Nem is vitás, hogy nem tartom sokra a politika-vezérelt hírgyártót. A képmutatás minden formája riaszt. A Fidesz-KDNP egykori vezetéséből zöld múltja csak Illés Zoltánnak van, de őt államtitkárként simán félreállították. Fazekas Sándor (a Nagy Megtekintő) volt ennek az ügyintézője. Fazekas felvállalta a magyar természet- és környezet ügyét úgy, hogy leépítette azt. Pipa, megoldva. Nagy István balkonméhész folytatta ezt a kormánypolitikát.
2020 októberében indult Áder János podcast-sorozata és mára a századik adásnál tart. A jogász végzettségű hajdani köztársasági elnöknek semmilyen természet- és környezetvédelmi előélete nincs, amivel tevékenységét hitelesíteni tudná. Szerepjátékos. Kiszolgálja a kormányt úgy, hogy álcivilszervezeti (gongo) központot hozott létre az agyontámogatott Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítványon (kekva) keresztül. Ez a terület is a látványos nemzeti semmittevés helye. Ebben minden érdemi környezetvédelmi tevékenység a gazdasági célok miatt kerülendő. Áder rendkívül kis hallgatói részvétellel működteti a bábszínházat. Probléma egy szál sem, a formális cél teljesült. Fel lehet mutatni. Megéri. A mi álmodozó Alice nevű versenyzőnk közben megérkezett Csodaországba és ott azért minden csöppet más.
Alice in Wonderland Syndrome
Áder János és Huszár András: 100 – múlt, jelen és jövő a Kék Bolygón youtube.com, 2024. május 6.
Az adást három hét alatt ~5100-en nyitották meg és 173 embernek tetszett. Nem mondanám ezt sikernek; alibizésnek inkább. Valóban megér ez a magamutogatás több milliárdos támogatást?
Áder János: „Mai beszélgetőtársam, Huszár András, a Green Policy Center társalapítója és igazgatója” […]
– Az interneten nagynak (17 fő) mutatkozó Green Policy Center védjegy (tehát nem civilszervezet, ilyen bejegyzés nincs a bírósági adattárban) tulajdonosa a 2020-ban működését megkezdő Climate Champion Partners Nonprofit Kft. (mikrovállalkozás, tulajdonos és vezető: Huszár András, alkalmazottak száma két fő, árbevétel ~6 millió forint/2022). A Kft. fő tevékenysége társadalomtudományi, humánkutatás és -fejlesztés, vagyis nem természet- és környezetvédelmi tevékenység. A Green Policy Center 3 alkalmazottat, 1 gyakornokot és 3 tanácsadót mutat fel. Rajtuk kívül 10 külső szakértőt is felsorol. Az említett munkatársak többsége jogász és közgazdász. Mindez a Kft. 0-3 alkalmazottjától eltérő adatnak látom.
ÁJ: „…azt mondtam, hogy a következő lesz a 100. … engem is meglepett, hogy a századiknál tartunk és a kollégák azt javasolták, hogy egy kicsit (sic!) fordítsunk a szereposztásban, hogy ne én legyek ma a kérdező, hanem én legyek, aki válaszolni fog. Ezért hívtuk Huszár Andrást, aki meghallgatott néhány korábbi podcast-ot, hogy próbáljon engem sarokba szorítani (sic!)…” […]
– Készüljünk, mert nagyon kemény lesz. Áder János stábja (véletlenül) kemény kérdezőt hívott, aki most a saját terepén válaszolni fog, majd emberei vágják és szerkesztik a műsort. Áder természet- és környezetvédelemben jártas orákulum lenne és nem dunai horgászspori.
ÁJ: „…én már elég sokfelé megfordultam a az országban és elég sok előadást tartottam … általános iskolásoknak, gimnazistáknak, egyetemistáknak… […] Különösen a fiatalabb generációk körében komoly érdeklődés van a téma iránt […] Azt se tudtam egyébként, amikor nekem mondták hogy podcast … azt se tudom mi az, tehát én nem hallgattam másoknak a podcast-ját […] Tulajdonképpen most is egy rádió stúdiójában beszélgetünk, tehát a podcast az egy ilyen modern rádió, amit mindenki akkor hallgat meg, amikor szeretne vezetés közben, főzés közben… [..] …visszatérő témája az akkumulátorgyártás (sic!) és teljesen nyilvánvaló volt számomra, hogy beszélni kell azokkal, akik ehhez a leginkább értenek, hogy miért vált Európa… […] Ez most a lítiumion, ha akkor mindenhol gyártanak Svédországtól Olaszországig, akkor gyártsunk mi is Magyarországon, hiszen fejlett az autóipar (sic!), és hogyha gyártunk…” […]
– Nem a magyar autóipar és akkumulátorgyártás fejlett. Összeszerelő ország vagyunk.
