A világon egymilliárd ember éhezik, kétmilliárd viszont túlsúlyos. Sokak szerint a két jelenségnek közös oka van: az élelmiszeripar elsődleges célja nem az egészséges étrend, hanem a maximális profit. A legnagyobb cégeknek egyrészt komoly politikai kapcsolatrendszerük és lobbierejük van, másrészt jelentős összegekkel támogatnak vezető táplálkozási szakértőket, illetve táplálkozással kapcsolatos kutatásokat, veszélyeztetve azok függetlenségét.
A világ élelmiszeripara nem szolgálja ki a világ táplálkozási igényeit – írták néhány hónappal ezelőtt angol táplálkozási szakértők és szociológusok a PLoS Medicine című orvosi folyóiratban, az élelmiszeripar közegészségügyi felelősségét boncolgató sorozat bevezető cikkében. Becslések szerint a világon körülbelül egymilliárd ember éhezik, miközben közel kétmilliárd ember túlsúlyos, és egyes régiókban, például Indiában mindkét csoport egyre nő. A tápanyaghiány és az elhízás együttes jelenléte paradoxnak tűnik, ám a szakemberek jelentős része úgy véli, hogy a két jelenség hátterében egy közös faktor áll: az élelmiszeripar elsődleges célja nem az optimális étrend, hanem a maximális profit.
A feldolgozás ritkán növeli a tápértéket
A világ élelmiszer-eladásának háromnegyede feldolgozott élelmiszerek forgalmazását jelenti, amelynek több mint harmadát néhány nemzetközi óriáscég (angol zsargonban: a Big Food) gyártja. Az, hogy mit esznek az emberek, egyre inkább ezeknek a gyártóknak a befolyása alatt áll.
A feldolgozás legfőbb előnyei közé tartozik a biztonságosság növelése, például a káros mikroorganizmusok elpusztítása révén. Sokat köszönhetnek az élelmiszer-technológiának az ételallergiában vagy -érzékenységben szenvedők vagy a cukorbetegek is. Egy minimális mértékű feldolgozás még a tápanyagtartalmat is növelheti (például extra vitaminokkal dúsíthatja a terméket).
A legtöbb élelmiszer-feldolgozó eljárás azonban azért történik, hogy az élelmiszer vagy ital vonzóbb és ínycsiklandóbb, tartósabb és jobban szállítható legyen. Ezek a folyamatok pedig szinte mindig csökkentik a termék tápértékét (például tönkreteszik a benne lévő érzékeny vitaminokat), és nagyon gyakran növelik a cukor- és zsírtartalmát, vagyis hizlalóbbá teszik.
Az élelmiszercégek általában három stratégia közül választanak a tápértéknövelés érdekében: csökkentik az egészségtelen összetevők arányát, növelik az egészséges összetevőkét, illetve egészen új terméket állítanak elő. Ezeket a törekvéseket azonban több tényező is korlátozza. Egyrészt sokszor nincs közmegegyezés abban, hogy mi tekinthető egészségesebbnek. Például attól, hogy a gyártó csökkenti egy keksz vagy egy joghurt cukortartalmát, az még nem feltétlenül lesz egészséges.
