A fideszes parlamenti többség, valamint az Orbán-kormány olyan sok ponton sértett érdekeket és a gyanú szerint jogelveket is az új hulladékgazdálkodási rendszerrel, hogy idővel az igazságszolgáltatás valamelyik bugyrában még alá is áshatják a Mol jogosultságait.
Az Európai Bizottság előtt 2021 óta fekszik egy beadvány, amely a hulladékkoncesszió kapcsán a tiltott állami támogatás kérdését veti fel. Tilos ugyanis profitszerzésre felhasználni azt a díjbevételt, amely a most bevezetett úgynevezett kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) elvéből származik. Márpedig a Mol vaskos nyereséget tehet zsebre az egyszer használatos műanyagok, csomagolóanyagok, elektronikai berendezések, elemek és akkumulátorok, járművek után fizetendő díjakból. Az uniós szintű szabályozást a magyar állam ráadásul kiterjesztette a papírra, a fabútorra, a sütőolajra, a gumiabroncsra és a reklámhordozókra is.
A Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség számításai szerint az EPR-rendszer évente 240 milliárd (más kalkulációk szerint akár 300-400 milliárd) forint bevételt hozhat a konyhára. Ez jóval magasabb, mint az évi 80-90 milliárd forint környékén mozgó környezetvédelmi termékdíj, amit a gyártóknak és forgalmazóknak eddig kellett az államkasszába becsengetniük, és amelyet most majd le lehet vonni az EPR-díjból.
Az is igaz ugyanakkor, hogy a lakosságihulladék-szállítás és -kezelés eddig masszívan veszteséges volt, az állam tavaly is mintegy 90 milliárd forinttal támogatta meg az állami kukaholding működését. Ez persze a rezsicsökkentés hatása, miután az alacsonyan megállapított szemétdíjak nem feltétlenül fedezik a költségeket. A rezsicsökkentés azonban ezúttal is szent tehén. Ezzel pedig újabb két uniós elv sérül: nem a szennyező fizet, illetve keresztfinanszírozás történik.
A hulladékkoncesszió nyertese, a Mol persze hivatalosan arról beszél, hogy az EPR-díjat az évi körülbelül 5 millió tonna hulladék gyűjtésére, válogatására és előkezelésére fogják fordítani. A HVG által megkérdezett hulladékpiaci szereplők ugyanakkor egyöntetűen azt mondják: nem hiszik el, hogy ezt az óriási, 200-250 milliárd forintos összeget a Mohu visszaforgatja a hulladékgazdálkodásba.
Lényegében arról van szó, hogy az állam átenged egy feladatot 35 évre egy magáncégnek, amelyet az a korábbinál sokkal drágábban fog elvégezni, és még jelentős hasznot is realizál rajta – mondja Horváth Lóránt ügyvéd, aki nyolc hulladékos cég közös versenyjogi panaszát kezeli. Szerinte az állam ezt meg tudná oldani a saját berkein belül, ehelyett az üzlet nagyságához képest minimális koncessziós díjért cserébe tetemes bevételről mond le. A hatósági átvételi árakkal és a rendszer testre szabásával pedig bebetonozza a Mol nyereségét – magyarázza az ügyvéd.
A Gazdasági Versenyhivatalhoz (GVH) márciusban benyújtott panaszuk lényege, hogy a Mohu – a hulladéktörvény által biztosított monopolhelyzetét kihasználva – súlyosan visszaélt az erőfölényével, amikor tavaly zárt körben hirdette meg felhívását az intézményihulladék-gyűjtési, -szállítási, -tárolási, -előkezelési szolgáltatási szerződés megkötésére.
Ezzel a piaci szereplők egy részét eleve kizárta a rendszerből, emellett a pályázóknak érzékeny üzleti adatokat is meg kellett osztaniuk a Mohuval: nyilatkozniuk kellett az alvállalkozóik kilétéről, a szükséges telephelyekről és eszközökről, és arról is be kellett számolniuk, hogy milyen kapacitással rendelkeznek az egyes hulladéktípusok kezelésére. A Mohunak jogában áll egyoldalúan módosítani a díjakon, amit az alvállalkozóknak kötelező elfogadniuk. Beszédes, hogy a GVH a napokban harmadszor küldte vissza hiánypótlásra a 4 hónapja beadott panaszt.
A HVG kapcsolódó cikke : Nem feltétlenül fizetnek többet a cégek az új hulladékgazdálkodási rendszerben, de az adminisztrációba beleizzadhatnak
Kapcsolódó anyagok:
Európa legdrágább hulladékkezelési rendszere Orbán MOHU-Molja
A fél országban nem lehet az új hulladékrendszerben fémhulladékot leadni
Megsarcolják a papíripart, a Mohu Mol 250 milliárdot kaszálhat
