Palkovics László nem éppen a semmiből jött, mint gépészakadémikus (akinek gyakorlati teljesítménye volt csak figyelmet érdemlő) érdekelte a karate és a politika is. Pálinkás József felfedezettje, aki aztán érzelmek nélkül leváltotta őt. Nem tudnánk együtt dolgozni jelentették ki mindketten, mikor Palkovics miniszter lett. Darvas Béla véleménycikke az akadémia hóhéráról.
Kiindulópont: Nyilas Gergely – Palkovics: Magyarország nem összeszerelő ország. Telex, 2022. május 19.
Előtte egészen más tervekkel Pálinkás József készítette elő a terepet. Ő úgy gondolta, hogy az ’innovációs korrupció’ (az OMFB öröksége) ellenében az akadémiai alapkutatást segíti majd. A Köpcös viszont egyszer csak másként gondolta. Kézi-irányításra rendeztette át (központosította) az akadémia kutatóintézeteit és így politikailag megközelíthetővé tette. Aztán kilőtte a második fokozatot. (Innovációban most a harmadikat.) A nemzet szürkeállománya se kerekedjen felé, akivel a magyarok (vidék és a határon-túliak) vannak. A bűnös Budapest (itt csak globalisták születnek) még nem; majd megbánja. Az értelmiségi különben nem is választóerő.
A Fidesz-KDNP bekerítette a tudomány, kultúra, egészségügy, oktatásügy vezetőit, nincs nekik hatékony érdekvédelmük, azt sem tudják politikailag jönnek vagy mennek. Állandó harmadikutasok. Lúzerek. Hárman közülük négy pártra szavaznak, nem hoznak a fidesznek új választókat, önálló gondolataik vannak, alkalmatlanok gondolat-nélküli szolgaságra. Tojásfejűek – mondta rájuk becsmérlően a ’konzervatív’ dzsemborin, ahol az vesztes amerikaiakat oktatta ki a győzelem receptjére. Gondolom most már tudják. Térjünk azért vissza a nemzet szerelőjéhez, aki most elveszítette a hamvasságát, hiszen a kutatás és innováció már nem nála van, viszont elindítottak vele egy posztiparügyi minisztériumot. Bármi lehet a karatemesterből, szabadalmai számosak. Beszélhet majd a jármű- és akkumulátorgyártókkal, akik betelepítették hozzánk a cuccaikat. Összeszerelő kóceráj az a jelző, amit elsőként cáfol. Na persze!
„A napot Palkovics László a parlament gazdasági bizottságnál kezdte. Az előző kormányban az Innovációs és Technológiai Minisztériumot vivő miniszter most a Technológiai és Ipari Minisztérium nevű tárcát viszi, amelyhez az állami infrastruktúra, bányászat, ipar, technológia, klímaváltozás [kétségtelen, hogy ő fújja passzátszelet], körforgásos gazdaság (sic!), hulladékgazdálkodás (sic!), közlekedéspolitika területei tartoznak […] Palkovics Koncz Zsófia, Steiner Attila, Kutnyánszky Zsolt és Vitézy Dávid államtitkár-jelöltek kíséretében jelent meg a meghallatáson a bizottság előtt, amelynek 12 fideszes és 6 ellenzéki tagja van. Utóbbiak közül ezúttal az alelnök, a DK-s Dávid Ferencen kívül Orosz Anna (Momentum), Z. Kárpát Dániel (Jobbik) és a szintén bizottsági alelnök Mellár Tamás (Párbeszéd) volt jelen, aki részletesen kommentálta Palkovics bizottsági beszámolóját […]
»Gyakran éri Magyarországot az a vád, hogy összeszerelő ország«, ám Palkovics szerint ez pontatlan kép […] Az ipari országok térképén Magyarország jó (sic!) helyen áll: a magyar ipari termékekben a high-tech (sic!) részaránya 70 százalék, éppúgy, mint Dániában vagy Németországban…”
– Szóval akár Németországban? A mennyezet állapotát az ülés után statikailag megvizsgálta valaki? Vagy a szöveg már odáig sem hallik el. Mantra csupán, köznapi politikai picsogás.
„Járműipar nélkül is van növekedés. Az ipari termelés 5,5 százalékkal nőtt… […] Sikerként említette, hogy az innovációs ráfordítások 2010-ben 300 milliárd forintot értek el, mostanra ez 800 milliárdra nőtt… […] Az előző ciklusban a felsőoktatásért is felelős (sic!) miniszter szerint a modellváltó egyetemek – azaz az állami tulajdonból alapítványi tulajdonba utalt egyetemek – is hozzájárulnak (sic!) a kutatás-fejlesztés forrásainak növeléséhez […] Az ipari termelés megoszlása egyenetlen: Budapest és Pest megye 10-10 százalékot ad, Győr-Moson-Sopron megye 12 százalékot, az ország északkeleti része azonban ettől elmarad, ahogyan Dél-Magyarország is, ezért a miniszter egyenletesebb eloszlást remél a jövőben […] Kitért az akkumulátorgyártásra, amelynek stratégiai fontossága (sic!) nyilvánvaló. Egy akkumulátorgyár megépítése azonban ’bonyolult ügy’, annak az energiaigénye 800 megawatt [? – akkor ehhez egy új erőművet is kell építeni?], így az energiatermelési kapacitást is növelni kell (sic!), ha ezen a területen Magyarország nagyobb szerepet akar vállalni.”
