A rovat kizárólagos támogatója

A budapesti Ludovikán tartották meg a III. Herpetológiai Előadóülést, a korábbiaknál nagyobb hallgatóság előtt.

A Magyar Természettudományi Múzeum (MTM), a Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztálya és a Magyar Madártani- és Természetvédelmi Egyesület (MME) Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya szervezésében került sor 2012. március 27.-én a III. Herpetológiai Előadóülésre az MTM Ludovika téri épületében. A hüllők és békák tudományos kutatásának szentelt eseményt Nagy Péter, az Állattani Szakosztály elnöke nyitotta meg. Beszédében meghívta a hallgatóságot a szakosztály két hét múlva megtartandó ezredik előadóülésére.

Vörös Judit, a rendezvény szervezőjének tájékoztatója szerint mintegy 50 résztvevő hallgatta meg a reggeltől délután fél ötig sorjázó 25 előadást. A prezentációk a jelentkezők nagy száma miatt egyenként 10 percig tartottak – kivéve a svájci Sylvain Ursenbacher által az európai viperák történetéről és genetikájáról tartott bő fél órás első expozéját. Az alábbiakban a természetvédelmi vonatkozású előadásokat ismertetem röviden.

Csoportkép az előadóülés résztvevőirőlCsoportkép az előadóülés résztvevőiről

Simon Edina békafajok bioindikátorként való alkalmazását mutatta be: a kutatási módszer segítségével a békák ujjáról lecsippentett ujjpercekben lévő csontból ki lehet mutatni az állatok környezetében lévő elemeket. Az előadó szerint ez „egy hatékony és az egyedek túlélésére csekély negatív hatással járó monitorozó rendszer”. Ugyanakkor véleményem szerint a módszer alkalmazása állatvédelmi szempontból megkérdőjelezhető, hiszen az ujjpercek eltávolítása valószínűleg fájdalmat okoz az állatoknak. (Megjegyzés: cikkem megjelenése után kaptam Puky Miklóstól, az előadás társszerzőjétől egy észrevételt, miszerint ennél a vizsgálatnál elpusztulva talált, elütött békák ujjperceit vizsgálták.)

Az ülés előadás-versenyének győztese Mizsei Edvárd lett, aki munkatársaival a görög karsztvipera albániai és görögországi elterjedését modellezte, majd a modell használatával a terepen az alfaj több új előfordulását fedezte fel. A kutató elmondása szerint még további 24 nagy kiterjedésű egybefüggő élőhelyen feltételezhető az alfaj előfordulása.

Babocsay Gergely az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztályának a budaörsi kopárokon végzett munkájáról beszélt. A területen felmérték a haragossikló állományát, és mivel a területre behurcolt fekete fenyő állománya veszélyezteti a gyepterüleken élő sikló állományát, idén március 3-án és 11-én a Farkas-hegyen több mint 20 önkéntes segítségével majd 1 hektáros területet tisztítottak meg a fekete fenyőtől.

Halpern Bálint és Tóth Mihály egyaránt egy-egy önkénteseknek szóló internetes herpetológiai adatgyűjtő rendszert mutattak be. A két rendszer független egymástól, de a jövőben talán együtt fognak működni a programok szervezői. Közös elem, hogy az önkéntesek beküldhetik az észlelt faj nevét, a megfigyelés helyszínét, és az állatról készült fotót. A 2011-ben indított herpterkep.mme.hu honlapra az elmúlt évben 272 regisztrált felhasználótól több mint 4200 adat érkezett, amelyek közül 450 volt fényképpel alátámasztva. A másik akció gazdája a Lokomotív Turista Egyesület és a Varangy Akciócsoport – ennek keretében Tóth Mihálynak a toth.mihaly@science.unideb.hu címre kell küldeni a fényképeket. Eddig 100 adatszolgáltató 29 fajról küldött összesen több mint 500 képet.

Kéri András a kétéltűek utakon történő elgázolásáról, illetve ennek megelőzéséről beszélt. „Az elmúlt közel három évtized alatt a közúti kétéltű-mentésekben részt vevő egyének és csoportok száma folyamatosan növekszik. A törvényi szabályozásnak is köszönhetően több helyen épültek átjáró-rendszerek, amelyek azonban gyakran csak alacsony hatékonysággal működnek” – áll az előadás összefoglalójában. Kéri András szerint a békamentő akciók a környezeti nevelésben is fontos szerepet töltenek be.

Vizsolyi Éva Cseperke vörös- és sárgahasú unka populációkat vizsgált Szekszárd környékén. Tapasztalatai alapján „a legnagyobb veszélyeztető tényezőt az élőhelyek megszűnése jelenti. A Csörge-tavat kikotorták, a zsibriki halastavat pedig leeresztették. Bátaapátiban a növények túlzott elszaporodása, a Kapszeg-tónál pedig a gázolás jelentheti a legnagyobb veszélyt.”

