Budapest legzöldebb kerülete a Hegyvidék. De a legnagyobb hiba az lenne, ha ezen megállapítás után hátra dőlünk. Mert a kerületünk kiemelkedő adottságai elsősorban feladatot és felelősséget jelentenek. Olyan felelősséget, amelynek az elmúlt években a kerület vezetése sokszor nem tudott megfelelni. És amelynek meggyőződésem szerint csak egy olyan polgármester tud megfelelni, aki pont erre kér felhatalmazást az itt élő emberektől: egy zöld polgármester. Én most arra teszek kísérletet, hogy meggyőzzem az itt élőket: akkor tehetünk a legtöbbet a kerületünkért, ha észrevesszük a budapesti politikát is egyre inkább felzabáló szellemi polgárháború mögött a fát és az erdőt is. És nem csak észrevesszük, hanem meg is védjük.
Mert a magyar politika jelenlegi válságából az az egyetlen kiút, ha véget vetünk a folyamatos világok harcának, és újra elkezdünk ügyekkel foglalkozni. Mi egy zöldpárt vagyunk, zöld ügyekkel foglalkozunk. A zöldeknek pedig három jelszava van: fenntarthatóság, szolidaritás és részvétel. Feladat pedig mind a három területen van bőven Hegyvidéken is.
Először is el kellene kezdeni a kerület visszazöldítését, és kiemelt figyelmet kellene szentelni a zöld felületek állapotának fenntartására. Meg különben is, nem lenne itt az ideje kitenni a táblát, a Hegyvidék megtelt?! Hiszen most már nem elég csak beszélni, de tenni is kell azért, hogy a Hegyvidék 50 év múlva is a legélhetőbb budapesti kerületek közé tartozhasson.
A kerület zöld értékeinek védelméhez bizony kevés a kerületi zöld iroda munkája, kevés a kivágott fák pótlása. Hiszen a kerület vezetéséhez súlyos mulasztásokként kapcsolódó lakópark beruházások és ezzel együtt a zöld felületek pusztítása, környezetünk megterhelése örök tájsebet és nyomot hagy maga után. A feltárandó korrupció gyanús ügyek ellenére a megépült lakóparkokkal együtt kell majd élni. Meg kell védeni a természetet, környezetet, a közös környezetünket. Ehhez meg önmagában kevés lenne most pusztán más pártpolitikai oldalról választani például polgármestert. Nem ez oldja meg az előttünk tornyosuló feladatokat. Ellenben a kerületben egy világos célokkal, világos felhatalmazással rendelkező, de együttműködésre képes, az együttműködést vezényelni képes polgármester sokat segíthetne ebben.
A továbblépés kulcsa lehet ezért, hogy a Hegyvidék ne lehessen a pártpolitika csatamezője. Nem engedhető meg, hogy a mindenkori hatalom rátelepedjen a helyi közéletre, elvegye a levegőt a helyi vállalkozásoktól, ráerőltessen ideológiai, pártpolitikai vitákat, ahogy a választások se táplálják ezt. A zöldpolitika alapelve úgy hangzik, hogy gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan. A globális dimenziójú, bennünket is sújtó problémák orvoslása érdekében bizony bátran tehetünk érdemi lépéseket helyben is. Gondoljunk csak a klímavédelemre, a széndioxid kibocsátás csökkentésére, a szociális, társadalmi, lakhatási kihívásokra.
Másrészt az előttünk álló időszak egyik legfontosabb kérdése, hogy lehet-e szolidáris egy kerület egy a szolidaritást tagadó kétharmados hatalom árnyékában?
A válasz meggyőződésem szerint az, hogy igen. De akkor nem teheti meg, hogy az egyre szélesebbre nyíló ollót a kerületi jómódúak és a szociális támogatásra szorulók között tétlenül kövesse. Meggyőződésem, hogy közösen lehet igazán jó megoldásokat találni, hogy ne kelljen senkinek nélkülöznie. Ki ne szeretne jót cselekedni? Miért nem lehet ennek a lehetőségét is kinyitni? Ennek is része lehet, hogy a helyi döntésekben erősebb beleszólást kell kapjanak a lakosok. A demokrácia nem a választásokkal kezdődik, illetve zárul. De mi rólunk kell szóljon.
