg kellett volna hogy akadályozza a Balatonszemesen történteket). Ezeket az előírásokat sorozatosan megsértik a cikkünkben említett beruházásoknál – részben azért, mert a törvényi előírások betartásáért felelős kormányhivatalok soha nem helyezkednek szembe a kormányközeli beruházókkal, részben pedig azért, mert a Balaton-törvény 2016-os átírása számos kérdésben szabad kezet adott a környezet- és természetvédelmi miniszternek, illetve az alacsonyabb beosztású jogalkalmazóknak. Az előző törvényszöveg tételesen előírta, milyen szempontokra illetve természeti értékekre kell figyelemmel lenni a fejlesztési tervek készítésénél.
A legfontosabb helyi előírás, az ún. partvonalszabályozási és vízpart-rehabilitációs terv a módosítás előtt még kötelezően tartalmazta a hivatalos partvonalat, a pontos telekhatárokat (különösen a Balatonnal érintkező telkek határát), az illegális mederfeltöltéseket, a nádasok és egyéb természeti értékek (például fák, fasorok) helyét, a természetes partszakaszokat, valamint külön-külön a kikötők létesítésére alkalmas területeket, elejét véve annak a gyakorlatnak, hogy a befolyásos tulajdonosok először elvégzik az érdekeiket szolgáló területátalakítást, majd idővel a nyilvántartásokat a tényekhez alakítják. Ma már csak partvonal-szabályozási terv létezik, vagyis a deklarált vízpart-rehabilitációs cél kikerült a szövegből, és nincsenek benne azok a konkrét környezetminőség-javító feladatok sem, amelyeknek a teljesítését az időközben szintén megszűnt rendszeres felülvizsgálatok során el kellett végezni. Vagyis az ingatlanfejlesztők számára kiemelten érdekes parti sáv ismét szabad prédává vált, amelynek felhasználását a vízgazdálkodásért, illetve a környezet- és természetvédelemért felelős miniszter különösebb megkötések nélkül, rendeleti úton szabályozhatja. Különösen fájó pont a módosításban, hogy az előző hatályos szövegben még megtiltották a feltöltött vagy a tó medréből más módon elrabolt területek beépíthetővé minősítését – ma ez a tilalom sincs már benne a jogszabályban- írta a Népszavában Hargitai Miklós
