Kétkerületnyi titokzatos vállalkozási területet jelölt ki egy mostani kormányhatározattal megfejelt kormányrendelet törvény által védett lápokon, a Pesti-síkba benyúló turjánvidéken. Mi lesz most, mi lehet most? Erősebb-e egy kormányrendelet a törvénynél? Miért nem készült hatásvizsgálat? Ennek járt utána a Telex.
Szeptember 14-én jelent meg egy kormányhatározat arról, hogy Soroksár és Gyál területén termőföldeket, szántókat, legelőket és erdőket jelölt ki a kormány beruházási célterületnek. Az összesen közel 100 helyrajzi számon lévő terület csak Budapesten 500 hektárnyi, tehát a kormány két kisebb fővárosi kerületnyi területen képzel el valamilyen beruházást. A Kormányzati Tájékoztatási Központ és az építési minisztérium Telexnek küldött válaszaiból annyi derül ki, hogy valamilyen ingatlanfejlesztést terveznek, de vegyianyag-elosztó nem lesz. A helyi fideszes polgármesterek semmit sem árulnak el, bővebb információk hiányában a helyi ellenzék és a természetvédők is csak a fejüket kapkodják egy akkora léptékű fejlesztés tervét látva, ami nemcsak Budapesten, hanem az egész országban is példátlan lenne.
„Már megint át akarják verni a budapestieket. Hiába a hárító mondatok, a jelek arra utalnak, titokban továbbra is azon dolgozik a kormány, hogy kínai méreglerakatot telepítsen Budapestre, Soroksárra” – írta Karácsony Gergely abban a Facebook-posztjában, amelyből először lehetett értesülni az ügyről. A bejegyzés apropója az volt, hogy a Magyar Közlönyben megjelent a XXIII. kerület és a Gyál területén fekvő egyes földrészletek beruházási célterületté nyilvánításáról nevű kormányhatározat.
Júniusban először a Direkt36 írt arról a Telexen is megjelent cikkében, hogy Kína Magyarországon hozna létre vegyianyag-lerakatot a vasúton ideszállított termékeinek, majd ebből az elosztóközpontból látnák el alapanyagokkal a kontinens akkumulátorgyárait. Orbán Viktor miniszterelnök júliusban a parlamentben egy ellenzéki kérdésre azt válaszolta, hogy ilyen vegyi elosztóüzem nem fog épülni, majd ezt később a kormány is megismételte.
A szeptember közepén megjelent kormányhatározat azonban nem oszlatta el a kételyeket. A Telex ezért szeptember végén megkereste a Kormányzati Tájékoztatási Központot (KTK), hogy megkérdezzük,
valós-e a főpolgármester félelme;
ha nem, akkor a kormányhatározatban érintett soroksári és gyáli területen milyen beruházás készül;
milyen célt szolgál az, hogy akkora területen és léptékben kívánnak beruházást létrehozni, amekkora jelenleg nincs az országban;
ha megvalósul a beruházás, mekkora forgalmi terhelést kaphat az amúgy is túlterhelt M0-s és M5-ös autópálya;
történtek-e előzetes hatásvizsgálatok a légszennyezés, a forgalomnövekedés és egyéb várható környezeti terhelések felmérésére, és ha igen, azoknak mi lett az eredménye;
kinek vagy kiknek a tulajdonában vannak jelenleg ezek a területek, megvásárolta-e már ezeket a magyar állam, és ha igen, akkor mennyiért;
hogyan kívánják megvédeni a területen lévő, országos jelentőségű természeti értékeket.
A Kormányzati Tájékoztatási Központ azonban mindössze csak arra a kérdésre válaszolt, hogy valós-e a főpolgármester félelme:
„a miniszterelnök és a kormány már több alkalommal is nyilvánvalóvá tette, hogy nem támogatja vegyianyag-elosztó létesítését, és így nem épül ilyen Magyarországon”.
