Az Atlanti-óceán mindkét partján azt várják Magyarországtól, hogy álljon a genetikailag módosított növények terjedése elleni küzdelem élére. A GM növények termesztésére kivetett, nemzetközi összehasonlításban a legszigorúbb jogszabályok közé sorolható tilalom révén vezető szerepet vívtunk ki az agrobiznisz kordában tartásáért folytatott globális küzdelemben. Azonban ezt veszélyeztetik a zárt ajtók mögött folytatott szabad kereskedelmi tárgyalások. Az állampolgároknak az óceánon innen és túl is fel kell venniük a kesztyűt.
Az Európai Unió és az Egyesült Államok között napjainkban folyó tárgyalásokban a történelem legjelentősebb szabad kereskedelmi megállapodását igyekeznek tető alá hozni. A Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerségről (TTIP) folytatott tárgyalás túllép minden korábbi hasonló szabad kereskedelmi tárgyaláson, mivel a két tárgyaló fél delegációi nemcsak az importvámok csökkentésével kívánják lebontani a javak szabad áramlását korlátozó akadályokat, hanem egyúttal az óceán két partján érvényes törvények közötti konvergenciát is célul tűzték ki. Ezen elképzelés szerint az Európai Unió nemcsak elismerné az Egyesült Államok élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos szabályozását, de egyben egy folyamatot is kezdeményez, amelynek lényege, hogy az Egyesült Államok és az EU törvényei hosszú távon a lehető legnagyobb mértékben közeledjenek egymáshoz.
A titkos tárgyalásokról az EU-tagállamok nevében vezető európai bürokraták és politikusok váltig állítják, hogy az egyes országokat érintő biztonsági előírásokat nem fenyegeti veszély, sőt azt is, hogy a génmódosított élelmiszerekkel kapcsolatos európai szabályozás nem fog megváltozni. Az ilyen típusú állításokat azonban érdemes némi kétkedéssel fogadni.
A Magyarország génmódosítás-mentes státusát fenyegető veszély nagyon is valóságos.
Egyebek között új, közös EU–amerikai kereskedelmi testületek felállítását tervezik, amelyekben előzetesen megvitatnák az új jogszabályokkal és törvényekkel kapcsolatos döntéseket. Ez akár az összes új magyar törvényre is vonatkozhat. Bürokraták, sőt adott esetben akár az ipari szereplők képviselői lesznek hivatottak megítélni, hogy egy-egy új törvény akadályozza-e a szabad kereskedelmet és a nagyvállalatok tevékenységét. Ha úgy találják, hogy egy új törvényjavaslat ellentétes a TTIP-ben rögzített szabad kereskedelmi mantrával, az könnyen az adott javaslat végét jelentheti. Ez a jelentős hatalmi átrendeződés gyengíteni fogja a döntéshozatal centrumából kikerülő nemzeti kormányok és a polgárok közösségének az erejét. A transzatlanti kereskedelemre gyakorolt hatások minimalizálásával megbízott kereskedelmi szakértők döntenek majd a bennünket védő egészségügyi és környezeti szabályozásról.
Az amerikai tárgyalók, akik a biotechnológiai ipar támogatását élvezik, egyértelműen azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy növeljék a génmódosított termények piaci hozzáférését. Azt szeretnék elérni, hogy Európában zöld utat kapjon a génmódosított növények termesztése. Törvényeink állításuk szerint a szabad kereskedelmet korlátozó akadályok. Ami pedig különösen aggasztó Magyarország számára: ki nem állhatják a vetőmagok génmódosított szervezetekkel való szennyeződésének korlátozását célzó szigorú előírásokat. Mindez durva támadást jelent Európa és tagállamai önrendelkezési joga ellen.
A tét hatalmas. Európa jóval több élelmiszert importál a világ többi részéről, mint az Egyesült Államokból. Az élelmiszerekkel szemben állított brüsszeli követelmények éppen ezért messzire ható, globális jelentőségű szabályok – gyakran válnak de facto normává. A legnyilvánvalóbb példa a genetikailag módosított élelmiszereké: a génmódosított élelmiszerek biztonságának ellenőrzésére vonatkozó európai rendelkezések meghatározzák, hogy a világ mezőgazdasági exportőr országai termesztenek-e génmódosított terményeket. Ezért igyekszik a biotechnológiai iparág gyengíteni az EU törvényeit: ha az Európai Unióban sikerrel járnak, azzal a világ többi pontjára vonatkozó szabályok is gyengülni fognak.