Gál Júlia Tünde, Szabó Krisztián és Vörös Judit a kétéltűek kidtridiomikózis nevű gombabetegségét kutatják. Munkájukról már írtam a Greenfo-n, itt olvasható a cikk.

Péchy Tamás a Rákosi Vipera Védelmi Program előrehaladásáról beszélt. A program keretében 2010 óta immár 150 egyed repatriálására került sor visszaalakított élőhelyeken, két helyszínen, a Kiskunsági Nemzeti Park területén. Sajnos a monitorozás során csak kevés egyed megmaradását sikerült bizonyítani. Emiatt már évek óta dolgoznak olyan kisméretű jeladók tesztelésén, amelyeket az állatok hasüregébe operálnak, és utána az eszköz segítségével nyomon lehet követni az egyedek mozgását. A tervek szerint „idén tavasszal már ilyen jeladóval ellátott rákosi viperákat is elengedünk a májusban esedékes újabb kibocsátás során” – tájékoztatta a közönséget Péchy Tamás.

Péchy Tamás előadPéchy Tamás előad

Harmos Krisztián a Középső-Ipoly-völgy dunai tarajosgőte állományát és védelmét kutatja. A petekeresés, palackcsapdázás, útfelmérés, illetve kiegészítő jelleggel merítőhálózás és éjszakai lámpásfelmérés alkalmazásával történő felmérések 2008-ban indultak. „A vizsgálatok során kiderült, hogy a faj a Natura 2000 területen szélesen elterjedt, nagy egyedszámú állományokban él” – olvasható az előadás összefoglalójában. 2010-ben egy útszakaszon tízezres nagyságrendben pusztultak el gőték gázolások miatt. A gőték védelmére hozott intézkedések más fajok védelmére is pozitívan hatnak – emiatt a dunai gőte ún. „ernyőfajnak” számít.

Mester Béla „Természetvédelmi kezelések hatása a Fekete-rét (Hortobágy) herpetofaunájára” címmel tartott előadást. Munkatársaival végzett vizsgálatuk során négy, a vizekhez erősen kötődő békafaj jelenlétét, hiányát és állománynagyságát követték nyomon. Az eredmények szerint „a nyár végi égetés hatékonyan szorítja vissza az öreg nádat, ideális szaporodóhelyeket biztosítva tavasszal a kétéltűek számára.”

Mechura Tímea a Varangy Akciócsoport Egyesület szervezésében a 2. számú főút Hont és Parassapuszta közötti szakaszán 1987 óta végzett kétéltűmentésről beszélt. A 2006-ban létesült kétéltűvédelmi rendszer ellenére „a tavaszi kétéltűvándorlás során évente még mindig több mint tízezer kétéltű pusztul el” – tájékoztatott Mechura Tímea. Bár 2008-ban még csak kb. 0,5% volt a rendszer hatékonysága, ez 2011-re 33%-ra javult az elvégzett karbantartások miatt. A hölgy előadásához kapcsolódott Puky Miklós prezentációja. A kutató szerint az úthálózatok sűrűsége miatt Európában a kétéltűeket veszélyeztető egyik leglényegesebb tényező az utakon történő gázolás, „ami éves szinten Magyarországon is milliós nagyságrendű pusztulást okoz.” Sajnos „szinte valamennyi hazai kétéltűátjáró-rendszer működésével, helyzetével vannak – különböző természetű – problémák”: engedélyezési, tervezési gondok, illetve a karbantartás elmaradása.

Faggyas Szabolcs a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben, balástyai Müller-széknél és a mórahalmi Nagy-Széksós-tónál új technológiával készült békaterelő- és átjáró rendszereket mutatta be. Az ACO Wildlife PRO nevű rendszereket uniós forrást felhasználva telepítették.

Az előadóüléshez kapcsolódóan hét posztert is kiállítottak a résztvevők – ezeken tudományos eredményeiket mutatták be. A zsűri szerint Flórián Norbert és munkatársai „Időjárás hatása kétéltűek élőhely preferenciájára a Tápió-Hajta vidékén” című posztere volt a legjobb; a szerzők könyvjutalomban részesültek. Az előadóülés zárásaként Vörös Judit meginvitálta a résztvevőket a 2013 augusztus 22. – 27. közötti időpontra szervezett 17. Európai Herpetológiai Konferenciára, amelynek házigazdája a Pannon Egyetemen lesz. A mostanihoz hasonló herpetológiai előadóülés két év múlva lesz ismét.

Az előadóülés összefoglalói innen tölthetők le:
A III. Herpetológiai Előadóülés összefoglalói (Pdf, 279 Kb)

 

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek