Az élővilág védelmében a magyar kormány mintatanuló, legalábbis ha magát osztályozza. Nagy István agrárminiszter a kolumbiai Caliban, az ENSZ biodiverzitás konferenciáján mondott beszédet. Bár ez magyarul hangzott el, a Greenpeace segített a fordításban. Úgy tűnik ugyanis, hogy nem egy nyelvet beszélünk, és nem ugyanazt a magyar tájat látjuk.
Az agrárminiszter szerint – idézzük – “Magyarország teljesítette a vállalásait, hiszen a világon az elsők között fogadta el a 2030-ig szóló nemzeti biodiverzitás stratégiáját.”
Hol van ez a vállalások teljesítésétől? Vállalni nem azt kellett, hogy le is írják, amit megígértek már, hanem konkrét, érdemi lépéseket. Az élővilág pusztítása nem fog attól megállni, ha van egy stratégia a fiókban. A stratégia fontos, de akkor ér valamit, ha ágazatokon átívelő módon érvényesítik és valódi tettek épülnek rá. És ha már világelsőzünk: Magyarország a Föld azon maroknyi országának egyike, amelyeknek még csak környezetvédelmi minisztériuma sincs (legalábbis amióta a kormány megszüntette).
“Az elmúlt 15 évben Magyarország példátlan mértékű természetvédelmi beruházásokat hajtott végre a biológiai sokféleség védelmének érdekében.”
Ugyanebben az időszakban a magyar kormány példátlan mértékben pusztította a hazai élővilágot, a magyar tájat, észveszejtő közpénzek természetpusztításba csatornázásával. Ebben az időszakban zajlott a Fertő-botrány, sok másik mellett az ország egyik legidősebb erdejét is kivágták és persze gombamód szaporodnak a vízfaló akkumulátorgyárak. Az államilag támogatott ipari mezőgazdaság súlyos károkat okoz.
“Magyarország területének egyötöde védett.”
Csak épp megvédve nincsenek. Védett területen is legális az erdőirtás, és ha valaki gazdasági érdeke úgy tartja, a beépítésnek, lebetonozásnak sincs akadálya. Lásd: Fertő, Balaton, Velencei-tó. Nélkülözhetetlenek a valóban védett területek, de az is ugyanilyen fontos, hogy ezeken kívül se folyhasson az élővilág rombolása.
“Fejlesztettük a természetvédelmi kezelés infrastruktúráját.”
Ennek részeként megszüntettük a környezetvédelmi minisztériumot, alulfinanszíroztuk a hatóságokat és bődületes összegeket költöttünk közpénzből hazánk természeti örökségének megsemmisítésére. A nemzeti park igazgatóságok működésében háttérbe szorítottuk a zavaró szakmai szempontokat, hogy végre a politikai önérdeken múlhasson az élővilág fennmaradása. Na jó, csak a bekezdés első mondata hangzott el Nagy István szájából, de a valósághoz az ezt követő mondatok is hozzátartoznak.
“[…] Ezen erőfeszítéseinkkel jelentős előrelépést teszünk az Európai Unió idén augusztusban hatályba lépett természethelyreállítási rendeletének végrehajtása terén”. Ez volt az a rendelet, amit szégyenletes módon a magyar politikai vezetés próbált elgáncsolni, csak végül nem jött össze. Ettől még persze a feladat már adott: meg kell kezdeni a természet védelmén túl a helyreállítást is.
Azzal teljes mértékben egyetértünk, ami a beszéd elején elhangzott: “most mindannyiunk feladata a keretrendszer végrehajtására összpontosítani minden szinten.” Éppen ezt várjuk mi is a magyar kormánytól: történjenek végre érdemi lépések. Az élővilágot nem lehet becsapni: hiába mondogatja a kormányzat, hogy védi a természetet, ettől még mindannyiunk helyzete romlik. A valódi cselekvésnek azonban lesz is eredménye: ha segítjük az élővilág gyógyulását, fantasztikus dolgok történhetnek.