Valós veszély ugyanakkor, hogy a biotechnológiai ipar akár egyetlen európai vagy tagállami törvény megváltoztatása nélkül is megvalósíthatja célkitűzéseit, összhangban az EU azon vezetőinek nyilatkozataival, akik azt állítják, hogy a törvények nem fognak változni. Ebben rejlik a TTIP valódi veszélye.
Az új kereskedelmi bizottságok átláthatatlan útvesztőjében a TTIP igyekszik közelebb hozni az EU és az Egyesült Államok jogszabályait és gyakorlatát. A „fokozott együttműködés” lesz az új hívó szó. Nem kell sokáig várnunk, amíg megkezdődnek a „vetőmagok tesztelésének normáival kapcsolatos együttműködésről” és hasonló témákról folytatott megbeszélések. A viszonylag ártalmatlan szlogenek mögött meghúzódó valódi cél a vetőmagokból származó génmódosított szervezetekkel való szennyezés mértékének növelése. Először látszólag elhanyagolható mértékben, de a szellem ezzel kiszabadul a palackból. Génmódosított szervezetekkel szennyezett vetőmagokat fognak Magyarországon is vetni, ami ellentétes az alaptörvénnyel, és veszélyt jelent az ország gazdálkodó közösségeire, állampolgáraira és környezetére egyaránt.
Sem látványos vitára, sem harsonaszóra nem kell számítanunk, de az eredmény ugyanaz lesz. Az agráripari óriásvállalatok támogatásával arc nélküli kereskedelmi tisztviselők egyeznek majd meg arról, hogy hogyan kell törvényeinket a gyakorlatban alkalmazni. A döntéshez való jogunk sérülni fog csakúgy, mint a jogunk, hogy nemet mondjunk a génmódosított növények termesztésére. Mindennek tetejébe a TTIP oroszlánkarmokat kap majd azoknak a záradékoknak a formájában, amelyek lehetővé teszik az amerikai vállalatoknak, hogy bepereljék a nemzeti kormányokat, ha úgy látják, hogy „befektetéseik” (más szóval: a nyereségük) demokratikusan elfogadott döntés eredményeként sérülhetnek. Az országok könnyen abban a helyzetben találhatják magukat, hogy az igazságszolgáltatás hagyományos rendszerén kívül működő választott bíróságokon millió – ha nem épp sok száz millió – euróra perlik őket. Az, hogy vajon a Monsanto és a hasonló vállalatok ilyen bíróságokhoz fordulnak-e, ha Magyarország úgy dönt, hogy további génmódosított növényekre is tilalmat vet ki, a jövő zenéje. E bíróságok mindenesetre már léteznek, és nagyon is valóságosak. A Philip Morris dohányipari óriás már beperelte az ausztrál kormányt a dohánytermékek egységes megjelenésű csomagolására vonatkozó szabályozása miatt.
Meg tudjuk állítani és meg is kell állítanunk ezt a folyamatot.
Magyarország és más országok kormányainak joga, hogy eldöntsék, milyen gazdálkodási formát tartanak a legelőnyösebbnek önmaguk számára. Magyarország nagyon helyesen úgy döntött, hogy az országban a génmódosított növényeken alapuló mezőgazdaságnak nincs helye. E státus megőrzése érdekében a magyar kormánynak bele kell vetnie magát a küzdelembe. Mi, amerikai, európai és magyar környezetvédő szervezetek arra biztatjuk a magyar kormányt, hogy határozottan lépjen fel és akadályozza meg, hogy ez a kereskedelmi egyezmény kivegye a kezünkből a döntés jogát és lehetőségét. Az amerikai és európai polgárok reménye benned van, Magyarország!
A szerzők: Erich Pica elnök, Friends of the Earth (Föld Barátai amerikai szervezete); Magda Stoczkiewicz igazgató, Friends of the Earth (Föld Barátai európai szervezete); dr. Farkas István ügyvezető elnök (Magyar Természetvédők Szövetsége – Föld Barátai Magyarország)
