Műholdadatok elemzésével azonosították azokat a helyeket, ahol iszonyú mennyiségben szabadul fel metángáz. A hatalmas szeméttelepek többsége Ázsiában van. Számítások szerint 2050-re duplájára nő majd az a metánkibocsátás.
A metángáz sokkal rosszabb hatással van a légkör felmelegedésére, mint a széndioxid, úgyhogy kibocsátásának csökkentése kiemelt cél a klímavédelemben. A The Guardian riportja szerint 2019 januárja és 2023 nyara között 1256 úgynevezett metánszuperkibocsátási esemény történt a Földön, és ezekért hat állam felel: a többségéért Pakisztán, India és Banglades, de Argentína, Üzbegisztán és Spanyolország is rajta van a listán.
Ezt egy Kayrros nevű cég méri saját műholdjával, amely naponta 14-szer kerüli meg a Földet, és körülbelül hat mérföldes pontossággal adja meg a metánkibocsátás helyét. A ritkábban keringő, nagyobb felbontású műholdak pedig be tudják mérni pontosan a felelős hulladékkezelő létesítményeket, amelyekből egyébként a népesség növekedésével csak egyre több lesz. Úgyhogy számítások szerint 2050-re duplájára nő majd az a metánkibocsátás, amelyért felelnek.
Ezt a problémát háromféle módon lehet kezelni. Egyrészt csökkenteni kell a szerves hulladék mennyiségét, másrészt azt, ami keletkezik, külön kell kezelni, nem szabad betemetni a szeméthegyek alá. Harmadrészt pedig fel kell fogni a keletkező metángázból annyit, amennyit csak lehet. Ezek az intézkedések mindennél jobban lassítják a légkör felmelegedését, és a ma ismert technológiák nem is költségesek. A metángáz begyűjtése pedig még pénzt is hozhat, ha üzemanyagként hasznosítják.
Ilyen metánkibocsátás mellett nincs megoldás
Azok a szakemberek, akik ezt így látják, azzal érvelnek, hogy a 2007 óta eltelt időben a metángáz lett a legfőbb felelősök egyike, ami a globális felmelegedést illeti, egészen pontosan annak a harmadát írják a számlájára. Ráadásul itt egy ördögi körről van szó, mert a melegedő légkör fokozza a vizes élőhelyek metánkibocsátását, ami pedig így tovább gyorsítja a felmelegedést. Úgyhogy ha nem sikerül gátat szabnunk a metángáz keletkezésének és/vagy a légkörbe kerülésének, kizárt, hogy elérjük a nemzetközi klímacélt, amely szerint 1,5 Celsius-fok alatt kell tartani a légkör éves felmelegedését.
Érdemes hozzátenni, hogy a szeméttelepek a globális metánkibocsátásnak csak a 20 százalékáért felelnek. A fosszilis tüzelőanyagok állnak a kibocsátás 40 százalékának a hátterében, a fennmaradó 40 százalékról pedig az állattenyésztés tehet. Árnyalja az összképet az is, hogy a kisebb, de hosszabb ideig tartó szivárgások szintén nagy mennyiségű metánt juttatnak a légkörbe.
A szeméttelepek kezelése nem atomfizika
Körülbelül így fogalmaz Euan Nisbet professzor, a londoni Royal Holloway University szakértője, aki szerint már az is rengeteget segít, ha egy „bűzlő, égő szeméttelepre buldózerekkel földet hordanak. A talajban élő mikroorganizmusok széndioxiddá alakítják a metángázt, és ezzel 97 százalékban közömbösítik annak üvegházhatását.”
Az érintettek is tisztában vannak azzal, milyen szerepet játszanak a klímaharcban. A Nemzetközi Szilárd Hulladék Szövetség elnöke, Carlos Silva Filho maga is azt mondja, hogy a szeméttelepek okozta probléma kezelése nélkül nem teljesíthető 150 állam vállalása, amely szerint 2030-ra 30 százalékkal csökkentik a metángáz kibocsátását. Azt mondja, ha kis lépésekben is, de haladnak, és ez a lényeg. A helyi problémák kezelése a kulcs, mert globális megoldás erre nincs. Jól mutatja ezt, hogy még a fejlett országokban is van példa metángáz szuperkibocsátásra annak ellenére, hogy van működő hulladékgazdálkodásuk.
Indiában a legnagyobb, szeméttelephez köthető metánkibocsátás 2022 áprilisában történt Delhiben, ahol óránként 434 tonna metángáz került a légkörbe. Ez 68 millió egyszerre futó benzinüzemű autó által okozott szennyezéssel egyenértékű.
A pakisztáni Lahore közelében egy hasonló tavalyi esetben óránként 214 tonna metánt bocsátott a levegőbe egy szeméttelep, ami 34 millió autó kipufogógázának felel meg.
A bangladesi metánszivárgások felmérése bonyolult, mert az emberek lopják a gázt a vezetékekből, ami jelentős szivárgást okoz a városokban, és ezeket nehéz megkülönböztetni a hulladéklerakók kibocsátásától.
A trópusokon nehezebben találja meg a műhold a metán szuperkibocsátókat, mivel a légkörben sok a vízgőz és a felhő, ami zavarja a méréseket. Az új műholdak már jobban teljesítenek majd ilyen körülmények között is.
Nyitókép: Depositphotos
