A kémiai növényvédelem az ötvenes évek táján indult. Egyik első képviselőjük az 1942-ben leírt 2,4-D gabonagyomirtó volt, ami ma is használatban van. Ne legyen kétségünk felőle a 2,4,5-T mellett ez is része volt az Agent Orange dzsungelirtónak, amivel a hatóanyag-tisztítás elmaradása miatt jelentős mennyiségű dibenzo-dioxin származék (pl. TCDD) került ki a vietnámi mocsárerdőkre és egy évszázadra elszennyezték azokat, miközben a helyieknél magzati torzfejlődést eredményeztek. A DDT lehangoló hormonmoduláns ügye 1944-ben csak ezt követte.
„Egy reziliens (értsd alkalmazkodó) európai mezőgazdaság felé – Hogyan csökkenthető a növényvédőszer-függőség” – címmel hirdetett konferenciát 2024. szeptember 17-re az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala. Ez a magyar EU-elnökséghez kötődő növényvédőszer-használat csökkentésének lehetőségéről szólt. Hazánk (Nagy István miniszter) élénken ellenezte az EU javaslatát, mert a felére csökkentés eltérő követelményt állított volna a kb. 5 kg/ha hatóanyagot használó Hollandia (itt magas az üvegházi felület) és a 1,65 kg/ha értéket használó Magyarország (itt jelentős a természetvédelmi terület aránya) gazdálkodói elé. Itt el is jutottunk mindjárt a vita középpontjába. Lehet ugyanazt az arány érvényesíteni különböző előéletű és adottságú országok felé? Van-e más megoldás, mint a folyamatosan környezetanalitikai és toxikológia területen elhasaló növényvédő szer hatóanyag-választék kapcsán, ahol mostanáig közel 150 hatóanyagot vontak ki az alkalmazhatóságból, vagyis korunk környezet-egészségügyi követelményeinek ezek a hatóanyagok már nem feleltek meg. Pontosabban a mellékhatás vizsgáló tudományterületek mostanra mutatták ki súlyos mellékhatásaikat.
Elégséges-e bármi áron termelni, vagy a minőség is lényeges? Én személyesen úgy gondolom, hogy olyan jó mezőgazdasági adottságú ország, ahol kétszer ekkora lakosságot is élelmezni lehetne megengedheti magának a minőség felé való elmozdulást. A konferencia házigazdájaként Bándi Gyula tartotta a bevezető előadást.
Sokféleség védelmében jogilag benne foglaltatik az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosítása. Alapvető jog. Mindezeket az értékeket a nem megfelelően végzett növényvédelem veszélyezteti. Nagyon fontos alapelv az elővigyázatosság elve. A szabályozási intézkedés érintheti a környezet állapotát, de az alkotmánybíróság szerint a szabályozásváltozás nem jelenthet visszalépést, és nem okozhat visszavonhatatlan károsodást, amely későbbi veszélyhelyzetet terem. Alapításától fogva, a jövő nemzedékek vonalat a fenntartható fejlődés és a zöld politika irányban kell elképzelni. Van-e köze a vetélésnek, a halvaszületéseknek egyes növényvédő szerek felhasználásához? Ezt nem kéne kockára tenni. A jövő nemzedékeknek joga van az egészséges környezethez, az biztosítani kell!
A konferencián terv szerint az Európai Unió képviselőjeként Claire Bury főigazgató-helyettes (DG Sante) szólalt volna távkapcsolásban, de elfoglaltságra [?] hivatkozva lemondták a részvételt. Az európai álláspont változását így Martin Dermine ismertette. Igaz, civilszervezeti szemszögből. A Pesticide Action Network-ról tudnunk kell, hogy San Franciscó-i központjuk a University of California, Berkeley világhírű toxikológiai bázisára épül, amely a világnak Bruce N. Ames (biokémikus) és Lois Swirsky Gold (toxikológus) munkásságát és hezitálásait mutatta fel. Az európai részlegének aktivitása később kezdődött és hazánkban Simon Gergő munkássága révén lett általánosan ismert.
