Hiába a rosszullétek és a veszélyes vegyi anyagok egy részének „kifelejtése”, mégis megkapta a környezethasználati engedélyt az iváncsai akkugyár. A dél-koreai SK On Hungary iváncsai lítium akkumulátor üzemének indításához szükséges környezethasználati engedélyt július 25-én adta ki a Fejér Vármegyei Kormányhivatal.
Nem sokkal azután, hogy a területen tárolt NCM akut toxikus- és rákkeltő tulajdonságú veszélyes vegyi anyag által okozott rosszullétek kivizsgálására júniusban közös ellenőrzést tartott a munkavédelmi és a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság. Ekkor derült ki, hogy a cég korábban elfelejtette bejelenteni: az üzem működése közben veszélyes anyagokkal/keverékekkel dolgoznak.
Félnek bemenni a munkások az épülő iváncsai akkumulátorgyár területén lévő Elektróda épületbe
A dunaújvárosi járási hivatal népegészségügyi osztálya legalábbis nem találta erre vonatkozó bejelentés nyomát az OSZIR nevű szakmai információs rendszerben. (Tavaly januárban a cég komáromi üzeméből szállítottak 12 embert kórházba rosszullét miatt.)
Augusztus első napján mindenesetre már rendben voltak az iváncsai létesítmény papírjai – derült ki Buday Attilának, a Fejér Vármegyei Kormányhivatal illetékes főosztályvezetőjének válaszaiból, amiket Oláh Lajos (DK) országgyűlési képviselőnek adott. A képviselő a többi között arra volt kíváncsi, hogy milyen veszélyes anyagokat használnak az üzemben. A válasz szerint a cég két rákkeltő anyagot jelentett be: NCM (nikkel-kobalt-mangán-lítium-oxid összetételű) port,
illetve electrolyte-t (1,3 propánszultont). Mindkettő súlyosan mérgező, belélegezve légzési nehézséget, szemmel, bőrrel érintkezve súlyos égési sérülést, hosszú távon rákot okozhatnak.
Éppen ezért az előírások szerint csak teljes testet fedő védőruházatban, légzés-, szem- és kézvédelem mellett dolgozhatnak az anyaggal. Az iváncsai létesítményben májusban villanyszerelést végző, majd rosszullétre panaszkodó munkások aligha védőruházatban húzkodták a kábeleket.
A kormányhivatali főosztályvezető válaszából az olvasható ki, hogy a bejelentett anyagok között nem szerepel az NMP nevű oldószer, amely ugyancsak veszélyes anyagnak számít, bőr-, szem- és légúti irritációt okozhat, sőt károsíthatja a születendő magzatot is. (Ennek az oldószernek a nyomait találták meg a gödi talajból vett mintákban, ahol a Samsung akkumulátorgyára működik.) Éppen ebből a kifelejtett veszélyes anyagból használják majd a legtöbbet az iváncsai gyárban, évente 13-17 ezer tonnát.
A beismerten használni kívánt mérgező anyag, az NCM felhasználásáról annyi szerepel az engedélyben, hogy egyszerre 1742 tonna tárolható belőle a telepen, az elektrolyte-ről pedig ennyi se derül ki. A cég mindenesetre az általa – az engedélyezési dokumentációhoz – megadott tervezett működési adatok alapján évente 29 ezer tonna veszélyes hulladék keletkezésével számol. Köztük gyártási hibás cellákkal, amelyekből úgy 5000 darabot tárolnak majd ott egyszerre. Ezek sem gyenge anyagok, hiszen csak vágásálló védőkesztyű, munkaruha, cipő, lángálló kötény, kerámia kés és gázálarc viselésével dolgozhatnak velük a munkások.
„Leszólnak fentről: nem lesz jó vége…”
Ez az egész hazai akkumulátor-gyár építés katasztrófa – mondja Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke. A civil környezetvédő szerint ehhez sem elég vizünk, sem elég energiánk nincs. Az üzemek ráadásul hatalmas termőterületeket foglalnak el, az üzemekből mindenféle káros anyagok kerülnek a talajba és a vizekbe.
Sokan nem értik, hogy az autóforgalom elleni fellépésben élen járó zöld szervezetek miért ellenzik az akkumulátorgyárak építését, holott az elektromos autókhoz erre szükség van. A válasz egyszerű: egyrészt az óriási környezetterhelés miatt, másrészt azért, mert az elektromos autó zsákutca, ezek nem oldják meg a klímaválságot – magyarázza Lukács András, aki szerint Magyarországon külön problémát jelent az akkugyárak engedélyeztetése. Jó néhány veszélyes anyagnak nincs hazai engedélyezési határértéke, így nincs mihez viszonyítani az üzemek által produkált mérési adatokat. Másrészt ha ismert is a küszöbérték, akkor azt minden anyagra külön vizsgálják, holott ezek a kibocsátott anyagok olyan mérgező koktéllá állhatnak össze, amelyek hatásáról fogalmunk sincs. A másik gond az engedélyeket kiadó hatóságok gyengesége. Nincs egységes eljárásrend, kevés a jó szakember, s ha mégis akadnának ellenzők a környezetvédelmi hatóságnál, akkor leszólnak fentről: nem lesz jó vége, ha keresztbe tesznek. A szakhatóságok elvesztették viszonylagos függetlenségüket is a politikai kinevezett főispánok által vezetett kormányhivatalok alá soroláskor.
Folytatás a Népszavában: Beárazott büntetések
