A Fertő-tavi gigantomán, és súlyosan környezetkárosító beruházás kacifántos jogértelmezése. Egy lopást sem lehetne azzal mentegetni, hogy a károsultnak azért még maradt egymillió forintja. Podani János biológus, az MTA rendes tagja írása.
A Győri Törvényszék 2022. december 5-én hozott ítéletében elutasította a Greenpeace Magyarország Egyesület, mint felperes keresetét, és ezáltal hatályban tartja a Fertő tavon létesítendő, nézetünk szerint nemcsak gigantomán, hanem egyszersmind súlyosan környezetkárosító beruházással kapcsolatos közigazgatási határozatot, miszerint az építkezés folytatódhat. Az ítélet jogerős, a döntés ellen „fellebbezésnek helye nincs”.
Az ítélet indokolását a bíróság 18 oldalon, 110 számozott bekezdésben foglalta össze. Az indokolás szakmailag nem meggyőző, sőt nézetünk szerint kimondottan megalapozatlan, ezért továbbra is irányadónak tartjuk az MTA VIII. Osztályának 138/2021. (XII.14) számú határozatát a Fertő tavat és a nemzeti parkot károsan befolyásoló beruházással kapcsolatban
A felperes keresetét elutasító ítélet részletesebb kritikájával nem kívánunk foglalkozni, mert ez az ügyvédek és a környezetvédelmi szakjogászok feladata. Az ítélet indokolása azonban tartalmaz egy olyan érvelést, amelyet a szaktudományok képviselőiként nem fogadhatunk el, és amely ráadásul nemcsak természettudományos, hanem nézetünk szerint jogi szempontból is tarthatatlan. Az ítélet 103. bekezdéséről van szó, amelyet teljes terjedelmében, betű szerint idézünk:
„Fontos azt hangsúlyozni, hogy a Natura 2000-rendelet perben irányadó rendelkezései alapján a fajok, illetve azok élőhelyének a fenntartása a cél. Különbséget kell tehát tenni a fajok és annak egyes egyedeinek védelme között. Nem vitás, a tó medrét érintő kotrás hatással lehet a jelenlévő állatfajok egyedeire, azonban jogsérelmet ezzel kapcsolatban megállapítani akkor lehet, ha a módosítással érintett tevékenység a fajokra, mint az egyedek összességére, egészre, illetve a területen jelenlévő fajok élőhelyének egészére jelent veszélyt. Az, hogy egyes a perrel érintett területen egyes egyedek előfordulhatnak, illetve az emberi beavatkozás következtében elpusztulhatnak, nem áll összhangban azzal a Natura 2000 rendeleti szabállyal, mely szerint az élőhelyek, illetve a fajok fenntartása a cél. Mivel megállapítható volt, hogy a területet élőhelyként és szaporodási helyként az érintett egyedek általában nem használják, az egyes, a kotrás ellenére is csak feltételezhetően jelen lévő egyedek védelme a beruházással szemben aránytalan korlátozás lenne. Ugyanígy aránytalan korlátozás [sic!] jelentene a kotrási időszak kérelemben foglaltak szerinti bővítése iránti kérelem elutasítása is.”
Abból a 103. bekezdés első mondatában foglalt vitathatatlan megállapításból, miszerint a 275/2004. sz. Korm. rendelet („Natura 2000-rendelet”) egyik célja „a fajok, és azok élőhelyének a fenntartása”, természetesen nem következik az a második mondatban foglalt megállapítás, miszerint különbséget kell tenni a fajok és azok egyes egyedeinek védelme között. A „tehát” szócska beszúrása a második mondatba azt a hamis benyomást kelti, mintha a fajok és azok élőhelyének megvédése függetleníthető lenne a fajok egyedeinek megvédésétől.
Egy faj védelme főszabályszerűen a fajt képviselő összes egyed megvédésével valósítható csak meg, mint ahogy a faj élőhelyének védelme is főszabályszerűen az összes egyed védelmét magában foglalja. A Magyarországon védettnek nyilvánított fajok minden egyede védettséget élvez, és jogsértés valósul meg akkor is, ha valaki akár egyetlen egyet elpusztít. A szabálysértésekről szóló törvény értelmében a fokozottan védett növény- és állatfajok egyetlen példányának elpusztítása is pénzbüntetéssel járó szabálysértés, súlyosabb esetben bűncselekmény. A védett fajokhoz tartozó egyedek elpusztításának jogellenességén nyilvánvalóan nem változtat az, hogy a Natura 2000-rendelet szövege kifejezett formában nem utal az egyedek elpusztításának tilalmára.
Különösen visszásnak látjuk az indokolás 103. bekezdésének azon kitételét, amely szerint az alperes által végzett tevékenység jogsérelmet csak akkor valósítana meg, ha a területen jelen lévő fajok egyedeinek összességére, az élőhely egészére nézve jelentene veszélyt. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a bíróság a Natura 2000-rendelet vélt hézagaiból, nevezetesen a szankcióra való közvetlen utalás hiányából arra a következtetésre jutott, hogy a természetkárosítás az adott esetben ne lenne megállapítható.
A fentieken túl hivatkozhatunk a természet védelméről szóló törvény 42. és 43. §-aira is, amelyek kimondják a védett növény- és állatfajok egyedeinek védelmét, és ezt a védelmet nem relativizálják olyan utalással, hogy az egyedek védelme nem aránytalan-e más érdekekkel összehasonlítva.
A szóban forgó ítéletet a természetvédelmi törvény imént említett rendelkezéseivel összeegyeztethetetlennek, és ezáltal megalapozatlannak látjuk. Hogy egy abszurd példával is megvilágítsuk az ítélet indokolásában kifejezésre jutó jogi érvelés tarthatatlanságát: egy lopást sem lehetne azzal mentegetni, hogy bár a sértettől elloptak 10 000 forintot, az illetőnek még mindig van 1 millió forintja.
Mindezek után a kérdés már csak költői lehet: vajon jogszerűvé válik-e egy védett faj számos egyedének önös érdekekből történő elpusztítása azon az alapon, hogy az adott fajnak másutt maradnak még egyedei.
Báldi András biológus, az MTA levelező tagja
Földi András jogász, az MTA levelező tagja
Padisák Judit biológus, az MTA levelező tagja
Podani János biológus, az MTA rendes tagja
Szathmáry Eörs, biológus, az MTA rendes tagja
Vida Gábor biológus, az MTA rendes tagja
Vörös Imre jogász, az MTA rendes tagja
Kapcsolódó anyagok:
Az Orbán-kormány “zöld” jelképe: Fertő tavi tájromboló NER-emlékmű
Döbbenetes indoklással utasította el a bíróság a Greenpeace keresetét a Fertő ügyében
Civilek véleményezték az Állami beruházásokról szóló törvényt
Kiemelten fontos hazánk vizes élőhelyeinek védelme
Maradékelvű környezetvédelem: 2010 óta nincs miniszteri irányító – halványuló zöld
Meg lehet-e védeni az Orbán kormányától a magyar környezetet?