Az Európai Unió 2009-ben fogalmazta meg irányelveit a növényvédő szerek fenntartható használatáról (SUD – Directive on the Sustainable Use of pesticides). Célja a növényvédő szerektől való függőség fokozatos csökkentése, valamint a polgárok és a biológiai sokféleség jobb védelme. Teljes kudarc követte ezt a programot, mivel soha nem ültették át megfelelően a nemzeti jogszabályokba (Európai Bizottság, Európai Számvevőszék és Európai Parlament). Nem indult kötelezettségszegési eljárás sem. 2020-ban indult a táblától az asztalig program (Farm to Fork). 2030-ig a céljai a peszticidek használatának/kockázatainak 50%-os csökkentése; 50% csökkentés a legmérgezőbb anyagok használatában (~50 anyag); integrált védekezési programok (IPM) kötelezővé tétele; 20%-os csökkenés a műtrágyák használatában; 25% legyen a biogazdálkodás részaránya. 2022-ben hozták nyilvánosságra a növényvédő szerek fenntartható használatáról szóló rendelettervezetet (SUR – Regulation on the Sustainable Use of Pesticides). Következménye intenzív lobbizás lett a javaslat ellen az agráripar részéről. A háború Ukrajnában dezinformációs kampánnyal járt a hozamcsökkentésről. 2023. őszén az Európai Parlament elutasította a SUR-t, amit 2024. februárjában Ursula von der Leyen elnök visszavont.
Dermine szerint a gazdálkodóknak is biológiai sokféleségre, egészséges talajra, beporzókra van szükségük a gyümölcs előállításához, és egészségesebb élelmiszerekre. Lépéseket kell tennünk a növényvédő szerektől való függőség csökkentéséért. Az EU-ban egyre kevesebb növényvédő hatóanyagot engedélyeznek, mert a régieket fokozatosan kivonják a piacról. Mérgezőek, de vannak hormonmoduláns anyagok, amelyek károsak a szaporodásra. A gazdálkodóknak egyre kevesebb különféle anyagot kellene használniuk. Tudományos alapokon nyugszik az, amit a PAN javasol, és ahhoz vezet, hogy a polgárok jobban tudatában legyenek annak, hogy a növényvédő szerek károsítják az egészségüket.
Nagy István és később Jakab István (Magosz) és Győrffy Balázs (Nemzeti Agrárkamara) tiltakozása után (a Záhony alatti koporsós-beszéd mesterkéltsége egészen egyedülálló volt), amihez az ukrán (az európai gyorsriasztási rendszer – RASFF – nem támasztotta alá a magyar előítéletet) gabona elutasítása társult után Nobilis Mártontól heves ellenkezés lett volna várható. Ő azonban, mintha sokkal engedékenyebbnek tűnt volna.
Tőle tartalmában az alábbiakat hallottuk. Az Európai Unióban 2012-2020 között az átlagos növényvédő szer használat 2,2 kiló/ha volt. Ez nálunk 1,65 kg/ha. Nobilis szerint fűnyíró elvet szeretett volna az unió alkalmazni. „Akkor is szóltunk, hogy azért ez nem teljesen igazságos, hiszen nekünk a magyar gazdákat meg kell védenünk.” A legveszélyesebb szerek kizárólag növényorvosi receptre használhatók. Mi [Fidesz-KDNP] elkötelezettek vagyunk amellett, hogy a kis kockázatú szereket használjuk. Nem tudjuk azt garantálni, hogy egyik percről a másikra lecsökkentjük felére a növényvédő szerek használatát. 2027-re mi is jelentősen fogjuk csökkenteni a növényvédő szerek használatát. Ez nem erőszakos csökkentés lesz, hanem folyamatos gazdák általi [?] igény. Mennyiséget csökkentenek vagy természetes alapú szereket használnak majd. „Mi elkötelezettek vagyunk az integrált növényvédelem mellett, elkötelezettek vagyunk amellett, hogy csökkenteni kell a növényvédő szerek használatát, csak ezt igazságosan kell megtenni.”
