A rovat kizárólagos támogatója

Tagállami nyomásra egy kulcsfontosságú rendelet „fenntarthatónak” minősíti az atomenergiát, ami meghiúsíthatja az éghajlatváltozás terén tett uniós előrelépéseket.

Egy évvel ezelőtt még mindenki nagy reményeket fűzött a jogszabályhoz, amely a várakozások szerint Európa legfontosabb környezetvédelmi jogszabálya lett volna. Az Európai Unió taxonómiai rendeletének az volt a célja, hogy etalonja legyen egy olyan tudományos alapokra támaszkodó szakpolitikának, amely a befektetéseket az éghajlatbarát célok irányába tereli.

Csakhogy az Európai Bizottság – egy hosszú folyamat végére pontot téve – elfogadott egy határozatot, amely az atomenergiát és a földgázt végül „a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységek” közé sorolja. A felhatalmazáson alapuló kiegészítő jogi aktust (a rendelet nem jogalkotási kiegészítését) 2022. március 9-én fogadták el, és 2023. január 1-jén lépett hatályba. Ezzel a jogi aktussal szemben Ausztria, több nem kormányzati szervezet, valamint az Európai Parlament egy képviselője kifogással élt.

Arra hivatkoznak, hogy az atomenergia és a földgáz „fenntarthatónak” minősítése sérti az Unió éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségvállalásait, az Unió környezetvédelmi jogát, továbbá nem összeegyeztethető a jelentős károkozás elkerülését célzó elv kritériumával, amelyet pedig maga a taxonómiai rendelet ír elő. Az Európai Bizottság nem vonta vissza a jogi aktust, így a panaszosok pert indítottak az Európai Bíróságon.

Miközben a bírósági határozatra várunk, fontos felidézni, hogy a nukleáris lobbi hogyan ásta alá ezt a jogszabályt, és hogy mik lesznek a következményei annak, ha ezt a folyamatot nem sikerül visszafordítani.

Lobbizás az atomenergia és a földgáz mellett

2019 decemberében az Európai Unió előterjesztette a zöld megállapodást, vagyis olyan szakpolitikák összességét, amelyek azt célozzák, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével, megszüntetésével vagy ellentételezésével 2050-re nullára csökkenjen az üvegházhatású gázok nettó kibocsátása.

Az érdekelt felek felismerték, hogy ilyen ambiciózus cél akkor érhető el, ha sikerül a befektetéseket a környezeti szempontból fenntartható vállalkozásokba irányítani. A kihívást annak meghatározása jelentette, hogy melyek ezek a vállalkozások, továbbá annak megakadályozása, hogy a zöld megállapodás mögötti jószándékot az úgynevezett zöldrefestést gyakorló vállalatok meghiúsítsák.

Ez lenne az uniós taxonómiai rendelet feladata, amely tudományosan megalapozott, műszaki kritériumokból álló lista lett volna, melyek alapján megkülönbözthetők a ténylegesen fenntartható és a környezetkárosító gazdasági tevékenységek.

A környezetileg fenntartható tevékenységeket úgy határozta meg, mint amelyek jelentősen hozzájárulnak bizonyos konkrét környezetvédelmi célkitűzésekhez, felgyorsítják a gazdaság dekarbonizációját, megfelelnek a biztosítékoknak, és „nem okoznak jelentős kárt” a környezetnek. Az atomenergia és a földgáz kezdetben nem felelt meg a taxonómiai kritériumoknak, ami természetesen ellentétben állt az energiaágazat komoly érdekeivel. Előrelátható volt, hogy erőteljes lobbizás indul majd a döntés visszavonása érdekében.

A Reclaim Finance – a pénzügyi szereplők által az éghajlatra gyakorolt hatásokat vizsgáló nem kormányzati szervezet – által összeállított jelentés feltárta, hogy több millió eurós lobbikampány indult annak érdekében, hogy a rendeletet a földgáz- és a nukleáris ágazat számára előnyösen módosítsák.

A lobbisták a taxonómiához kapcsolódó tanácskozások kritikus fontosságú szakaszaiban rendszeresen találkoztak uniós képviselőkkel. Oroszország, amelynek igen nagy pénzügyi és geopolitikai előnye származott volna a földgáznak és az atomenergiának a beemeléséből, különösenaktív „érdekelt fél” volt a teljes jogalkotási folyamat során.