Feladat tehát van bőven. Pozícióra pályázó politikusként feladatom, hogy elsőként mondjam el, hogy én egy olyan kerületet látok magam előtt, ahol otthon érezheti magát mindenki. Mindig jóérzéssel fog el, amikor édesanyám el kezdi mesélni, hogy a buszon, vagy a fogason milyen régi ismerőseivel, iskolatársaival futott össze. És persze ilyenkor a régi emlékeknek alig van vége. Rajta csak nagybátyám tud túl tenni, aki ’56-ban hagyta el a Hegyvidéket és Magyarországot, mennyi elő emléke van erről a kerületről. Miközben egyre kevesebb embernek jelenthet az ma bármit is. Pedig egy kerület pont az ilyen történetektől válik otthonná, és én pont azért szeretnék dolgozni, hogy a Hegyvidék lakóhelyből otthon legyen.
A kerület képe is megváltozott, és a jelenlegi imázsa is más, mint 50 netán a 100 évvel ezelőttinek. De a korok és emlékek lenyomata itt van velünk, ahogy a történelem zuhataga sem kerülte el a kerületünket. Sok emlék, köztük traumák is egymásra rakódtak, és most itt vannak velünk, mind. De mit is kezdjünk ezzel? Illetve mit is kellett volna ezzel kezdenünk? A kérdés önmagunknak is szól, de leginkább a kerület eddigi, legutóbbi polgármestereinek és stábjuknak.
A lokalitás és a közösség a kulcsa talán mindennek. Otthonunkat, ha szeretnénk becsben tartani, akkor a helyi értékeket, legyenek azok kulturális, építészeti, netán természeti értékek, ápolnunk kellene. Nekünk nincs sportklubunk, nincs focicsapatunk, nekünk múltunk van és jövőnk.
Persze az elmúlt száz évben a kerület arculata is teljesen átalakult. A nyüzsgő várostól távolabbi részeit a kerületnek is elérte a közösségi közlekedés és a szaporodó magánautók tömege. Üzletek és szolgáltatások jelentek meg, majd később kisebb és nagyobb bevásárló központok épültek. Ezzel párhuzamosan a kisebb boltok, helyi vállalkozások meg megszűntek. Beépült a kerület, évtizedek során új és újabb társasházak, villák, magán rezidenciák emelkedtek ki. Körbe nőttek és újabban bekebelezték a korábbi egészségügyi és egyéb közintézményeket.
Mi zöldek nem vagyunk a fejlődés ellen. De a fejlődés soha nem mehet az élhetőség kárára. És ebből a szempontból a Hegyvidék most válaszúthoz ért. A város ezen kerülete mindig is a gyógyulást, a rehabilitációt, az elcsendesedést és a visszahúzódás lehetőségét adta. A kerület, ha tetszik, gyógyító kerület volt kórházaival, szanatóriumaival, egészségügyi intézményeivel. De ha most nem mondjuk azt, hogy állj, akkor ez könnyen válhat csak egy nosztalgikus emlékké. Ezért most kell kimondanunk, hogy nekünk a zöldfelület fontosabb, mint lakóparkok, és a kisbolt fontosabb, mint a pláza.
Az elmúlt évtizedek, de különösen az elmúlt évek azt bizonyítják, hogy a kerület önkormányzati vezetése feltehetően koncepció hiányában, de hagyta a kerületet sodródni. Sokakban felmerül(t), hogy ez akár nem önzetlenül történhetett. Utolsó órában járhatunk, ha már még nem léptük át a kritikus pontot, hogy a kerület legfőbb értékét a zöld környezetét ne veszítse el. Ne veszítsük el azt az adottságát, hogy mi mindannyian jól érezhessük magunkat, függetlenül, ki melyik részében él a kerületnek.
Kendernay János LMP polgármester-jelölt a júniusi önkormányzati választáson.
Kapcsolódó anyagok:
