Döntött az Országgyűlés: a jövőben a természetvédelmi céllal megvásárolt védett állami területeket profitorientált erdőgazdaságok kaphatják meg. A december 14-én megszavazott „agrársaláta” módosító jogszabály emellett a védett természeti területek magánkézbe adását is megkönnyíti. A WWF Magyarország álláspontja szerint a törvénymódosítás kárt okoz a védett területeknek, és ellentétes az Alaptörvénnyel, ezért a szervezet levélben kérte a köztársasági elnököt, ne írja alá az új törvényt.
Elfogadta az Országgyűlés azt a törvényjavaslatot, amely egyes agrártárgyú törvények technikai jellegű módosítása mellett – váratlan módon – a természetvédelem sarkalatos törvényekbe foglalt jogköreit is szűkíti. A kifejezetten természetvédelmi célból állami tulajdonba vett erdőterületek eddig kötelező módon a nemzeti park igazgatóságokhoz kerültek, hogy ott gazdasági érdekektől mentesen érvényesülhessenek a természet megőrzésének szempontjai – mostanáig.
A költségvetés minden évben meghatározott összeget biztosít a nemzeti park igazgatóságok számára, hogy védett és védelemre szánt területeket vásároljanak. Eddig ez a gyakorlatban úgy történt, hogy az így megvásárolt területek az állam tulajdonába kerültek, és az adás-vételt bonyolító nemzeti parkok a területek vagyonkezelőivé váltak.
„A törvénymódosítás következtében megtörténhet, hogy nemzeti parki kezdeményezésre, nemzeti parkok számára elkülönített forrásból, természetvédelmi indokkal állami tulajdonba kerül egy földterület, amit ezután azonban nem a nemzeti park igazgatóság kap meg vagyonkezelésbe, hanem egy profitorientált állami erdőgazdaság. Ez olyan, mintha megvásárolnánk egy házat, amit a szomszédunk kezd el használni” – mondta Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója.
A civil szervezet aggasztónak tartja, hogy újabb területek kerülhetnek az állami erdőgazdaságok vagyonkezelésébe. A védett területeken zajló faanyagtermelés és az erdős tájakat mindenhol felszabdaló vágásterületek nemcsak az élővilág állapotát rontják, a természetjáró emberek érdekeit is sértik.
A védett állami erdők kb. 90%-a áll jelenleg az állami erdőgazdaságok vagyonkezelésében, de jogszabály szerint a természetvédelmi kezelés ezeken a területeken is a nemzeti park igazgatóságok felelőssége, ami miatt rendszeresek a konfliktusok a két szervezetrendszer között. Hazánkban tizenhárom, közösségi jelentőségű természetes erdőtípus – különféle bükkösök, tölgyesek, ártéri erdők – található, melyből a legutolsó, 2019. évi országjelentés szerint hét rossz, öt pedig kedvezőtlen állapotban van. Az idős erdők mennyisége nagyon lecsökkent, és olyan kirívóan természetromboló fahasználat is jogszerűen megtörténhet védett területen, mint a Bükki Nemzeti Park közepén, a Tar-kő mellett néhány éve kivágott 180 éves erdő esete.
„A hazai erdők természetességi állapota sokkal rosszabb a lehetségesnél, és ennek okai visszavezethetők a hagyományos erdőgazdálkodás módszereihez. Abszurd, hogy még az olyan fokozottan védett területeken is lehet fát vágni, ahová a kirándulóknak sem szabad bemenni. Alig van ma Magyarországon olyan háborítatlan vadon, ahol nem folyik gazdasági tevékenység” – mondta Gálhidy László, a WWF Magyarország Erdő programjának vezetője, aki az Agrárminisztérium Natura 2000 területekről szóló országjelentésére is hivatkozva a nagyarányú fakitermelést, a tarvágásokat, a holt- és odúkat tartalmazó fák eltávolítását, a természetes erdők átalakítását tartja a legfontosabb erdőgazdálkodáshoz köthető veszélyeztető tényezőnek erdeinkben.
A WWF Magyarország álláspontja szerint az új törvény nem csak szakmai szempontokból aggályos. Az elfogadott szöveg a szervezet szerint két ponton is ellentétes az Alaptörvénnyel, ezért Áder János köztársasági elnökhöz fordultak annak érdekében, hogy ne írja alá a törvényt.
