Egy notórius hazudozót hazugságon érni nem nagy mutatvány. Sokkal érdekesebb megtalálni a hamis mondatok mögött meghúzódó valóságot.
Három erős mondatot mondott ki a magyar miniszterelnök az uniós klímacsúcson, mielőtt harmadmagával megvétózta, hogy közös célként az EU 2050-re „karbonsemleges” legyen (azaz a technikai civilizációja ne bocsásson a légkörbe több szén-dioxidot, mint amennyit megköt onnan).
A probléma ismert: a földi klíma melegszik, és ez valamiképpen összefüggésben van az energiatermelésre használt fosszilis energiahordozók mennyiségével, aminek igen pontos indikátora a légkör – szintén növekvő – szén-dioxid-koncentrációja. Ennyit tudunk, meg még azt – a világ legjobb klímakutatóinak munkájára támaszkodó IPCC legutóbbi jelentése alapján –, hogy legfeljebb 10 évünk van megállítani a folyamatot (ennek a számnak még jelentősége lesz), különben visszafordíthatatlanná válik. Tegnap Palkovics László még azt mondta, hogy Magyarország is megszavazza az uniós „nulla” célszámot – de ennek csak annyi jelentősége volt, hogy ismételten kiderült: az Orbán-rendszerben teljesen mindegy, mit mond egy miniszter, mert csak az számít, amit Orbán Viktor mond. Azt viszont már minden közepesen tájékozott magyar polgár tudja, hogy az sem számít, amit Orbán mond, mert akár öt perc múlva is simán bemondja az ellenkezőjét, ha az érdekei úgy kívánják. A klímáról például nemrég még azt mondta (idézet a kormany.hu-ról, a szöveg egyébként az egyik péntek reggeli miniszterelnöki ún. interjúban hangzott el): „Azt kell mondanom, hogy azért Magyarországon közmegegyezés van a felől – és ennek én is részese vagyok –, hogy a klímaváltozás egy valóság, tehát az nem egy kitalált dolog, hanem valóság. Abban is megegyezés van, hogy ez egy veszélyes dolog, tehát hogy nem egy szokásos földtörténeti eseményről van szó, hanem egy veszélyes dologról, és miután úgy látjuk, hogy ez globális természetű, ezért a vele szembeni fellépés vagy a következmények elhárítására tett intézkedések is globális szintű cselekvést igényelnek. Ez a három pillér, fundamentum, amin a mi tudásunk és politikánk nyugszik.
És most nézzük azt a bizonyos három erős állítást, amellyel megindokolta, hogy a magyar kormány miért farolt ki mégis az ezek szerint reális és indokolt uniós klímatervek mögül.
„Paks nélkül nincs alacsony rezsi.”
“Ha jobb a klíma, de az emberek nem tudják kifizetni az energiaszámláikat, akkor az egyik ügy megoldásával egy még nagyobb bajt idéztünk elő.”
“Úgyhogy kezdjünk tárgyalni a pénzről!”
Miután tényleg az életünkről van szó – még Orbán Viktor szerint is –, érdemes talán megvizsgálni a fenti állítások valóságtartalmát. Első ránézésre például egyáltalán nem egyértelmű, hogyan kerül a csizma, azaz Paks az asztalra. Ismét kénytelenek vagyunk tiszta forrásból, azaz Orbántól idézni (mindössze négy nappal korábbról): „Paks nélkül nem lehetnek klímavédelmi céljaink”. Értsd: a szén-dioxidot nem termelő atomerőmű mindenképpen szükséges a szén-dioxid-kibocsátás radikális csökkentéséhez. Nos, ezzel az állásponttal Orbán Viktor egyedül maradt a brüsszeli EU-csúcson – amit azonban elfelejtettek a magyar közönség orrára kötni. Maga a kormányfő is csak virágnyelven beszélt róla: „Volt egy vita a klímacélokkal kapcsolatban a nukleáris energiáról. De Paks nélkül nincs alacsony rezsi.” Magyarul: az EU állam- és kormányfői közül senki nem ért vele egyet abban, hogy az éghajlatváltozástól az atomerőművek mentenek majd majd meg minket, és értelmes, tájékozott emberek között a magyar miniszterelnök sem tud ezzel érvelni, de akkor is ragaszkodik a paksi bővítéshez a „rezsicsökkentés” miatt.
Az új építésű atomerőműveknek valóban nem lesz semmi közük a klímaválság esetleges megoldásához. A nukleáris beruházások átlagos kivitelezési ideje a tervezéstől az üzembe helyezésig bő tizenöt év, de van olyan atomerőmű is, ami a 70-es évek óta készül, és még nincs kész. Paks2-ről 2014-ben kötöttek szerződést az oroszokkal akkor kezdődött el a tervezés, és – ahogyan a Népszava megírta, a kormányzat pedig nem cáfolta, ma már senki nem számol vele, hogy 2032-2034 előtt üzembe lehetne helyezni az első új blokkot. Ez azt jelenti hogy ha tényleg csak tíz évünk van – márpedig azok, akiknek ez a szakmájuk, azt állítják –, akkor sem Paks2, sem a többi, ma még legfeljebb a tervezőasztalon létező új atomerőmű nem lesz képes szerepet játszani az éghajlatváltozás megelőzésében, egyszerűen azért, mert nem készül el addig.
