Ha elindul az unió által tervezett karbonvám, sok kereskedelmi partner „hisztizhet”, és a már így is rekordmagas áramár még jobban elszállhat, mert drágább lesz az import. Alighanem ezt az árat megéri a hasznos intézkedés. A karbonvám alapvetően tisztábbá és igazságosabbá teheti a világot.
Tegnap tette közzé az Európai Bizottság az úgynevezett “Fit for 55” ot, amely a 2030-ra elérendő 55 százalékos kibocsátáscsökkentéssel kapcsolatos részletesebb szabályokat tartalmazza. Az EU ugyanis 2050-re szeretné elérni a klímasemlegességet, amihez szükséges az ambíciós szintek emelése. A mostani bejelentés többek között előírná, hogy magasabb legyen a megújuló energiaforrások részaránya, átalakítaná az EU ETS rendszerét, illetve szigorítaná a gépjárművekre vonatkozó emissziós követelményeket is. Ezek egyelőre még azonban csak javaslatok, tehát még rengeteg vita és egyezkedés várható a következő hónapokban.
Csökkenteni kell a károsanyag-kibocsátást
Az Európai Unió célja, hogy 2050-ig elérje a karbonsemlegességet, és ennek eléréséhez 2030-ig legalább 55 százalékkal csökkentenék a károsanyag-kibocsátást az 1990-es referenciaszinthez képest. A korábbi tervekben még 40 százalékos csökkentés szerepelt, de az EU döntéshozói úgy ítélték meg, hogy ennél ambíciózusabb célokra van szükség ahhoz, hogy elkerülhetőek legyenek az éghajlatváltozás súlyosabb következményei. Az új, magasabb célszint összhangban van a Párizsi Megállapodással is, amelynek célja, hogy a globális hőmérséklet-növekedés 2 fok alatt maradjon, sőt, lehetőleg ne haladja meg az 1,5 fokot. Az 55 százalékos célszámmal kapcsolatban hónapokon keresztül folytak az egyeztetések az Európai Uniós szervek között, míg végül április 21-én született meg az ezzel kapcsolatos megállapodás.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke azt mondta, hogy: “rettentően örülök annak, hogy sikeresen megegyeztünk az Európai Zöld Megállapodás egy fontos elemével kapcsolatban. A politikai elhatározásunk, hogy 2050-re mi legyünk az első klímasemleges kontinens most már jogi kötelezettség is egyben.”
A merészebb célkitűzéseket azonban valahogy meg is kell majd valósítani, így ennek érdekében mutatta be ma az Európai Bizottság az úgynevezett „Fit for 55” uniós klímacsomagot, amely a 2030-ra elérendő 55 százalékos kibocsátáscsökkentéssel kapcsolatos részletes szabályokat tartalmazza.
Melyek a legfontosabb átalakítandó területek?
- Európai Uniós Kibocsátás-Kereskedelmi Rendszer (EU ETS): ezt még 2005-ben hozták létre a jogalkotók a klímaváltozás elleni küzdelem részeként. Jelenleg minden EU-s tagállamra, illetve ezen felül Izlandra, Liechtensteinre és Norvégiára vonatkoznak az előírások. Iparági szinten a hatálya alá tartoznak az áramtermelők, illetve a feldolgozó- és légiipari vállalatok is, bár az egyes szektorokra vonatkozó konkrét szabályozások eltérőek. A mechanizmus célja, hogy arra ösztönözze a piaci szereplőket, hogy fokozatosan csökkentsék a károsanyag-kibocsátásukat az Európai Unió által meghatározott ütemtervvel összhangban. A szabályozó rendszerszinten (EU és a három másik állam) határozza meg az évente maximálisan kibocsátható károsanyag mértékét. Ennek keretében pedig az érintettek hozzájuthatnak a számukra szükséges kvótamennyiséghez ingyenesen – bizonyos feltételek fennállása esetén -, megvásárolhatják őket aukciók keretében, illetve a másodlagos piacon is kereskedhetnek közvetlenül egymással. Minden egyes kvóta egy tonnának megfelelő szén-dioxid vagy azzal megfeleltethető mennyiségű egyéb üvegházgáz kibocsátására ad jogosultságot. A mechanizmus keretében pedig évente csökken az elérhető kvóták összmennyisége.
- Erőfeszítés-megosztási Rendelet (ESR): ez a szabályozás fedi le azokat a kibocsátásokat, amelyek nem tartoznak az EU ETS hatálya alá, többek között ide tartozik a lakossági fűtés, a közlekedés, illetve a mezőgazdaság is. Ezeken a területeken nincs közös uniós mechanizmus a kibocsátások csökkentésére, csak csökkentési célokat határoz meg a tagállamoknak az érintett ágazatok összességére vonatkozóan.