Mindezeket megkérdeztük a Lázár János vezette Építési és Közlekedési Minisztériumtól is. Tőlük ezt a semmitmondó választ kaptuk:
„A nemzetgazdasági szempontok szerinti kiemelést gazdasági okok indokolták, amelynek során ingatlanfejlesztés fog történni.”
Nagyjából ugyanezeket a kérdéseket feltettük a budapesti és a Pest vármegyei kormányhivataloknak, a gyáli és a soroksári fideszes polgármestereknek, de a természeti értékek kapcsán írtunk a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságnak és a termőföld védelméről szóló törvény miatt a Földhivatalnak is. További hivatalos választ azonban több mint két hét elteltével egyetlenegy helyről sem kaptunk annak ellenére, hogy többször is jeleztük a kérésünket.
Részletek a TELEXEN: Először „csak” 200 hektárnyi területet jelöltek ki
Dedák Dalma, a WWF szakértőjének véleménye:
Élőhelyből logisztikai központ, élhető városból ipari vidék: 600 hektár termőföld, védett és fokozottan védett fajok tömege semmisülhet meg, ha megvalósul a soroksári beruházás.
Soroksáron gyepek, szántók és erdőfoltok közé ékelődő pici lápokkal tarkított területet találunk tele természeti értékekkel. A nőszirmos-árvalányhajas rétek fölött sasok és rétihéják köröznek, a lápok titokzatos ligeteiben ritka orchideák és törpecsigák rejtőznek.
Kevés olyan főváros van a világon, aminek a határában többszáz hektáron ember és természet ilyen jól megfér egymással: a mezőgazdasági és vadgazdálkodási haszonvételek ellenére rendkívül buja élővilág található itt. Mindezt felismerve ökológusok, természetvédelmi szakértők ezt a területet több, mint egy évtizede védelemre javasolták. Azonban a védetté nyilvánítás nem egyszerű folyamat, az ügy húzódott, halasztódott, alkalmasabb időkre várt – talán olyan időkre, amikor az emberek nem a korlátokat, hanem a lehetőséget és értékteremtést látják a természetvédelemben.
Mindeközben jöttek az úgynevezett fejlesztések. Autópályák szabdalták szét a lápos-gyepes földeket, értékes élőhelyek semmisültek meg, fajok szorultak ki, zsugorodott a vadvilág rendelkezésére álló tér. Maradt azonban egy kb. 800 hektáros egybefüggő föld, ahol még mindig megtalálják létfeltételeiket az élővilág védett és fokozottan védett képviselői, és ahol a lápocskákat ma is ökológiai folyosók kötik össze, létüket biztosító vízellátásukat pedig az őket körülvevő vízgyűjtő területnek köszönhetik.
Az autópályák szorító ölelése azonban merőben más értéket is adott a soroksári földeknek: jól megközelíthető beruházási helyszínné tették azt. Meg is kapták az ingatlanok a “nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházás” címkéjét. A gyorsított engedélyezési folyamat már tavaly elkezdődött, több, mint 200 hektár termőföld kapta meg halálos ítéletét: a más célú hasznosítás zöld utat kapott. S bár maga az építkezés még nem kezdődött el, egy hónapja kijött egy kormányrendelet és egy hozzá kapcsolódó kormányhatározat, miszerint megháromszorozódott a beruházási célterület nagysága, így újabb termőföldek, újabb élőhelyek kerülhetnek betonréteg alá.
Talán sokan legyintenek az élővilág pusztulása és a termőföld megsemmisülése miatt, azonban, ha megvalósul a tervezett beruházás, az várhatóan igen jelentősen megnöveli az M0-ás és M5-ös autópályák forgalmát, nehezíti a Csepel-sziget és déli agglomeráció közlekedését, továbbá Budapest mikroklímájára és a soroksáriak életére egyaránt negatív hatást gyakorol.
Fel kell tehát tenni a kérdést: létezik az a profit, ami miatt mindez megéri? És a nemzetgazdaságnak vajon ténylegesen ez az érdeke?
