Az újratöltés és az újrahasználat kritikus fontossággal bírnak: mind egyéni, mind rendszerszinten előtérbe kell helyeznünk és be kell építenünk a mindennapjainkba, ha komolyan szeretnénk csökkenteni a műanyag- és a klímaválság veszélyeit. Hogyan állunk az újrahasználat terén ma: milyen kezdeményezésekre és jó gyakorlatokra lehetünk büszkék, illetve milyen akadályok állnak az újrahasználat előtt?
Idén is számos magánszemély és szervezet ünnepelte az újratöltés világnapját június 16-án – a City to Sea például az újrahasználat témáját körbejáró digitális eseményt (Global Reuse Summit) szervezett a változásért küzdők, a cégvezetők, jogszabályalkotók, innovátorok és minden érdeklődő számára, akik tanulhatnak, tapasztalatot cserélhetnek, és közösen gondolkodhatnak arról, hogyan léphetnénk túl az egyszer használatos termékeken és csomagolásokon.
Az ipari lobbi nem lassít
Két héttel e cikk megjelenése előtt, június 2-án zárult le az ENSZ Globális Műanyagegyezményét tárgyaló kormányközi tárgyalóbizottságának második ülése Párizsban, amelynek célja egy jogilag kötelező erejű egyezmény megalkotása a műanyagszennyezés felszámolására. Az egy hétig tartó tárgyalássorozat első fele sajnos egy kritikus pont, az „eljárási szabályzat” (konkrétan a szavazati és vétójogok) részleteinek megvitatásával telt a politikusok, civil szakemberek, és a műanyagszennyezés által leginkább érintett csoportokat képviselők között. Ezt sokan a vita késleltetésére irányuló taktikának tekintik, ami az olaj- és petrolkémiai ipar lobbierejének köszönhetően közvetve aláássa az egyezmény általános célkitűzéseit. A tárgyalások során ráadásul a résztvevők – a zöld szervezetek bánatára – nagyrészt a hulladékok kezelésének különböző módozataira összpontosítottak: több uniós tagállam is a „kémiai újrahasznosítás” és az EPR témáját próbálta előtérbe helyezni ahelyett, hogy a mértéktelen műanyaggyártás szükségességét kérdőjelezték volna meg.
Előrelépésnek tekinthető azonban, hogy a tervek szerint a következő, a Nairobiban megrendezésre kerülő találkozó előtt elkészülhet az egyezmény előzetes szövegtervezete, ami a novemberi tárgyaláson már érdemi viták alapját képezheti. Ráadásul az Európai Unió tagjai és más országok is felhívták a figyelmet a globális hulladékcsökkentési célok szükségességére, valamint a hulladékhierarchia és a megelőzés, illetve újrahasználat előnyben részesítésének fontosságára.
A Szentkirályi elnökének megkérdőjelezhető állításai és a Cola be nem váltott ígéretei
A PET-palackok a visszaváltási díj hazai bevezetése után „teljesen eltűnnek a szemétből”, nyilatkozta Balogh Levente, a Szentkirályi Magyarország elnöke a penzcetrum.hu oldalán megjelent interjúban. A Humusz Szövetség szerint indokolatlan az optimizmus, és életszerűtlen a következtetés. Ráadásul Balogh az interjúban az ipar azon hamis narratíváját is megismétli, miszerint az emberiség etetéséhez-itatásához műanyag csomagolásra van szükség, illetve nem a gyártók a felelősek a mindannyiunkat elárasztó hulladékok miatt, hanem az egyének: a fogyasztók/szemetelők. Az az állítása is minimum vitatható, hogy „nincs PET szemét Nyugat-Európában”, illetve hogy „a PET-palack a legkörnyezetbarátabb csomagolóanyag, mert 9-10 alkalommal is újra lehet hasznosítani”.
A Hulladék Munkaszövetség többször írt a műanyagok veszélyeiről és az újrahasználat előnyeiről. Aki részletesebben is utánaolvasna a témának, annak ajánljuk a Zero Waste Europe műanyag palackok körforgásosságát, illetve az eldobható és újrahasználható csomagolásokat elemző életciklus-elemzéseket vizsgáló anyagait (ITT és ITT). Ezekből kiderül, hogy a jövőben a palacktól-palackig újrafeldolgozás során a jelenlegi 17%-ról 61% és 75% közötti értékre növekedhet az újrafeldolgozott tartalom felső határa – optimális esetben!