De uniós tagállamok is megkíséreltek nyomást gyakorolni az Európai Bizottságra, hogy az módosítsa a rendeletben foglalt rendelkezéseket. Nagy erőfeszítést tett Lengyelország, Franciaország, a Cseh Köztárrsaság, Magyarország, Románia, Szlovákia és Szlovénia – ezeknek az országoknak a vezetői közös levelet fogalmaztak meg, melyben amellett érveltek, hogy a rendeletbe bele kell foglalni az atomenergiát is.

A dokumentum az atomenergia fenntarthatósága mellett több jól ismert állítással érvelt. Tagjai voltunk négy uniós tagállamból érkező tényellenőrzők csoportjának, amely megállapította, hogy a levélben szereplő állítások közül 20 hamis vagy félrevezető.

Ilyen állítás többek között az, miszerint az atomenergia „környezetbarát”, „kulcsszerepet játszik a tiszta energiaforrásokra való átállásban”, „ígéretes hidrogénforrás” és „megfizethető”.

A levél teljes elemzése itt olvasható.

Miért nem környezetbarát az atomenergia?

A közvélemény talán jobban tisztában van azzal, hogy a földgáz miért nem környezetbarát, mint azzal, hogy az atomenergia miért nem az. Elképzelhető, hogy ez a kormányok – többek között a fent említett hét kormány – és a szervezetek által a közvélemény félrevezetésére tett kísérletek eredménye.
A „tiszta” nukleáris energiáról szóló hamis narratívákat olyan kormányközi szervezetek is terjesztik, mint a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ), az OECD és az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ-EGB).

Reuters/Eric Gaillard A franciaországi Saint-Paul-Trois-Chateaux-ban található Tricastin atomerőmű hűtőtornyainak látképe 2022. november 21-én

Gyakran elhangzó állítás, amely az Európai Bizottság részére címzett levélben is szerepelt, hogy az atomenergia szén-dioxid-kibocsátása alacsony. De még ha el is mondhatjuk, hogy az atomenergia kevesebb szén-dioxid-kibocsátással jár, ez csak a termelésre igaz. Ha atomerőművek teljes életciklusát vesszük figyelembe, akkor ez az állítás már nem állja meg a helyét.

Az atomenergia upstream tevékenységeihez, melyek a működéshez szükségesek (például az uránbányászathoz, a fűtőanyag szállításához, az erőművek felépítéséhez és aztán leszereléséhez, illetve a folyamat melléktermékeként keletkező radioaktív hulladék kezeléséhez) mind kapcsolódik a széndioxid-kibocsátás. Ennek következtében az atomenergia-termelés szén-dioxid-lábnyoma jelentős, és bizonyos becslések szerint jóval nagyobb, mint a megújuló energiáké.

A nukleáris technológiához emellett jelentős mennyiségű hűtővízre van szükség, illetve a technológia a környezetre nézve oly mértékben mérgező hulladékot állít elő, amelyre az utóbbi körülbelül hetven évben nem sikerült tartós tárolási megoldást találni. Kockázatot jelent az is, hogy baleset esetén kiterjedt területek károsodhatnak súlyosan és tartósan; ez a kockázat egyre súlyosabban jelentkezik az ukrajnai polgári nukleáris létesítmények jelenlegi militarizálása következtében.

Az atomenergia – mivel kezelhetetlen veszélyt jelent a környezetre nézve – még az úgynevezett átállási tevékenység kritériumainak sem felel meg, amely a rendeletben szereplő fogalommeghatározás szerint olyan gazdasági tevékenység, melynek nincsenek alacsony karbon-intenzitású alternatívái. Ennek az az oka, hogy ha ma támogatjuk az atomenergiát, akkor azzal ellehetetlenítjük a megújuló energiaforrásokat, mivel eltérítjük tőlük a beruházásokat.

Ahogy Amory Lovins energiaszakértő és a Stanford University professzora fogalmaz:„egy olyan alacsony vagy zéró szén-dioxid-kibocsátású energiaforrás, amelynek a bevezetése többe kerül vagy hosszabb ideig tart, negatívabb hatással van a klímaváltozásra, mint az olcsóbb vagy gyorsabb alternatíva, tekintettel arra, hogy az utóbbival eurónként és évenként több szén-dioxid kibocsátását meg lehetett volna akadályozni.”

Európa energiaigénye könnyen kielégíthető az atomenergiától eltérő energiaforrásokból. Mivel az atomenergia az elöregedő reaktorok egyre rosszabb állapota, továbbá a szélsőséges időjárási jelenségeknek való kitettség miatt bizonytalan, nem valószínű, hogy bármilyen formában hozzá tud járulni a megújuló energiaforrásokra való átálláshoz.