„Azért fordultunk a köztársasági elnökhöz, mert úgy gondoljuk, hogy egy ilyen természetvédelmi visszalépésnek a klíma- és biodiverzitás válság közepén nincs helye a magyar jogrendszerben. Az erdők állapotának romlása mindannyiunk életminőségét veszélyezteti” – zárta gondolatait az igazgató.
A köztársasági elnöknek írt levél ide kattintva érhető el.
Áder János
köztársasági elnök
Köztársasági Elnöki Hivatal
Budapest
Szent György tér 1.
1014
Tárgy: Észrevételek a T/17436 számú törvényjavaslattal kapcsolatban
Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!
A WWF Magyarország Alapítvány erős aggodalommal tekint a T/17436/18. számú egységes javaslat 60. § c) pontjában megfogalmazott, a Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény 21. § (3c) bekezdésének módosítására, valamint a 145. §, a termelőszövetkezeti földhasználati jog alatt álló földrészletek tulajdonjogának rendezéséről és egyes földügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2020. évi XL. törvény 8. § (4) bekezdésének kiegészítésére. Álláspontunk szerint igen erős szakmai és alkotmányossági aggályok merülnek fel a módosítások kapcsán.
A T/17436/18. számú egységes javaslat 60. § c) pontja a természetvédelmi kezelésért felelős szerv mellett az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 1. mellékletében szereplő és az állam 100 %-os tulajdonában álló gazdálkodó szervezet (továbbiakban állami erdőgazdaságok) vagyonkezelésbe adását határozza meg a védettségi szint helyreállítása érdekében vagy természetvédelmi célból állami tulajdonba kerülő ingatlanok esetében. Vagyis, a környezetvédelmi és természetvédelmi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 71/2015. (III. 30.) Korm. rendelet 24. § alapján a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerveként megjelölt nemzeti park igazgatóság mellett a természetvédelmi kezelési feladatokért nem felelős állami erdőgazdaságok is vagyonkezelésbe kaphatnának kizárólag természetvédelmi célból és természetvédelmi kezdeményezésre állami tulajdonba vett területeket.
Az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése szerint a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. A (2) bekezdés rendelkezik a termőföld és az erdők tulajdonjogának megszerzésére, valamint hasznosításának (1) bekezdés szerinti célok eléréséhez szükséges korlátairól, feltételeiről, ez alapján tekinthető a módosított jogszabály sarkalatos törvénynek.
Az Alkotmánybíróság 28/1994. (V. 20.) AB határozatában a védett természeti területek tulajdonjogával kapcsolatban kimondta: „A környezethez való jog az állam környezetvédelemre vonatkozó kötelességei teljesítésének garanciáit emeli az alapjogok szintjére, beleértve a környezet elért védelme korlátozhatatlanságának feltételeit is. E jog sajátosságai folytán mindazokat a feladatokat, amelyeket másutt alanyi jogok védelmével teljesít az állam, itt törvényi és szervezeti garanciák nyújtásával kell ellátnia.” Vagyis az állam a természetvédelem jogszabályokkal biztosított szintjét, ha más alapjog vagy alkotmányos érték érvényesítéséhez az
elkerülhetetlenül nem szükséges, nem csökkentheti. Ezért az AB védett természeti területeknek minősülő termőföldek kapcsán – és kifejezetten az erdő művelési ágra vonatkozóan is – alkotmányellenesnek minősítette azokat a jogszabály változtatásokat, melyek eredményeként a természetvédelmi szervek vagyonkezelői jogai és az ezzel kapcsolatos jogi és intézményi garanciák csorbulnak. Az AB szintén ebben a határozatban hívta fel az Országgyűlést, hogy állítsa helyre a természetvédelmi oltalom alatt álló és védelemre tervezett területeken a természet védelmének eredeti szintjét. E folyamat eredményeként született a máig hatályos, a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény, amelyet a T/17436/18. számú egységes javaslat 60. § c) pontja is érint. Az AB határozat
szövegéből, továbbá 1995. évi XCIII. törvényből és annak indoklásából egyértelműen kiolvasható, hogy a védett természeti területeken fekvő egykori szövetkezeti tulajdonú ingatlanokat a természetvédelmi kezelésért felelős szerv kezdeményezésére azok vagyonkezelésébe kell adni. A 28/1994. (V. 20.) AB határozatban lefektetett elveket az Alkotmánybíróság folyamatosan és következetesen alkalmazta az Alaptörvény hatályba lépését követően is, számos esetben hivatkozva, megerősítve a határozatban szereplő érvrendszert.
Példaként említhető a 16/2015. (VI. 5.) AB határozat, ahol az Alkotmánybíróság kifejezetten kimondta, hogy a visszalépés megelőzését szolgáló biztosítékok között kell kezelni a területek állami tulajdonba vétele mellett a természetvédelmi szerv kezelésére vonatkozó szabályokat is. Összességében tehát elmondható, hogy az állam nem csökkentheti a környezet- és természetvédelem jogszabályokkal biztosított szintjét (kivéve, ha ez más alapjog vagy alkotmányos érték érvényesítéséhez elkerülhetetlen). A visszalépés tilalma a környezet- és természetvédelmi hatósági rendszer anyagi jogi, eljárásjogi és szervezeti szabályozására egyaránt vonatkozik.
A T/17436/18. számú egységes javaslat 60. § c) pontjában javasolt normaszöveg azonban nem reflektál sem az AB határozatokra, sem az Alaptörvény P) cikkének (1) bekezdésére: nem tartalmaz garanciákat arra vonatkozóan, hogy a természetvédelmi kezelésért felelős szervhez mely közérdekek fennállása esetén kerülne vagyonkezelésbe egy-egy ingatlan, és a javaslat az indoklásban sem említi, hogy mi az a közérdek, amelynek biztosítása érdekében egy alkotmányos alapokon nyugvó, sarkalatos törvényben rögzített rendelkezés ilyen irányú változtatása szükséges lenne.
Szintén a fentiek miatt aggályos a T/17436/18. számú egységes javaslat 145. §-ában szereplő módosítás, miszerint megszűnik a miniszter mérlegelési joga védett természeti területnek minősülő földrészlet vételi jogának gyakorlása, illetve állami tulajdonból történő kikerülése esetén. A normaszöveg megszüntetné a természetvédelmi szakmai szempontok érvényesítésének lehetőségét azzal, hogy a vételi jog gyakorlójának kizárólag 10 éven belüli természetvédelmi jogsértése esetén tenné lehetővé – de ez eseteben sem kötelezővé – a miniszteri hozzájárulás megtagadását, kiüresítve ezzel a miniszteri hozzájárulás intézményét. Ez véleményünk szerint szintén visszalépést jelent a természetvédelmi eljárásjogi szabályozás tekintetében.
A módosításokkal kapcsolatos problémák nem csupán jogi természetűek, a közösségi jelentőségű erdők állapota távolról sem megnyugtató. Az Agrárminisztérium által összeállított, a vadon élő növény- és állatvilág megőrzéséről szóló 92/43/EGK irányelv 17. cikke alapján készített 2019. évi országjelentés adatai szerint Magyarország közösségi jelentőségű erdei élőhelytípusai közül csupán a mészkerülő bükköseink állapota kedvező, 5 erdei élőhelytípus helyzete kedvezőtlen, 7 pedig rossz állapotban van. A kedvezőtlen, illetve rossz természetvédelmi állapot oka visszavezethető az országjelentésben bemutatott veszélyeztető tényezőkre: minden erdei élőhelytípus esetében szerepel a jelentésben több, a hagyományos erdőgazdálkodáshoz közvetlenül kötődő, élőhelyet fenyegető, megőrzést korlátozó gazdálkodási gyakorlat, ezek közül a legfontosabb a holt-, és pusztulófélben lévő fák eltávolítása, fakitermelés, erdőtípusok átalakítása, beleértve a monokultúrává alakítást és tarvágást. Mindezen tényeket figyelembe véve szakmai szempontból különösen fontosnak tartjuk, hogy a védelmi szint helyreállítására szoruló, illetve
természetvédelmi célú erdőterületek kezelését a jövőben továbbra is kizárólag természetvédelmi kezelésre jogosult intézmény láthassa el.
Kérjük Önt, hogy mindezek alapján az Alaptörvény 6. cikk (5) bekezdése szerint küldje vissza az Országgyűlésnek megfontolásra a módosító javaslatot, vagy indítványozza azzal szemben az Alaptörvény 6. cikk (4) bekezdésének megfelelően az Alkotmánybíróság előtt előzetes normakontroll eljárás lefolytatását.
Budapest, 2021. december 14.
Tisztelettel:
Sipos Katalin
igazgató