- Közlekedés: az Európai Unió fontos célja, hogy csökkentse a közlekedésből származó szén-dioxid-kibocsátást, beleértve a közúti és a légi közlekedést is. Ennek az átalakításnak a részeként növelnék az elektromos töltőpontok számát (3 millióra 2030-ig), szigorítanák a gépjárművek emissziójával kapcsolatos követelményeket, illetve a légitársaságok esetében szigorúbb zöld üzemanyag szabályozást lengettek be.
- Megújuló energiaforrások: a megújuló energiaforrások részarányát a korábbi tervek szerint 2030-ra 32 százalékra emelte volna meg az Európai Unió a jelenlegi nagyjából 20 százalékról, ám az 55 százalékos kibocsátáscsökkentés eléréséhez ennél magasabb célszintre lehet szükség, a várakozások szerint 38-40 százalékra. Itt az is kérdéses, hogy pontosan mi minősül megújuló forrásnak.
- Karbonvám (CBAM): a szén-dioxid-kvótákkal járó egyik probléma a versenyképességre gyakorolt negatív hatás. A szennyezéssel járó egyre növekvő költségek ugyanis hátrányosan érinthetnek számos piaci szereplőt, akik nemzetközi téren versenyeznek olyan vállalatokkal, akikre ezek a szabályok nem vonatkoznak. Ezt a mostani rendszer sok esetben ingyenes szén-dioxid-kvóta kiosztásával próbálja meg semlegesíteni, amely azonban nem feltétlenül ösztönzi a kibocsátáscsökkentést hosszabb távon. Ennek egyik alternatívája lehet például az EU-ba behozott termékekre kivetett karbonvám.
A tegnap bemutatott csomag legfontosabb elemei
- A megújuló energiaforrások részarányát a villamosenergia-termelésben 40 százalékra emelné meg az Európai Unió a jelenlegi 32 százalékos célszintről, ezt 2030-ra kellene elérni. Az energiaágazat felelős az EU-s károsanyag-kibocsátás 75 százalékáért.
- A belsőégésű autók értékesítését gyakorlatilag betiltanák 2035-től. A mostani javaslat szerint 2030-ra 55 százalékkal kellene csökkenteni a személygépjárművek szén-dioxid-kibocsátását a 2021-es bázishoz képest (a jelenlegi célszint 37,5 százalék). Aztán 2035-től a kibocsátáscsökkentésnek el kellene érnie a 100 százalékot, ami gyakorlatilag lehetetlenné tenné a dízeles és benzines autók értékesítését. Teherautók esetében “csak” 50 százalékkal kellene csökkenteni az emissziókat az évtized végére. Emellett 2026-tól már a közúti közlekedés is az EU ETS rendszere alá tartozna, vagyis itt is bevezetnék a szén-dioxid-kvóták kereskedelmét.
- A légiközlekedés esetében támogatnák a fenntartható üzemanyagok használatát, ami azt jelenti, hogy a felhasznált kerozin egy részének “zöldnek” kellene lennie (keverék). Az ingyenes kvótákat is fokozatosan kivezetnék ezen a területen a döntéshozók 2026-ig.
- Az EU ETS rendszerben csökkentenék a rendszerszinten meghatározott maximális éves károsanyag-kibocsátás szintjét (kevesebb elérhető kvóta), és növelnék az éves csökkenés ütemét is.
- Az Erőfeszítés-megosztási Rendelet célszámai szigorodni fognak, vagyis magasabb kibocsátáscsökkentést kell majd elérniük a tagállamoknak az EU ETS alá nem tartozó területeken is 2030-ig. A célszintek meghatározása során azonban figyelembe vennék az egy főre jutó GDP-t is, hiszen az egyes tagállamok eltérő kapacitásokkal rendelkeznek.
- Az energiahatékonyság növelése érdekében közel megduplázódnának a tagállamok éves energiamegtakarítási kötelezettségei (2024-2030 között évente 1,5 százalék lenne). Az állami szektorban az épületek 3 százalékát kellene évente felújítani, ebbe beletartoznak a kórházak vagy az iskolák is például.
- Bevezetnék a karbonvámot is, amely az EU-ba behozott termékek egy meghatározott körére lenne érvényes (tehát a karbonlábnyomuktól függően sújtanák ezeket vámokkal). A javaslat célja, hogy egyrészt csökkentse az emissziókat, másrészt ezzel részben az EU-s vállalatok versenyképességet próbálnák javítani. Ha versenyhátrány alakul ki, akkor fennáll annak a veszélye is, hogy a cégek egy része külföldre szervezi a tevékenységét, ami természetesen nem kívánatos sem a GDP, sem a munkaerőpiac szempontjából.
- A hajózási szektor is az EU ETS rendszere alá kerülne, amelyet egy hároméves időszak alatt fokozatosan vonnának be.
Nyitókép: Frans Timmermans és Ursula von der Leyen az European Green Deal bejelentésén 2021. július 14-én Brüsszelben JOHN THYS /AFP