– A jármű-összeszerelés helyett következik tehát a fölöttébb energiaigényes akkumulátor-gyártás (ez ma aligha menő üzlet a világban, mikor energiaspórolásra törekszik mindenki), amelynek környezetszennyező hatását a gépész meg sem említette, pedig Göd már felismerte a veszélyt Az Egyesült Államokban sivatagba telepítenek ilyen gyárakat. A talajvízszennyező hatásuk mindenkinek nyilvánvaló, csak a szerelőnek nem. Ezzel a dél-koreai befektetéssel nem éppen a vízkincsünket áruljuk? Hol van ezt illetően Nagy István embereinek hatástanulmánya és hiteles jövőképe? Senki sem hiányolja ezt. Kedves hazai zöld pártok (LMP és Párbeszéd) merre kolbászoltok? Lehetne a biciklistákról és rolleresekről a tekinteteket valami épkézláb dolog felé fordítani?
„Palkovics felidézte, hogy régen a bizottságban sokan kérdezték, hogy mikor térülhet meg a Budapest-Belgrád vasúti beruházás, ma szerinte ez nem kérdés (sic!): az ukrajnai háború nyomán az Oroszországon keresztül Európát Ázsiával összekötő vonalak később sem biztos, hogy visszatérnek a korábbi használati szintre (sic!). Persze a kínai hitelből, kínai cégek által, kínai termékek európai beszállításának megkönnyítésére megépítendő vasútvonal gazdasági hasznába nem kalkulálhatta bele a kormány évekkel korábban, hogy Oroszország megtámadja Ukrajnát… […] A háború előtt más, nem kormányzati számítások 979 évre kalkulálták a megtérülést…”
– Szerintem is a nemzetközi helyzet fokozódik és Бастион és 堡壘 elvtársak most kérnek valamit a nemzeti gátőrtől.
„Elsőként Mellár Tamás kommentálta Palkovics beszámolóját. A gazdasági szakember szerint a 70-es évek közepén már Magyarországon is általános volt a közgazdaságtanban a meggyőződés, hogy a vas- és acéltermelés fejlesztésének erőltetése, az önellátás és a teljes foglalkozással kapcsolatos célkitűzések, a magas beruházási ráta túlhangsúlyozása elhibázott gazdaságpolitikához vezet, ahogyan ez az 50-es években is történt. »Ezeket a hívószavakat látom vissza. Visszaépítjük a szocialista gazdaságot?« – kérdezte Mellár.”
– A magyar termékek exportja hány százalékát teszi ki az ipari exportnak, mekkora részarányuk képvisel a high-tech termék vagy az ahhoz kapcsolódó szolgáltatás? – fogalmazta meg ezeket is Mellárt Tamás, aki a hazai ’ipar’ mély ellentmondásaira tapintott. A hazai ipari teljesítmény a felét sem éri el az ide betelepítettnek és nem a lényege, csak kiszolgálója. Olcsó munkaerőt adunk a buliba. Ez van nekünk véreim. Olcsók vagytok! Fejlődő-közeli a helyzetetek, csak azt hiszitek, hogy nem.
„Mellár a sokat hangoztatott innovációhoz hiányolja a megfelelő oktatást is – oktatási minisztérium sincs, jegyezte meg –, az akadémiai kutatóhálózatokat (sic!) is elvették az Akadémiától, és a modellváltó egyetemek is olyan, fideszes ’pártkáderekkel’ teletűzdelt kuratóriumok által irányított alapítványok tulajdonába kerültek, ahol a kuratóriumi tagoknak sem az oktatáshoz, sem a kutatáshoz nincsen közük […] »Tudományos kérdésekben tudományos közösségnek kellene döntenie, és nem a kormánynak.«
– Ez utóbbi a szájeri Alaptörvényben is megtalálható jogi reliktum. Teljesen pontos zanzásítása ez annak, amiről én is írtam korábban.
„Mellárnak válaszolva Palkovics elöljáróban megjegyezte, hogy az akkumulátorgyártás nem (sic!) környezetterhelő technológia, és a vasgyártás sem (sic!) idejétmúlt célkitűzés, hiszen »azt is le kell valakinek gyártania« az ipari termeléshez.”
– Palkovics tudja, meri és teszi. Ehhez ért. (Mondták neki.) Elmagyarázza majd a gödieknek, az ivácsaiaknak, a sóskútiaknak és a többieknek a frankót, majd megiszik egy üveg palackozott ásványvizet a tiszteletükre, mielőtt a tradicionális dél-koreai – magyar barátságról mond el egy begyakorlott strófát.
*
A karatemester további válaszaival nem szórakoztatok senkit. Nem az én tisztem. Sohasem tudtam jól értékelni a hazai bohócfelhozatal teljesítményét. Cirkuszi tapasztalatom nincs.
