Az 1900-as évek első felében széles tömegek számára vált elérhetővé a mobilitás új élménye. Akkor még senki nem gondolta, de mára a fenntarthatatlanság egyik iskolapéldájává vált. Magyarországon az elmúlt 13 évben 1 millióval nőtt a személygépkocsik száma, és már eléri a 4,1 millió darabot, melyből csupán 43 ezer darab a tisztán elektromos. Az 5,4 millió lakosú Norvégiát gyakran említik, mint példamutató országot az elektromos autók elterjesztésében. 2010 és 2022 között 600 ezerrel nőtt a tisztán elektromos és 200 ezerrel a hibrid autók száma, a belső égésű motorral hajtott autóké viszont nem csökkent.
Most már arról panaszkodnak a norvégok, hogy városaikban a sok parkoló és közlekedő gépkocsi rontja az életminőséget, és inkább a tömegközlekedést, a kerékpározást és a gyaloglást kellene előnyben részesíteni. Ráadásul a támogatásokat elsősorban a jobb módú rétegek vették igénybe azért, hogy vegyenek maguknak egy második (harmadik, stb.) autót a meglévő mellé.
A jelenlegi támogatáspolitika mellett nálunk se várható jelentős változás.
A kormány hivatalos adatai szerint is a közlekedés használói évente mintegy 5000 milliárd forintos támogatásban részesülnek, ha beleszámítjuk az általuk okozott környezeti károk és egyéb veszteségek költségeit. De úgy is fogalmazhatunk, hogy nem fizetik meg a használat valós költségeit, és a torz, “tesztoszteron által befolyásolt” gépjármű-központú közlekedéspolitika miatt a tömegközlekedés, oktatás, egészségügy támogatása szenved csorbát.
Ne feledjük azt sem, hogy Magyarország épp ezekben az években kötelezi el magát visszavonhatatlanul az akkumulátor és személygépkocsi-gyártás irányába, mely semmi jóval nem kecsegtet a jövő környezeti állapota szempontjából.
Nyitókép: biciklis alagút megnyitó 2023 május 8 Bergen Norvégia. Kép: Iver Daaland Ase / Bybanen Utby
