Az alábbi sorozat a potenciális, kiemelkedően fontos munkahelyi és környezet-egészségügyi problémákra hívja fel a figyelmet, amely mindegyike megoldandó feladat. A munkahelyen dolgozók érintettsége a környéken élőknél sokkal nagyobb. Ezt alátámasztják az eddigi robbanással és tűzzel járó balesetek.
Az akkumulátorgyárak a kormánykommunikáció szerint zárt technológia elvei alapján működnek. Csakhogy ez koránt sincs így. A környezet érintettsége a kibocsátott gőzök (nagy mennyiségű víz) és gázok (szén-dioxid, nitrogén-oxidok, égéstermékek) esetében tetemes. A gödi Samsung gyár veszélyes gáz kibocsátását mutatja 2020-ban a címábra (forrás: Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer, Bodnár Zsuzsa in litt.) A gyár a környezetben emeli a páratartalmat és magával ragadja az NMP (N-metil-pirrolidon) oldószert is, amelyről toxikológiai szempontból később bővebben is beszélek.
A gyári tűzesetek Gödön azt is alátámasztották, hogy a gyár tevékenysége nem felel meg a víz- és csatornakezelés szempontjából sem a zárt technológia követelményeinek, hiszen a gyárban tűzoltásra használt tűzoltóhab felszínre jött a gödi csatornahálózatból, vagyis gyári csatornahálózat kapcsolódik a kommunális szennyvízhálózathoz. Így egyáltalán nem meglepő a gyári vegyületek (kiemelten a vízoldékony lítiumsók) megjelenése a talajvízben.
Ha a dél-koreai Samsung gödi gyára esetében a fontosabb környezeti anyagforgalom vázlatát általánosítjuk, akkor még a vegyületek kiporzása lényeges, illetve a munkaruhák tisztítása során kikerülő veszélyes fémsók.
A méret a gödi Samsung éves felhasználásával arányos
A munkások gyári kitettségét természetesen a védőfelszerelések csökkenthetik, de ehhez a munkásoknak viselniük kell és karbantartani azokat. Az akkumulátorgyártás mérgezőséget, valamint tűz- és robbanásveszélyességet illetően kifejezetten veszélyes munkahelynek számít. Ezt bizonyítja a már üzemelő dél-koreai gyárakban 2021 óta legalább 10 akkumulátortűz/-robbanás, 120-nál több sérülés és 8 haláleset fordult elő. A robbanás és tűzeset egyáltalán nem ritka esemény az ilyen gyárak életében. Az akkumulátortüzek esetében mérges gázok szabadulnak fel, így például gyakran hidrogén-fluorid és hidrogén-cianid. Az interneten könnyű példákat találni a gyártással és hulladékkezeléssel kapcsolatos katasztrófákról, hiszen az akkumulátorgyári tűzesetekben keletkező erősen mérges gázok miatt a környezetben élőket esetleg sürgősen ki kell menteni a területről, vagyis előzetes mozgósítási gyakorlatokat kell végeztetni a lakossággal.
A CATL biztonsági jelentése 27 – a gyártáshoz szükséges – vegyületet sorol fel. Valójában ennél is többről van szó, hiszen a beszállítók is hoznak párat például az elektrolit- és a katódgyárakból, valamint a gyártás során is felhasználnak összetett anyagokat, amikben továbbiak találhatók. Mindez a hulladékkezeléskor az égéstermékkel (fluórozott vegyületeknél ez kiemelhető) is bővül. A veszélyes anyagok számbavételekor természetesen nagyon fontos, hogy mi marad meg a gyár területén belül (munkahelyi probléma), és mi kerül ki gázzal, gőzzel, kiporzással, talajvízzel és munkaruhával a gyártelepről (közösségi probléma). Azt már láthattuk, hogy a Samsung gödi gyára a gőz/gáz-kibocsátása és a csatornarendszerén keresztül nyitott típusú gyártást végez, míg robbanás és tűzeset esetén a mérgező gázok révén a lakókörnyezetét is kifejezetten veszélyezteti.
A gyártáskori selejt-arány igen magas és ezek azonnali megsemmisítése komoly feladat. Ezért létesültek nálunk is speciális hulladékkezelők Bátonyterenyén és Szigetszentmiklóson. A hulladékmegsemmisítés (közülük a darálás kiemelkedően) kifejezetten tűz- és robbanásveszélyes tevékenység. Az akkumulátorban lévő vegyületek értékesek, vagyis ezek visszagyűjtése (különösképpen a lítium) fontos gazdasági szempont.
A selejt bontása egyszerűnek tűnő folyamat, de mégis veszélyes. Darálás után az akkumulátorhulladékból a lítiumsók vízzel kimoshatók, míg a ritka fémek (kobalt, nikkel, mangán, réz stb.) csak kohászati eljárással nyerhetők vissza, de azok már az akkumulátorgyártásban nem használhatók újra, vagyis nem recirkuláltathatók. Tőlünk a ledarált értékes hulladékot a gyártulajdonosok hazaszállítják és ott dolgozzák fel.
Tágabb értelemben az akkumulátorgyártás az összetettsége miatt nagyobb környezeti igénybevételt jelent, mint első pillanatban gondolnánk, hiszen a lítium-akkumulátorok egyes részeinek gyártása és távolsági szállítása is veszélyes tevékenységeket takarnak.
A gyártás és hulladékkezelés robbanás- és tűzveszélyessége jól mutatja, hogy veszélyes ipari tevékenységről van szó. A probléma kincstári (Áder János és köre) lekezelése dilettáns hozzáállást mutat és felelősséggel tarthatatlan. A helyben lakók veszélyeztetése realitás és gazdasági káruk is jelentős, hiszen ingatlanjaik elértéktelenednek. A gyárak ezért szerintem jogi és anyagi (kártérítési) értelemben is felelősek és az a kormányzati és önkormányzati akarat is, amely a helybélieket téves információkkal látta el, és a családokat hátrányos helyzetbe hozta.
Előzmény: No1 (Mes)e-autó
(folytatása következik)
Darvas Béla