Ellenben: egy szél- vagy naperőmű átlagos kivitelezési ideje (szintén a tervezéstől) 4-5 hónap, és még a hírhedten bürokratikus Magyarországon is kevesebb egy évnél. És még ennél is sokkal gyorsabban lehet eredményeket elérni az energiahatékonyság növelésével (az az energia, amit nem fogyasztunk el, biztosan nem járul hozzá a felmelegedéshez), azaz é az ablakok cseréjével vagy a hőszigeteléssel. Az uniós klímatervben, amelynek az elfogadását Orbánék megakadályozták, nem atomerőművek, hanem zöldenergia-beruházások és energiahatékonyság-növelő programok szerepelnek. Magyarországon a legalacsonyabb a zöldenergia-hányad az egész EU-ban, az energiahatékonyság terén pedig nálunk a leglassabb a növekedés a 28 tagállam közül. Pedig ez (lenne) az igazi rezsicsökkentés: egy jól szigetelt lakás akár 50 százalékkal kevesebb energiát használ föl (és ugyanennyivel csökken az energiaszámla!), a napelemes ingyenáram pedig annyira jó üzlet, hogy még bankhitelből is megéri megcsinálni, mert megtérül.
Amúgy meg – ha már itt tartunk – Paks2 nem lesz olcsó. A beruházás az eddigi története során öt év alatt három éves késést szedett össze – márpedig nemzetközi tapasztalat, hogy ha egy atomerőmű késik, akkor drágul. És máig nagyjából 300 milliárd forintba került, pedig még nem épült semmi – képzeljük el, ha Mészárosék és az oroszok igazén belelendülnek.
Egyszóval Paks2-nek semmi köze sem a klímacélhoz, sem az olcsó rezsihez. De nézzük, hogy állunk a többi állítással.
“Ha jobb a klíma, de az emberek nem tudják kifizetni az energiaszámláikat, akkor az egyik ügy megoldásával egy még nagyobb bajt idéztünk elő.” Azaz a tegnapi Orbán Viktor szerint nagyobb baj a dráguló energia, mint a klímakatasztrófa.
Kedves Viktor, nem tudom, mint mondtak neked erről a szakértők, de az az igazság, hogy négy Celsius foknyi átlaghőmérséklet-növekedés nagyjából a földi civilizáció végét jelentené. Eddig kevesebb mint 1 fokos átlagos melegedés történt – és a hatások már most is drasztikusak –, a visszafordíthatóság határa pedig valahol 1,5-2 fok körül van. Utána ugyanis a folyamat nem ál meg, hanem a jégtakaró elolvadása, a növényzet pusztulása és más okok miatt gyorsuló ütemben folytatódik. Vagyis arról beszélgetünk, hogy mi a nagyobb baj: ha egy kicsivel többet kell fizetni az áramért (amúgy a zöldáram miatt nem kell, mint fentebb láttuk), vagy ha mind meghalunk. Én értem, hogy ez csupán plitika, a rezsicsökkentés pedig egy politikai csodafegyver, de ezt akkor is át kellene gondolni.
“Úgyhogy kezdjünk tárgyalni a pénzről!”
Azt hiszem, itt értünk el a lényeghez. A miniszterelnökből előbújt a jól ismert kupectermészete, és több pénzt akar. Nem a klímavédelemre – arra már eddig is rengeteget kapott, lett is belőle Elios-ügy meg hasonlók –, hanem úgy általában. Az sem baj, ha direkt klímavédelemre adják, vannak neki kiváló családtagjai meg üzlettársai akik ahhoz is értenek – csak adjanak, jó sokat. Egyébként Orbán Viktort egyáltalán nem érdekli a rezsi: kaptunk nemrég több mint 100 milliárd forintot az EU-tól a lakossági energiahatékonysági beruházások vissza nem térítendő támogatására (vagyis ingyenpénzt a hőszigetelésre, a nyílászárók cseréjére meg a fűtéskorszerűsítésre), Orbán meg egy évig szaladgált Brüsszelbe, amíg kijárta, hogy azt a keretet inkább intézményi energiatakarékosságra – például a TEK-székház napkollektoros úszómedencéjére – költhessék.
Vagyis nem a klímáról, a rezsiről, és nem is a Föld jövőjéről szól ez a huzakodás, hanem arról, amiről az elmúlt kilenc év is: Brüsszel adjon több pénzt, egyébként pedig k@ssoljon.
Már csak arra lennék kíváncsi, hogy a bolygó kapitányának szerepkörére ácsingózó Áder János ezek után mikor küldi el Orbánt oda, ahová (ő is tudja, mi is tudjuk) való.
