Mint sok más közösségi médiából is tájékozódó ember, én is tűkön ülve vártam, hogy végre lezáruljon a kedvenc lapom, a Metropol nyári pénzdíjas fotópályázata, amely a “gaz fővárosa” nevet kapta és végre kiderüljön, ki lett a győztes.A fizetett hirdetésekben felvillanó képek azért voltak furcsák sokszor, mert felismertem rajtuk olyan területeket, ahol valamilyen állami szerv, kerületi önkormányzat, esetleg a fővárostól független közművállalat a fenntartandó, netán magántelkekről vagy olyan közterületről készültek, ahol a telektulajdonos kötelessége lenne a gondozás. Ilyen területet azonosítottak – hibásan – a lelkes pályázók rendre fővárosi önkormányzati területként. Ezért kíváncsi voltam, mi sül ki a végén ebből?
A fotókat készítőknek nyilván nem kell tudniuk azt, hogy melyik terület kihez tartozik a városban, de ha egy újság ennyit dolgozik egy projekten, hogy bebizonyítsa: minden körülmények között a fővárosi önkormányzat, és az általa kezelt mindössze 28 hektár extenzívebben fenntartott méhlegelő program a hibás a mindenért is, miközben ez az 5%-át teszi ki az általunk fenntartott 6 millió m2 gyepnek, akkor legalább lehetne egy kicsit felkészültebb.
Úgy nem fordulhatott volna elő az a blama, hogy az újság által felkért 3 tagú anonim nagyon penge szakértő zsűri végül egy olyan fotót emel az első helyre, ahol …TADADADAM…a Magyar Állam a tulajdonos.
Drága Metropol! Fájdalommal tudatjuk önökkel, hogy a győztes területnek a Közép-Duna-Völgyi Vízügyi Igazgatóság a kezelője, karbantartója. Köze nincs a fővároshoz! Állami tulajdon!
Skandallum! A Duna szégyent hozott az Atlétikai Világbajnokságra, mert apadni méltóztatott, és partján pionír vízparti növények szökkentek szárba nem megengedhető módon és időben. Mindig csak a baj van ezzel a fránya természettel, ugye? Ha én Metropol lennék, lehet hogy meg is korbácsoltatnám a Dunát, biztos, ami biztos.
A második díjas fotót is jó érzékkel sikerült kiválasztani. Ez a KÖKI mellett a X. kerületi Önkormányzat fenntartásában lévő zöldfelületet ábrázol a kerület tulajdonát képező parkolóban. Tehát az sem fővárosi terület. Ciki.
Folytathatnám a sort, de értelmetlen. Budapest közterületein 23 kerületi önkormányzat, a fővárosi önkormányzat, az állam és annak szervei osztoznak. Olykor nehezen átlátható módon. De egyik a másik felett nem diszponál, a tulajdonjog szent. Megjegyzem, hogy ma a HÉV és a MÁV vonalak mentén (mindkettő állami cég) van Budapesten a legnagyobb zöldfelületi rendetlenség.
Kérem a sajtó munkatársait, hogy bátran látogassanak el az évtizedek óta lekoszlott Rákosrendezőre, a 20 éve bezárt Józsefvárosi pályaudvarra, a gyomos Ferencvárosi rendezőpályaudvarra, a harmadik világbéli állapotokat tükröző Istvántelki főműhelybe, menjenek végig bármelyik gazzal felvert HÉV vonal vagy MÁV töltés mellett, vagy hatoljanak picit be a papíron megtervezett, majd a BFK beszántása után sorsára hagyott Csepeli közpark és a Diákváros területére. A felsoroltak mindegyike állami terület.
Utóbbi kettő lépés távolságra van az Atlétikai Stadiontól. Eredetileg úgy volt, azok is elkészülnek. Úgy volt, hogy a diákoknak megfizethető bérlakások, a városnak új park lesz a helyükön. Gondozatlanabb területeket nem nagyon tudok mutatni ma náluk a városban. De a Városligetből is bárkinek szívesen a rendelkezésére bocsátok olyan, idén nyáron készült felvételeket, amelyek ott borzalmasan elhanyagolt részeket mutatnak, távol az új épületektől, de a park szívében. Pedig a Városliget Zrt. ott a vagyonkezelő, amely szintén egy állami cég.
Kedves Metropol! Hát ez nagyon-nagyon nem sikerült. Pedig mennyi töménytelen munka és izzadság és pénz van benne! Most meg lehet majd helyesbíteni a képaláírást, mert gondolom ez így csak nem maradhat… – írta Bardóczi Sándor Budapest főtájépítésze.
A Metropol cikke, és a képek forrása:
“Összeült a háromtagú zsűri, és kiválogatta az olvasók által beküldött fotók közül a legjobbakat. Az első három helyezett komoly díjat, 150 ezer, 75 ezer, illetve 50 ezer forint értékű Auchan-utalványt kap.”
