A rovat kizárólagos támogatója
Magyarországon 2 millió ember szenved a parlagfű miatti allergiában. Az egyetlen növény, aminek a nem irtását bírsággal szankcionálja jogszabály. Írtjuk is. Hogy ez az irtás segít-e, azt jól mutatja, hogy az EU-n belül immár elsők lettünk a parlagfű koncentrációban. Azaz ennek az irtás dolognak nagyjából nulla a hatékonysága, mégis ezt erőltetjük évről évre.A parlagfű (Ambrosia elatior) egy észak-amerikai eredetű, az európai kontinensen a gyarmatbirodalmak kiépülése után megjelenő, de az I. világháború hadtápos gabonaszállítmányaival szétterjedő úgynevezett R-stratégiás növény. Az R a rudeális (azaz a nem művelt) területeket takarja. Vagyis a parlagokat.
Az R-stratégiás növények opportunisták, azonnal birtokba veszik a bolygatott, növénytakarójától megfosztott földet és rövid életük során elképesztően magas számú magot képesek érlelni, amely hosszú ideig csíraképes. A parlagfű egyetlen példánya például 60 ezer magot érlel és a magok 30 évig is csíraképesek maradhatnak.
A parlagfű nem szereti a versenyt, a beállt gyepekre, legelőkre, erdőkbe, cserjés területekre nem hatol be.
A Vadvirágos Budapest (méhlegelő) számára kijelölt területeken sincs esélye, mert a biodiverzitás nem a barátja. Bár a növényismeret hiánya miatt sokan vizionálnak ott parlagfüvet, ahol a hasonló habitusú fehér üröm (Artemisia absinthium) jelenik meg, ami a honfoglalás kora óta használt honos gyógynövényünk, a parlagfűnek egyszerűen nem osztanak lapot beállt élőhelyeken.
Mi lenne tehát a leghatékonyabb védekezés a terjedése ellen? Hát nem az irtás. Azt inkább megköszöni, mert igazi mazochista alkat, a mesebeli hétfejű sárkány volt a jele az oviban, ami a levágott feje helyébe kettőt növeszt.
Ellenben erdősítéssel, gyepesítéssel, vagy csak azzal, hogy nem hagyjuk a földet parlagon, rehabilitáljuk és a város vérkeringésébe újra bekapcsoljuk a felhagyott bányákat, szükségtelenné vált vasúti ipari rendezőpályaudvarokat, vágányokat, engedjük befásodni a vasúti töltéseket, nem zöldmezős beruházásokban és a termőföld beépítésén alapuló ingatlanbizniszben, agglomerálódásban, hanem városrehabilitációban gondolkodunk, nem számoljuk fel ipari parkok kedvéért a Natura2000 vagy a legjobb aranykorona értékkel bíró fekete csernozjom területeket, nem vágunk tarra erdőket, az mind-mind elég hatékonyan, az irtásánál hatékonyabban gátolná a parlagfű terjedését.
Magyarországon kétmillió ember szenved július végétől októberig a parlagfű miatti allergiában. Az egyetlen olyan növény, aminek a nem irtását bírsággal szankcionálja jogszabály, hatósági ügy, ezért nincs mese, bejelentés után irtani kell. Írtjuk is. Hogy ez az irtás segít-e, azt jól mutatja, hogy az EU-n belül immár elsők lettünk a parlagfű koncentrációt tekintve. Azaz ennek az irtás dolognak nagyjából nulla a hatékonysága, mégis ezt erőltetjük évről évre.
A parlagfű pollenjei akár 100 km-t is képesek a szél szárnyán repülni, a budapesti allergiásokat a külső kerületekben és az agglomerációban spekulatív (beépítési) céllal felhagyott szántók, állami kezelésű vasúti töltések, rendezőpályaudvarok, és a nagyberuházások körül megbolygatott földből előtörő (R-stratégia!) parlagfű állományok gyötrik.
No meg a ragacsos pollenre rátapadó légszennyezés “szerfokozó” hatása. Amely bizony kéményekből és autók kipufogójából kerül a levegőbe, ott ragad rá a pollenre, majd kerül be a nyálkahártyába. Az orvosi tudományos szaklapokban a pollenallergiák tekintetében egyre több olyan kutatás lát napvilágot, amelyek azt feszegetik, hogy bizony az igazi problémát az allergia kialakulásában nem is maga a pollen, hanem a rá tapadó levegőszennyező részecskék okozzák. Az allergia civilizációs népbetegség, a holocénből az antropocénbe átnavigáló Föld problémájaként is felfogható.
A legutóbb valamilyen sajtóérdeklődésre érdemesített parlagfű előfordulás Budapesten az új atlétikai stadion környezetében, a Weiss Manfréd úthoz köthető, ahol ezt megelőzően bolygatták a talajt, így bekapcsolt fent már kifejtett R-stratégia, aktivizálták magukat a csíraképességüket megőrző parlagfű magvak az építéssel járó bolygatás miatt. A Főkert a lakossági bejelentést követően irtott, eleget téve a hatósági előírásoknak.
De segít-e ez a parlagfű elterjedésének gátlásában? Nem segít. Az irtás során ugyanis nem csinálunk mást, mint bolygatunk. A parlagfű pedig ezt szereti legjobban. Tüneti kezelés, amit a jogszabály kötelezővé tett. Segíteni ugyanakkor a parlagfű helyzeten hosszútávon fent felsorolt dolgok tudnak, nem az irtás. A zöldmezős beruházások stopja, a városrehabilitáció, az erdősítés vagy a gyepterületek, legelők békén hagyása. Csak a bolondok adnak mindig ugyanolyan választ egy ismétlődő problémára. Ideje lenne tehát átgondolni a parlagfű elleni védekezés hazai stratégiáit, egy holisztikusabb megközelítés mentén az egész országban. Budapest határainál ugyanis nem tudjuk megállítani a polleneket. E tekintetben igen beszédes az időkép folyamatosan frissülő pollentérképe is.
Bardóczi Sándor Budapest főtájépítésze
