Ángyán József a néhai Szent István Egyetem ny. prof. emeritusa, az MTA doktora, volt országgyűlési képviselő (2006-14), a hajdani Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára (2010-12) az elmúlt években megyéről megyére nagyon részletesen felmérte, hogyan rabolták le a FIDESZ-KDNP/MAGOSZ közeli barátok, NER lovagok, a rezsim kiszolgálói/ csókosai termőföldjeinket. Íme az utolsó Zala megyei immár a 19. jelentése.
Az állam tulajdonában lévő közös nemzeti földvagyonunk – a villámgyors végrehajtásból következtethetően a háttérben bizonyára hosszasan előkészített, majd 2015 nyarán, a „migrációs válság” árnyékában hirtelen bejelentett „Földet a gazdáknak!” elnevezésű program keretében, 2015 novembere és 2016 júliusa között lebonyolított, és 2016 őszén törvénnyel lezárt – kiárusítását a kormányzat részéről sok csúsztatást, mi több nyilvánvaló hazugságot tartalmazó kommunikációs kampány kísérte. A közvéleményt félrevezető kormányzati sikerpropagandára mind a mai napig találunk – a tényektől úgy tűnik döbbenetesen elrugaszkodó – szép példákat, miniszterelnöki bemutatással megjelentetett kiadványt éppen úgy, mint miniszteri nyilatkozatokat. Ez utóbbira – és ezzel a kormányzati állítások hitelességének bemutatására – lehet számos példát említeni.
- Ilyen például az, hogy miközben az NFA/NFK honlapján hivatalosan közzétett – majd a közelmúltban onnan is eltüntetett – kormányzati adatok szerint a program árveréses földértékesítési eljárásának keretében kevesebb mint 9 ezer db birtoktest talált gazdára, azonközben a miniszter még 2020-ban, majd 2021-ben is azt nyilatkozza, hogy a program eredményeként 30 ezer földműves szerzett átlagosan 2-2 db Ehhez bizony 60 ezer db birtoktestet kellett volna elárverezni. A vélhetően hasra ütéssel megállapított 30 ezres számmal szemben az általam eddig elemzett 18 megye, az elárverezett terület több mint 98%-a tényadatai alapján az árverési nyertesek tényleges száma csupán 3.854 fő.
- De ugyanebbe a kategóriába sorolható pl. az is, hogy miközben az agrárminiszter folyamatosan a családi gazdaságok arány- és számbeli gyarapodásáról beszél, azonközben az Agrárcenzus 2020 előzetes adatai szerint Magyarországon az elmúlt tíz évben egyharmaddal, közel 120 ezerrel csökkent az agrárgazdaságok száma, és családok tízezrei adták fel a gazdálkodást.
Intézményesített fideszes földrablás – Ángyán József eddigi megyei jelentései:
Az első megyei mintaelemzést ezzel a szándékkel, 2016 áprilisában tette közzé, majd a programzáró törvény megszületését követően elkezdte a végleges, hivatalosan közzétett megyei árverési adatok több szempontú feldolgozását és a megyei zárójelentések összeállítását. Eddigi jelentései: Fejér , Győr-Moson-Sopron, Somogy, Jász-Nagykun-Szolnok, Borsod-Abaúj-Zemplén, Pest megye, Csongrád megye, Bács-Kiskun megye, Veszprém megye, Békés megye, Hajdú-Bihar megye, Baranya megye, Tolna megye, Komárom-Esztergom, Heves megye, Nógrád megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Vas megye állami föld-privatizációs képét mutatják be.
Ahhoz, hogy a félrevezető kormányzati propagandával szemben a tényleges helyzetet megismerjük, és az állítólagos „földbékét” teremtő lépés valóságos – az egész társadalmat érintő – üzenetét megértsük, ahhoz a program tényeit kell elemezni. Magam ezzel a szándékkal kezdtem vizsgálataimat. Sajnálatos módon az NFA/NFK mindezidáig nem hozta hozzáférhető és áttekinthető módon nyilvánosságra az adásvételi szerződéseket, de még csak azok összegzett listáját sem. Így jelenleg csak a hivatalosan közzétett árverési eredmények elemezhetők, azok is csupán azért, mert még idejében sikerült letölteni az NFA honlapjáról a korábban nyilvánosan hozzáférhető földárverési hirdetményeket, amelyek azóta a jogutód NFK honlapjáról nyomtalanul eltűntek! Mindazonáltal a szándékokat, a tendenciát ezek a lementett árverési eredmények is világosan mutatják, komoly jelzésértékük van.
Ahhoz, hogy a félrevezető kormányzati propagandával szemben a tényleges helyzetet megismerjük, és a miniszterelnök szerint „földbékét” teremtő lépés valóságos – az egész társadalmat érintő – üzenetét megértsük, ahhoz a program tényeit kell elemezni. Magam ezzel a szándékkal kezdtem vizsgálataimat. