Vajon mennyi értelmetlen pénzt és energiát költünk még Orbán Lopakodó Olimpia Programjára?

A Duna-hidak közül a Galvani változatnak rengeteg előnye van. Budán nem a Bartók Béla út felé viszi a forgalmat, ahogy a Szabadság híd meg a Petőfi híd, hanem kissé délebbre, ahol a rácsos útszerkezeten át jobban csatlakoztatható a városból kivezető irányhoz. Örüljünk-e annak, hogy 3 évtized múltán Orbán olimpiai lázálma kapcsán előkerült a Galvani híd, és azóta azt akarja megépíteni a kormány?

A Csepel-szigetet nem kerüli el, hanem Budával és Pesttel is kapcsolatot ad neki, egyben felértékeli az északi szigetcsúcs kihasználatlan területét. Pesten pedig remek összeköttetést nyújt a Hungária körúthoz, átemelve azt a vasúti beszorítottságból, kiteljesítve és délebbre húzva az ívét. Ezt, vagy ehhez hasonló gondolatainkat a nyolcvanas évek második felében mondtuk, írtuk, főleg a VÁTI műhelyében – Benyó Bertalannal, Miklóssy Endrével, Péterffy Ágostonnal és másokkal –, amellett érvelve, hogy a vasúti híd mellé építendő Lágymányosi (Rákóczi) híd helyett Buda, Pest és Csepel szempontjából egyaránt a Galvani-híd lenne a jobb megoldás. A kormányzat, a főváros és a megbízott tervezővállalat egyaránt a lágymányosi változatot támogatta.

Aztán lezajlott a rendszerváltás, de megmaradt az elképzelés, hogy Budapestnek világkiállítást kell rendeznie, aminek addigra a helyszíne is körvonalazódott: előbb a Csepel-sziget csúcsát is érintve, majd azt mellőzve, a Rákóczi-híd két hídfőjén, aztán csak a budai oldalán. A tervezett rendezvény fontos érvként szolgált a híd mielőbbi építése mellett. A Galvani változat egyáltalán nem volt előkészítve, a kormányzat viszont sürgette az építést, fizette a költségeket, a főváros pedig asszisztált hozzá, nehogy elessen a beruházástól. 1995-re a híd elkészült. Pesten a vasút északi oldalán kiépült a Könyves Kálmán körút záró szakasza, a Csepel-sziget mellett elmegy a híd, Budán pedig társadalmi ellenállás akadályozta az egyenes továbbvezetést (ami egyébként a Nagykörutat záró Petőfi híd irányával párhuzamosan vezette volna a forgalmat, azzal együtt, a Nagyszőlős utcánál csatlakoztatva a Budaörsi úthoz). Helyette egy derékszögű délre fordulással, vasút alatti átbújtatással, majd egy jobbkanyarral lehet eljutni az Andor utca – Egér úti kivezetéshez.
Az 1-es villamos 25 évnyi gondolkodás után, hasonló módon érkezik a Kelenföldi pályaudvarhoz. Megjegyzendő, hogy itt a kitérítésre akkor is szükség lett volna, ha a Galvani híd épül meg, mert a vele párhuzamos Etele útra kellett ráfordulni. Ha a világkiállítást megtartották volna, akkor is értelmetlen lenne, hogy a hálózat örökre, de legalábbis hosszú évtizedeken keresztül, torzóként egy féléves presztízsrendezvényhez igazított közlekedési döntés betonba öntött lenyomatát őrizze – de ráadásul a világkiállítás végül el is maradt.

Érvényesek-e még azok az érvek, amikkel egy emberöltővel korábban érveltünk? Lehet-e úgy tenni, mintha a Rákóczi híd nem lenne ott, és nem látná el – kényelmetlenül, bepréselődve, de mégis – nagy részét azoknak a funkcióknak, amikre a térségben szükség volt? A Hungária körút íve most már a Rákóczi hídra vezet, és a túloldalon is, az Egér úti csatlakozást és a környező térséget a Rákóczi híd szolgálja ki. A Csepel-szigetet persze nem köti be, ez kétségtelen. De ha már így történt, indokolt-e azt mondani, hogy Csepel bekötése a városba éppen a Galvani híd vonalában a legsürgősebb?

Van Budapest déli részének egy kelet-nyugati vonala, mintegy másfél kilométerrel délebbre, ami Budán, Csepelen és Pesten is fontos lehetőséget kínál, szerepel is a fejlesztési tervekben. A Határ út – a főváros valamikori határa – Ferencvárost választja el Pesterzsébettől és Kispesttől, majd a folytatása Kőbányát metszi át a Kőér utca vonalában. Ezzel egyvonalban van a Csepel-szigeten a beépített településrész északi széle, a kettő közötti Gubacsi híd rekonstrukciójára és villamos átvezetésére már született pár éve javaslat. Budán pedig Albertfalva és Budafok között a Rózsavölgyből érkezik a Dunához a Hosszúréti patak (vagy Kő ér). A Kő ért a Kőér utcával összekötő vonalban megépített híd jelentős lakosságú területeket szolgálna ki, egymástól kényszerűen elzárt, ma csak nagy kerülővel megközelíthető célpontokat kapcsolna össze.

A Galvani híd Illatos úti folytatása ugyanezt a Határ úti csatlakozási pontot célozza meg, elég érdekes módon elvezetve innen a forgalmat a Hungária körút felől már táplált belsőbb, Andor utca – Egér út tengelyre. Azaz Budán a híd nem tár fel új területet, csak még egy hidat nyújt ugyanannak a térségnek. Csepelen a harántolást mindegyik híd biztosítja, de az ott élők számára a Kőér vonal közelebb esik, kedvezőbb, és a Dunán keresztül nehezebben elérhető népes térségeket hoz egymáshoz közel.

A felmerült másik pesti változat a ferencvárosi rendező pályaudvaron átemelve a 3-as villamos vonalába csatlakozik az Ecseri útnál, és a Hungária körúttal párhuzamosan halad a körvasút másik oldalán. A bizonytalanságok ellenére a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa februári ülésén a kormány és a főváros rögzítette, hogy a ki tudja mit mivel összekötő Galvani híd a Fehérvári út és a Gubacsi út között megépül. A Budapest Fejlesztési Központnak a sajnálatos megállapodásra hivatkozó álláspontja szerint ha ez év végéig nem születik megegyezés a továbbvezetésről a főváros és a kormány között, akkor az új körút a híd megépítésekor Pesten átmenetileg a Soroksári útnál ér majd véget. Vagyis a kormányzatot nem érdekli, hogy a körút merre vezet tovább, sőt, hogy egyáltalán vezet-e tovább. A pesti célpont eldöntetlenségét jól jellemzi, hogy az előterjesztők a Galvani híd lehetséges továbbvezetésének irányát alkalmasnak találták most ősszel társadalmi vitára bocsátani.

Szó sincs átfogó fővárosi városszerkezetről, koncepcióról, amiből levezethető volna, hogy mit célszerű kiépíteni, és ahhoz keresnénk a közbenső áthidalás helyét. Itt éppen fordítva, egy valaha felmerült, de meg nem épült átkelési projekt rögzült, és most hozzá igazítanánk azt a városszerkezetet, ami időközben egész máshogy alakult.