Az ebéd előtt elhangzó beszédek politikai és civilszervezeti hozzáállást tükröztek, szakmait sajnos nem. Székács András professzor előadása mutatott rá tényszerűen a terület forró pontjaira. Kár, hogy ekkorra már az élelmiszer-biztonságért felelős államtitkár nem volt jelen. Később jött és hamarabb ment el, mint a nagyon elfoglalt emberek általában. A Duna magas vízállása miatt este homokot lapátolt – mondta. Tényleg, az ő élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos munkájának a része az általános politikai munka? Feltűnt nekem az, hogy válaszait hol családapaként, hol politikusként jegyezte. Én csak a felkészült szakembernek örültem volna, de azzal most nem találkoztam. Talán majd máskor.
Székács András több kritikus pontra is rávilágított, így a növényvédőszer-készítmények jelenlegi hatósági értékelési folyamatai nem terjednek ki minden hatástípusra. Az ökotoxikológiai modellek a növényvédőszer-készítmények környezeti kockázatelemzésében felülvizsgálatra szorulnak. Szubletális dózisok rovarélettani/-viselkedési hatásai nem kellően ismertek. [Hasonló állítható a krónikus kitettségről és az együttes hatásokra – lásd keverhetőségi bizonytalanságok.] A legkisebb kockázatú növényvédő szerek kiválasztására jelenleg nincs elfogadott módszer. Erős összefüggést találtak egyébként a növényvédő szeres kitettség és hat betegségtípus között: non-Hodgkin-limfóma, mielóma multiplex, prosztatarák, Parkinson-kór, kognitív rendellenességek, egyes légzőúti rendellenességek között. Összefüggést sejtenek a növényvédőszer-használat és rákbetegségek (leukémia, non-Hodgkin-limfóma; húgyhólyag-, vastagbél-, tüdő- és hasnyálmirigyrák) megemelkedett előfordulási gyakorisága között.
Székács professzor kiemelte, hogy a hatóanyag-csökkentés koncepcionális hibája a mennyiség misztifikálása, miközben a hatásosság alapján kellene bírálni. Toxikológiai szempontból nem megoldás, ha a nagy dózisú hatóanyagokat kivonják, hiszen a helyükre lépők kisebb dózisban produkálhatják ugyanazt a biológiai hatást. Ilyen volt például az idegméreg foszforsav-észterek leváltása piretroidokra.
Fidrich Róbert az Európai Unió betiltott növényvédőszer-hatóanyagokkal való kereskedéséről vetítette fel Martin Grandjean ábráját. Ha valaki azt gondolná, hogy ez az etikátlan kereskedés hazánkat nem terheli, akkor érdemes tudni, hogy az Agro-Chemie Kft., ami a KITE-n keresztül a Csányi-családé kifejezetten ismert résztvevője ennek a megítélt seftelésnek.
Nem gondolom, hogy ez az összejövetel nem kiált ismétlés után. Nem gondolom azt, hogy az Agrárminisztérium és hatóságainak más dolga nem maradt, mint a mértéktartó ígérgetés. Arra is gondolok, hogy az ötven évvel ezelőtti növényvédőszer-engedélyezésének a magyar orvostársadalom még szerves része volt. Nagy Bálint mellett Nechay Olivér gyógyszerészként ítélte meg az országba bekerülő hatóanyagokat. Munka- és élelmiszer-egészségügyi (később kémiai biztonsági) intézetekben orvosokkal felügyelték a növényvédelem egészségügyi hatásait. Hogyan sikerült ma ezt úgy lebontani, hogy hosszú ideje a hazai toxikológus és orvostársadalom nem szólal meg? Hogyan képzelhető az el, hogy a hazai növényvédőszer-csökkentés a gazdák feladata lenne? Nem az a probléma a növényvédő szerekkel, hogy nem irtanak jól gyomot, rovarokat vagy mikroszkopikus gombákat, hanem hogy a körülöttünk lévő életközösségekre (ökológusok, ökotoxikológusok) és a benne élő emberre (gyógyszerészek és orvosok) is hatnak. Ezeknek a szakmáknak a megszólalása és értékelése lehet csak célravezető! Nem helyettesíthetik az ő szaktudásukat a semmiről szépen beszélő politikusok! Magyarország vezetői itt hosszú ideje bizonyosan utat tévesztettek. Nem a gazdák pillanatnyi érdekei (amit az agrártárca kiszolgál) felelnek meg a jövő generáció jogos elvárásainak, hanem a ma élő elődjeiké, akiket fogyasztóknak nevezünk!
Darvas Béla
