Újra lesz főkertészi státusz, aminek Bardóczi Sándor a várományosa, aki szerint csak beteg fákat szabad kivágni. A Főkertért még megy a csata, a szocialistákat is érdekli a cég- írta a HVG.
Bardóczi Sándor tájépítész, mérnök, az Építészfórum állandó szerzője lesz Budapest főkertésze, tudta meg a HVG. Az elismert szakember jelenleg Karácsony Gergely főpolgármester tanácsadója, (aki ma facebook oldalán jelentette be a hírt) feladata épp az, hogy előkészítse az 1940-ben megszüntetett főkertészi intézmény újbóli létrehozását, ami legkorábban csak akkor jöhet létre, ha új SZMSZ-e lesz a fővárosnak.
Bardóczi még a választások előtt részletesen kifejtette elképzeléseit, amit főkertészi programjának is tekinthetünk. E szerint nem az agglomerációt kell tovább terjeszteni, a zöldmezős beruházásokat pedig különadóval kellene sújtani, helyettük a rozsdaövezetek felszámolására, reorganizálásra kell koncentrálni. A szakember nem látványos nagyprojektben gondolkodik, hanem alulról jövő, a valós igényekkel alátámasztható apró ötletek megvalósításában.
A HVG úgy tudja, Karácsony Gergelynek és Bardóczi Sándornak szakmailag nem volt kifogása a Főkert jelenlegi vezetőjével, Szabó Józseffel szemben. A társaság jó eredményeket mutatott fel az elmúlt években. Ám most úgy tűnik, Szabó pozíciója megingott. A Fővárosi Közgyűlés az év végén ugyanis pályázatot írt ki a tisztségre, Tüttő Kata városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettes pedig nyilvánosságra hozta, hogy a Fidesz korábbi budaörsi elnökének a cége, az Axilior Kft. évente nettó 6 millió forintért vizsgálta a budapestiek parkhasználati szokásait. Illetve közlése szerint egész alvállalkozói háló épült a Főkert köré. Főkertes források szerint mindenre van válaszuk, de nem akarnak vitába keveredni a tulajdonossal.
A cégnek évente fel kell mérnie a parklátogatási szokásokat, a HVG birtokában lévő dokumentumok szerint el is végezte ezt a munkát az Axilior. Az más kérdés, megér-e hatmillió forintot két kétezer fős közvéleménykutatás, amiből ráadásul olyan dolgok derülnek, ki, hogy a fővárosiak 84 százaléka pihenni jár a parkokba, jógázni vágyók pedig leginkább a Városmajort és a Vérmezőt részesítik előnybe. Az sem okozhatott nagy újdonságot a Főkertnek, hogy a látogatók leginkább az ivókutakat, padokat, és szemétkosarakat hiányolják a parkokból, és szerintük az utakra férne rá leginkább a felújítás.
Úgy tudjuk, hogy hogy míg a zöld program, és a főkertészi státusz Karácsonynál, és pártjánál, a Párbeszédnél marad, a Főkert után a szocialisták is érdeklődnek. A HVG információi szerint a városvezetés egy határozottabb menedzsert képzel el a cég élén. A Főkert vezérigazgatói pályázatának feltételek közé ezért először közgazdasági, jogi vagy műszaki diplomát írtak elő, és csak később, Megyeri Szabolcs, korábbi zuglói főkertész Facebook-posztja utáni szakmai felhördülés után került be az agrártudományi egyetemen szerzett diploma is a lehetséges végzettségek közé.
A városházán úgy érvelnek, Bardóczi belépésével a Főkertnek nem kell feltétlenül a kertészeti szakmában járatos személynek lennie, hiszen a koncepcióalkotás nála lesz, inkább egy jó vállalatvezetőnek. Ha nem találnak megfelelő jelöltet e hét péntekig, akkor Szabó József marad a cég vezetője, aki – úgy értesültünk – jogilag nem pályázhatott a saját állásra, mely határozatlan időre szól. Városházi forrásból úgy tudjuk, érkezett érvényes pályázat, a héten bírálják el, és várhatóan jövő hét elején hozzák nyilvánosságra az eredményt.
A hvg.hu cikkére Bardóczi Sándor a facebookon reflektált:
“A cikk pontos (jók az információi) de még korai. A fővárosnak az eddigi 150 éves fennállása alatt nagyjából az első 70 évében volt főkertésze. Fuchs Emil, Ilsemann Keresztély, Räde Károly, majd Morbitzer Dezső személyében. Ők maguk egyszemélyben voltak zöldfelületi stratégák, tervezők, műszaki vezetők és ellenőrök. Ekkor jöttek létre Budapest legfontosabb zöldfelületei a Népligettől a Vérmezőn át a Tabánig, s a legfontosabb fásított közterei. Aztán szünet. A semmiből újra létrehozni ezt hajdanvolt intézményt modern formában, ami persze szükségszerűen sokkal több embert foglalkoztat, de a tervezést pályáztatja, társadalmi vitára bocsátja, megteremti a budapesti zöld infrastruktúra kereteit, felügyeli a zöldfelületi gazdálkodást, védi a meglévő zöldfelületi értékeket, mintát adhat kerületeknek, más magyar városoknak is a saját zöldfelületeik jobb, fenntarthatóbb, szebb, használhatóbb, a klímakihívásoknak megfelelőbb fejlesztésére és fenntartására olyan feladat, amitől tájépítész nem hajolhat el, ha megkeresik vele. Ezért én sem hajolok el, úgy döntöttem beleállok.
Habár az eddigi szakmai életem során az asztal másik, tervezői oldalán ültem, most átülök a megbízói, hatósági, köztisztviselői oldalra. A helyzet nekem is új. Mi tájépítészek hozzá vagyunk szokva, hogy a tartós változások nem kettő perc alatt érhetők el, ahogyan a fák sem kettő perc alatt nőnek meg. Ahol mi már látjuk a cseperedő fákat, ott a városlakó még semmit sem lát. A mindent azonnal készen akaró felgyorsult világ ennek a távlatokban gondolkodásnak egyre kevésbé kedvez. A néhány karakterre szűkülő, címek után a cikket már el sem olvasó közeg sem. Nos aki idáig azért eljutott az olvasásban, azoktól kérek némi türelmet ahhoz, hogy az az építmény, amit újdonsült kollégáimmal éppen csak építeni kezdtünk, biztos alapokra épülhessen. Köszönöm, igyekszem jól megszolgálni. Ha nem is varázsütésre azonnal.”
