A 16 éve bemutatott A kék bolygó című sorozat folytatása azokat a károkat tárja fel, amelyeket a műanyag használata a tenger élővilágának okoz. A 91 éves természettudós azonnali lépéseket sürgetett, mondván az emberiség tartja a kezében a bolygó jövőjét, írja a Guardian.

A brit napilapban a közelmúltban megjelent vizsgálat szerint a fogyasztók percenként egymillió műanyagpalackos terméket vásárolnak a világon. A következő húsz évben várhatóan megkétszereződik a műanyaggyártás, 2050-re megnégyszereződik. Világszerte több mint nyolcmillió tonna műanyag került az óceánokba évente, és egy tanulmány szerint több milliárd ember iszik műanyagrészecskékkel szennyezett vizet.

Sir David Attenborogh új hétrészes sorozata bizonyítékokat mutat be arról, hogy a szárazföldön eldobott műanyag több ezer kilométert tesz meg az óceánokon. A brit természettudós szerint az egyre növekvő hőmérséklet és műanyaghasználat jelenti a legnagyobb veszélyt az óceánok világára. A BBC október 29-én kezdi sugározni a sorozatot Nagy-Britanniában, és már 30 országnak eladták azt.

Egy átlagos szívószál használati ideje körülbelül 20 perc, míg lebomlási ideje 500 év.

A The Washington Post szerint csak Amerikában naponta 500 millió szívószálat használnak fel és dobnak el, ennyi szívószállal 2,5-szer körbe lehetne tekerni a Földet. Mi is számolgattunk egy kicsit. Magyarországon 2016-ban 52 000 vendéglátóhely volt, ha átlagosan havi 800 db szívószállal számolunk/ vendéglátóhely, az 499 200 000 db évente. Tehát a magyarországi vendéglátóhelyek évente termelnek 2,5 Föld kerületnyi szívószál hulladékot. Ebbe nem számoltunk a háztartásokban és a fesztiválokon használt darabokat… De vajon hova kerül ez a rövidéletű luxuscikk? Jó esetben hulladéklerakókba, néha a szelektív kukán keresztül újrahasznosítják, és sajnos nagyon gyakran tengerekben, óceánokban, tavakban végzi, ahol súlyos károkat okoz a vízi élővilágban. Az általában polipropilénből előállított szuperkönnyű szálat a legkisebb szellő is könnyen felkapja és mivel lebeg a vízen a csatornákon, folyókon keresztül jut el a tengerekbe, ahol egy meglehetősen sokkoló videó szerint akár egy teknősbéka orrában is landolhat. Előszeretettel fogyasztják el halak és tengeri madarak is.
 

Megéri ez nekünk? Van akkora élvezeti faktora egy ilyen “szívásnak”, hogy beáldozzuk érte az óceáni/tengeri állatvilágot és ezzel kirúgjuk a lábát egy olyan ökoszisztémának, aminek a csúcsán mi vagyunk?

Államok, magáncégek és környezetvédelmi szervezetek önként vállalt lépéseket jelentettek be néhány hete egy máltai konferencián, hogy megvédjék az óceánokat, csökkentsék a klímaváltozás hatásait. Ha az emberiség nem lép fel határozottabban többek között a műanyagtermelés csökkentése és hatékonyabb begyűjtése, újrahasznosítása érdekében, a saját szemetében fullad majd meg, vélték. 

A láthatatlan veszély, mely mindenütt jelen van

Az ENSZ 2011-ben a tengeri műanyagszennyezést új globális környezeti problémává nyilvánította. Egy olyan komplex jelenségről van szó, mely érinti az egész óceáni élővilágot, a társadalmat, a gazdaságot, az emberi egészséget és geológiai időskálán még a Föld jövőjét is átformálja. Ugyan vannak már módszereink a probléma valódi kezelésére, de ezek gyors és széleskörű elterjedése még várat magára.
A hulladékfoltok, vagy más néven szemétszigetek megjelenésének története a világtengerekben a múlt század 50-es éveire nyúlik vissza. Az emberiség ekkor kezdett el ipari mennyiségben mesterségesen előállított polimereket, azaz műanyagokat gyártani. Méghozzá évről évre ugrásszerűen nagyobb mennyiségben. Alig több mint 60 év alatt a világ műanyag termelése a 180-szorosára nőtt: ma már 300 millió tonnát állítanak elő évente. És nincs megállás: 2050-re a 700 millió tonnát is elérheti.
 

Drága természet a kamerán keresztül

Virágkorát éli a természetfilmezés, ami tisztes haszonnal kecsegteti a befektetőket. A legnagyobb gyártók – például a BBC és a Disneynature – közé Török Zoltánnak is sikerült betörnie. David Attenborough Bolygónk, a föld2 című természetfilm-sorozata most már több nézőt vonz a 16-34 év közöttiek körében, mint a briteknél különösen kedvelt X-Faktor.

Míg korábban szinte kizárólag a BBC és a National Geographic műfaja volt a természetfilmezés, ma már egyre többen látnak perspektívát ebben a piacban. A két legnagyobb feltörekvő szereplő a Disneynature és a Netflix. Előbbi arra érzett rá jól, hogy hagyományos közönségét nemcsak animációkkal vagy fantasykkel lehet lenyűgözni, hanem a természetből ellesett pillanatokkal is.