ÁJ: „…a legmodernebb technológiát, ez most éppen kínai (sic!), és hogyha a kínaiak jönnek vagy bárki jön, akkor is a környezetvédelmi szabályokat be kell szigorúan tartani és tartatni” […]
– Az eddig megvalósult esetekben a dél-koreaiakkal nem ez a helyzet. Áder úr elhallgatja a tényeket a kiszolgáló podcast-jaiban.
ÁJ: „Gumit égetnek, használt ruhát égetnek és így tovább, és így tovább. Ezért különösen a völgyben lévő településeken. És nem is kell olyan nagyon messzire mennem, hogy ők éppen … csak kimegy valaki Nagykovácsiba. Az egyik barátom ott él és elég csak hogyha 10-15 család használ ilyen nem kívánatos fűtőanyagot és éppen nem fúj a szél, akkor az egész falu utána szmogos lesz, tehát itt van tennivaló… […] Minden esztendőben a világon egy Olaszország méretű, tehát egy olasz-országnyi erdőterületet vágunk ki. Pusztítunk el, aközben Magyarországon az elmúlt 100 évben Trianon után duplájára nőtt az erdőterület. Kevés ilyen ország van, nem is nagyon tudok más ilyen országról, ahol 100 év alatt megduplázódott volna az erdő területnek a nagysága […] Az alapítvány egyik feladata a szemléletformálás” […]
– Szerintem ennyi pénzzel ennél többre is lehetne vállalkozni. Gyakorlatváltoztatásra gondolok. Szemléletet egyébként nem tud az változtatni, akinek gyakorlata nem hitelesíti az olcsó szpícset.
ÁJ: „Hogyan is számítsuk majd a jövőben a gazdasági tevékenységünket, tehát ez az alapkérdés annyit elárulhatok, és aztán a többit azt most titokban tartanám. Tehát erre folynak a kutatások (sic!), az egyeztetések, ez lesz szerintem az ősznek az egyik slágertémája, és utána még azt gondolom a következő évekig, mert ez itt [?] nem fog befejeződni. Ez a vita a white fórumon Magyarországon, hanem felélénkül és azzal a kérdéssel, hogy a hagyományos gazdasági számításokat hogyan lehet meghaladni, hogyan kell meghaladni, és az úgynevezett externáliákat, hogyan kell majd beszámítanunk ahhoz, hogy a mindennapi életünk gazdasági szempontból és egyéb szempontból is fenntartható (sic!) legyen. Ez egy nagyon izgalmas kérdés, úgyhogy szerintem még ön is fog [?] ezzel majd foglalkozni.”
– Értelmes végszó lenne ez? Szerintem a varázsgömbbe tekintés utáni egyszeri politikai blabla.
Áder különleges (alákérdezős, vendégriporteres) podcast-ja az én ízlésem szerint roppantul unalmasra sikeredett. Benne prospektusszövegekkel találkozunk, amelyek korántsem szólnak a mai természet- és környezetvédelmi gyakorlatáról, hanem valamiféle álomba ringató, konfliktuskerülő töltelékszöveg. Időkitöltő. Ilyen, ha valaki olyasmit vezet, amihez nem ért és erre olyan kérdezőt kér fel, aki a tiszteletteljes viselkedésétől a saját felfedezésében reménykedik. „A beszélgetést meg a lehetőséget is nagyon élveztem, és hát remélem, hogy lesz alkalmunk akár fordított felállásban is még beszélgetni, úgyhogy Áder Jánosnak nagyon szépen köszönöm a beszélgetést…” – zárja a cuccot a keményen alákérdező. Érteni vélem, a tulajdonos (itt éppen jó magaviseletű érdeklődő) egy csöppet a saját cégét is polírozza. Csöppnyi a bevételük. Elkelne egy komoly támogató, akinek örömmel kiszolgálnának tanáccsal, hiszen ezért jöttek létre.
Darvas Béla
