Letették az alapkövét az Egyesült Államok legnagyobbra tervezett napelemparkjának. 2024-es teljes elkészülte után az Indiana állambeli, 1,5 milliárd dolláros Mammoth Solar Projekt 13 ezer hektáron 1,65 gigawatt villamos energiát termel majd – amivel például Szeged teljes ellátását fedezni tudná.
Ugye, mindenki emlékszik még, amikor gyerekkorunkban földrajz órán magoltuk a világ legmagasabb hegycsúcsait, leghosszabb folyóit, legmagasabb épületeit – amelyeket még hosszú évek múlva is föl tudtunk idézni. Nos, a mai diákok nem ilyen szerencsések a világ legnagyobb napelemparkjaival például, merthogy a verseny e téren olyan elképesztően gyors, hogy nemhogy a pár éves, de olykor már a pár hónapos adatok is idejétmúltakká válnak.
A Mammoth területe több mint négyszerese, az árammennyiség alapján háromszorosa lesz a legnagyobb mai amerikai naperőműnek; de a pillanatnyi világ No 1.-től sem marad el túlzottan: az indiai Rádzsasztánban működő Bhadla napelempark 57 négyzetkilométeren 2,25 gigawatt áramot képes kinyerni a napból.
A projekt első fázisa 2023 közepén kezdi meg működését, és 400 megawattja 75 000 háztartás ellátására elegendő. A tervek szerint már jövőre indul az építkezés a farm további fázisaiban, így a Mammoth 2024-re összesen 1,65 gigawatt, vagyis egy 170 ezres város teljes ellátására elegendő villamos energiát termelhet majd.
Az alapkőletételi ünnepségen Indiana kormányzójával, Eric Holcombbal és a helyi tisztviselőkkel együtt ünnepelt Gilad Erdan Izrael washingtoni nagykövete – ami nem is csoda, tekintve, hogy a projektért 1,5 milliárd dollárt zsebel majd be az izraeli építőcsapat, a Doral Renewables konszern.
A terület nagyságát tekintve az sem meglepő ugyanakkor, hogy a hírek szerint a környéken a mezőgazdaságból élők nem mind ujjongtak a hír hallatán; az építkezés ugyanis a termőterületek jelentős csökkenésével jár együtt. A Starke megyei biztos, Mark Gourley ellenben azt nyilatkozta, izgatottan várja, hogy a projekt a South Bendtől körülbelül 50 mérföldre (80 kilométerre) délnyugatra elterülő vidéki térségbe kerüljön: „Soha életemben nem láttam mifelénk ehhez hasonló projektet. Ez az energia, amit itt, Starke megyében betakarítunk, az egész megye életét gazdagítja.”
Mindeközben 9 milliárdos bukta az amerikai atomiparnak:
A történet 2008 májusában kezdődött, amikor két dél-karolinai közműcég, az állami tulajdonú Santee Cooper, és a magánkézben lévő Scana egy konzorciumot hozott létre az államban található Virgil C. Summer atomerőmű bővítésére. A két AP1000 reaktor terveinek elkészítésével és megépítésével a Westinghouse-t bízták meg, a projekt tervezett költségvetése – finanszírozási költségek nélkül – 9,8 milliárd dollár volt. A Santee Cooper igazgatója az állam áramigényének növekedésével indokolta a bővítés szükségességét. A projektben többségi tulajdonnal bíró Scana, az akkoriban az S&P 500-ban is jegyzett tőzsdei cég igazgatója a Westinghouse képviselőivel együtt pedig arról győzködte a befektetőket, hogy a 70-es, 80-as években sorozatban elkaszált beruházások után végre egy olyan új típusú reaktor tervei vannak a kezükben, ami garantálja a projekt gyors és sikeres megvalósulását.
A „csodafegyver” a moduláris felépítésű reaktor volt, amelynek elemeit az ország különböző gyáraiban állítják elő, és a helyszínen szerelik össze őket. A Westinghouse érvelése végül sikeresen meggyőzte a részvényeseket. A beruházás az amerikai nukleáris ipar számára történelmi jelentőségű volt, hiszen ekkor már 30 éve nem kezdett senki új atomerőmű építésébe az országban. Az iparág néhány képviselője egyenesen az amerikai nukleáris reneszánsz kezdetének tekintette a projektet, amelyet majd számtalan másik fog követni a közeljövőben. És bedőlt az egész.