Az atomenergia költségei még a legkedvezőbb számítások szerint sem alacsonyabbak a megújuló energiaforrásokéihoz képest, és az utóbbiak esetében a bevezetés költségei folyamatosan, nagy mértékben csökkennek.

Az atomenergia fogyasztói árát kormányzati programok tartják mesterségesen alacsonyan. Sőt, ahogy az Európai Unió energiaügyi biztos a közelmúltban egy beszédében véletlenül elismerte, a nukleáris energia csak „igen jelentős” mértékű a kormányzati támogatással tehető „versenyképessé”. A hét kormány által elküldött levél tehát az atomenergia „aktív támogatását” kérte.

Az atomenergiával kapcsolatos téveszmék burjánzása

Hosszú idők óta lehetünk tanúi a kísérleteknek, amelyek a nukleáris technológiát olyan túlzottan optimista technokrata környezetvédelmi eredményekkel próbálják összekapcsolni, melyek soha nem valósultak meg.  A média is rengeteg valótlan információt kap fel az atomenergiával kapcsolatban. Például a tiszta energia kutatásában nagyobb mérföldkőnek nevezték azt a fúziós kísérletet, amelyet nemrégiben végeztek el az Egyesült Államokban. Nem meglepő módon azok, akik figyelemmel kísérték az eseményeket, nem különösebben nagy horderejű végkifejletnek lehettek tanúi.

A kísérlet során létrehozott energia mennyisége jóval kisebb volt, mint a kísérlet során felhasznált lézerek működtetéséhez szükséges energia. Hozzá kell tenni azt is, hogy a laboratóriumot, ahol az ünnepelt áttörés történt, termonukleáris fegyverek fejlesztésére, nem pedig civil atomenergia-projektek végrehajtásárahozták létre – ami egyúttal azt is magyarázza, hogy miért gazdálkodik több milliárd dollárból.

Az atomenergiával kapcsolatos ehhez hasonló tévedéseket általában független szakértők oszlatják el, akiknek a kritikus megnyilvánulásai gyakran elsikkadnak a felelőtlenül népszerűsített fantáziák mellett. E nagymértékű dezinformáció célja részben az ágazat kudarcainak, valamint az atomenergiát támogató kormányok katonai érdekeinek elfedése: az állami finanszírozást megalapozatlan elméletek terjesztésével legitimálják. A dezinformáció célja, hogy összezavarja, demoralizálja és ellehetetlenítse a változást célzó szervezett erőfeszítéseket.

A média pedig – ahelyett, hogy megkérdőjelezné a nyilvánosság szándékos félrevezetését – maga is részt vállal benne. Az európai média például úgy számolt be a hét uniós tagállam leveléről, melyben azért lobbiznak, hogy az atomenergia bekerüljön az uniós taxonómiai rendeletbe, hogy az abban szereplő állítások megalapozottságát nem vizsgálta.

A félretájékoztatott közvélemény és a passzív média tette tehát lehetővé a politikai szereplők számára, hogy befolyásoljanak olyan szabályozásokat, amelyeknek elvileg politikailag semlegeseknek kellene lenniük. Évek óta készülő, jószándékú, alapvető fontosságú és átfogó jogszabályokat ástak alá.

Ez a felhatalmazáson alapuló jogi aktus a jelenlegi formájában nagy valószínűséggel ellehetetleníti majd a 2030-ra és 2050-re teljesítendő uniós klímacélokat, és negatív hatással lesz a zöld megállapodásra amiatt, hogy kedvezőtlenül befolyásolja a világon mindenhol kidolgozás alatt álló zöld taxonómiákat. Ösztönözni fogja a zöldrefestési gyakorlatokat, a tőke áramlását a szennyező ágazatok felé irányítja, és megzavarja a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek megvalósítását terén eddig elért eredményeket.

Szerzők:
Christiana Mauro a genfi Biosphere Institute vezető tanácsadója.
Kacper Szulecki a Norwegian Institute of International Affairs kutatóprofesszora, szakterülete az éghajlat-politikai irányítás.

Ez a cikk először az Al Jazeera news honlapján jelentett meg 2023. március 8-án.

Nyitókép: atomerőmű leszerelés pénzégetés Chat GP generált illusztráció

 

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás