Védett is meg nem is a gerle méretű, földigilisztákat fogyasztó, szuper látású, és olyan kiválóan rejtőzködő „vadászkedvenc”, hogy még a vadászkutyák sem mindig tudják kiszagolni őket. 15 erdei szalonkát műholdas jeladóval kutatják a MATE szakemberei. A meglepő eredményekről Dr. Schally Gergely mesélt podcastunkban.
Az Országos Magyar Vadászati Védegylet által koordinált program keretei között, az Agrárminisztérium támogatásával két évig vizsgálták műholdas nyomkövetővel az erdők királynőjeként is emlegetett erdei szalonkák (Scolopax rusticola) vonulását a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) kutatói. Így derült ki, hogy pár egyed egyetlen éjszaka alatt 900 kilométert is megtett, megállókkal együtt pedig hazánkból mintegy 5000 kilométer távolságra, az Urál-hegységen túlra is eljutott.
Az erdők királynőjének is nevezett erdei szalonka átlagos testtömege kb. 300 gramm, a gerle méretű döntően csak földigilisztákat fogyasztó óriási látóterű, és kiválóan rejtőzködő „vadászkedvenc” madár védett, de időszakosan vadászható. Becsült eurázsiai állomány stagnál, ezért az IUCN vörös könyvében a „nem fenyegetett” kategóriába tartozik.
A MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet kutatói 2020 tavasza óta követik nagy pontosságú műholdas jeladókkal tizenöt erdei szalonka viselkedését. Az Agrárminisztérium támogatásával szűk két év alatt gyűjtött adatok részben kiegészítik, részben felülírják korábbi ismereteinket a faj tavaszi és őszi vonulásáról.
A mai podcastban a február 22-én publikált kutatásról beszélgetett Sarkadi Péter Dr. Schally Gergellyel, a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék fiatal kutatójával.
Mint mondta: bár a madarak gyűrűzése révén több egyedet lehet nyomon követni, a módszer hatékonyságát erősen befolyásolják az olyan emberi tényezők, mint a gyűrűzői és a vadászati aktivitás. Az új kutatásban ugyan szerényebb egyedszámban vizsgáltuk a madarakat, cserébe viszont a rendszeres időközönként elküldött GPS-lokalizációk révén a jeladós madarak teljes vonulási útvonalát, sőt akár pontos területhasználatát is fel tudtuk térképezni – ami kiegészíti a 2009-ben indult Országos Erdei Szalonka Monitoring-program eddigi adatait.
Az eredmények szerint az egyedek tavaszi vonulása meglepően változatos: míg az egyik jeladós erdei szalonka két nap alatt Lengyelországig repült, addig kettő közülük még az Urál-hegységet is maga mögött hagyta, ami azt jelenti, hogy pihenőkkel együtt egy hónap alatt mintegy 5000 kilométerre jutottak el. A vizsgált szalonkák a pihenőhelyek közt egy éjszaka alatt átlagosan 350 kilométert tettek meg, néhányan azonban ugyanennyi idő alatt akár 900 kilométert is repültek.
Mint arról Dr. Schally Gergely, az intézet fiatal kutatója mesélt, két jeladós madár egészen különösen viselkedett. „Egyikük március közepén elhagyta Magyarországot, néhány nap elteltével viszont – feltehetően a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt – visszafordult, majd pontosan a jelölése helyére tért vissza, ahol további két hetet töltött el, mielőtt újra elindult volna. Egy másik szalonka ezzel szemben a december végi hideg időszakban Olaszországba vándorolt, majd február végén visszajött a hazai jelölése helyszínére és nálunk töltötte a teljes márciust.”
Mivel a tizenöt vizsgált erdei szalonka viselkedése alapján nagyon korai lenne a teljes állományra vonatkozó általános következtetéseket levonni, ezért feltétlenül a folytatni kell a kutatást, hogy a jövőben további izgalmas részletekre derülhessen fény az erdő királynőjéről. Ez persze pénz kérdése.
Korábbi cikkek: Az első eredmények: erdei szalonkák vonulásának vizsgálata műholdas nyomkövetéssel
A 2020 április 22-én, a Föld Napján indult podcastunk adásait meghallgathatja Soundcloud oldalunkon, elérheti az anchor megosztón keresztül több alkalmazásban (breaker; google podcast; overcast; pocket cast; RadioPublic; ezekben fel is iratkozhat ránk)
Podcastunk RSS-csatornája itt található.