Továbbá hogy a legtöbb életciklus-elemzés az újrahasználható csomagolást hozza ki a környezettudatosabb megoldásnak az eldobható csomagolásokkal szemben. De említésre érdemes a Defend Our Health május 23-án megjelent tanulmánya is, amely a műanyag palackok ökológiai lábnyomára fókuszálva az emberi egészséget, a környezeti igazságosságot fenyegető, az éghajlatváltozást fokozó veszélyekre hívja fel a figyelmet.
Persze nem csak hazánkban találkozhatunk megalapozatlan kijelentésekkel és kétes ígéretekkel a nagy cégek részéről. Tavaly év elején a Coca-Cola jelentette be, hogy 2030-ra a márka portfóliójába tartozó összes ital 25%-át újratölthető/visszaváltható üveg- vagy műanyagpalackban, vagy újratölthető italos dobozban forgalmazza. Ezt a környezetvédelmi civil szervezetek üdvözölték, ugyanakkor óvatosságra intettek mindenkit, ugyanis a cég korábbi ígéretei nem sok bizalomra adtak okot. Sajnos egy évvel később azt látni, hogy a félelem megalapozott volt: a Coca-Cola újrahasználható csomagolásban értékesített termékeinek aránya 2022-ben még csökkent is (a fenntarthatósági jelentésük szerint 16-ról 14%-ra), míg a műanyag csomagolás és a „szűz” műanyag teljes felhasználása növekedett. Pedig a Coca-Cola által használt újratölthető palackokat 25-50 alkalommal is újratöltik, attól függően, hogy milyen anyagból (műanyagból vagy üvegből) készültek. Ez azt jelenti, hogy minden egyes újratölthető palack 24-49 egyszer használatos műanyag palackot helyettesíthet. A Coca-Cola FEMSA jelentése szerint pedig az újratölthető palackok használatával az üvegházhatású gázok kibocsátása akár 47%-kal is csökkenthető az egyszer használatos műanyag palackokhoz képest.
Az újrahasználati jó gyakorlatok már terjedőben vannak, és jó okunk lenne átvenni őket
Az újratöltés világnapja mellett több remek kezdeményezés is indult az utóbbi években, amelyek a különböző érintettek figyelmét igyekeznek felhívni a problémára, és még inkább a megoldásokra. Ilyen például a #WeChooseReuse kampány, amelyet magánszemélyként és civil szervezetként is támogathatunk, de a vállalkozások és az önkormányzatok is kifejezhetik elköteleződésüket az újrahasználat mellett.
De a Humusz is állásfoglalásban fordult a jogszabályalkotókhoz egy hatékony betétdíjas rendszer érdekében.
Számos példa mutatja Európa-szerte, hogy az újrahasználati rendszerek működőképesek, és széles körű elterjedésük komoly környezeti előnyökkel járna. Ahogy korábbi cikkünkben is megírták: világszerte és hazánkban is egyre több vállalkozás vezet be újrahasználati rendszereket sikeresen. Magyarországon is gombamód nyílnak a csomagolásmentes üzletek, ahol élelmiszerek mellett tisztálkodási- és tisztítószereket is tudunk saját csomagolásban vásárolni. A tudatosabbak pedig az eldobható ételes- és italos csomagolásokat eddig is el tudták kerülni, hiszen nagyon sok vendéglátóhely nyitott arra, hogy elfogadja a saját dobozokat és poharakat.
Hosszabb távon azonban a vendéglátóhelyek és a vásárlók érdeke is újrahasználati rendszerek bevezetése – hazánkban a RAKUN Dobozközösség nyújt környezetbarát alternatívát azok számára, akik nem szeretnék elviteles dobozokkal megtölteni kukájukat. És ugyan egyelőre csak külföldön, de az online kereskedelemben is találni példát újrahasználható csomagolásra. A finn betétdíjas rendszer, a RePack csomagolását akár 20-szor is újra fel lehet használni.
És hogy az átállás tényleg megérné-e? Számítások szerint amennyiben 2027-ig az elvitelre szánt ételtárolók és poharak, az e-kereskedelmi ruházati cikkek és kiegészítők csomagolása, valamint a nagy üzletekben árult háztartási tisztítószerek esetében az újrahasználható csomagolás aránya elérné a 20%-ot, a következő megtakarításokat lehetne elérni:
- Közel 1,3 millió tonna CO2e kibocsátás megelőzése (ennyit 59 millió kifejlett fa tudna elnyelni).
- Közel 3,5 milliárd köbméter megspórolt víz (ez majdnem 1,4 millió olimpiai medencét töltene meg).
- 10 millió tonna (avagy 1,26 millió teli teherautónyi) megspórolt nyersanyag.
Levonhatjuk tehát a következtetést: megéri újratölteni!
Nyitókép: miskolci utcai csendélet – Sarkadi Péter greenfo
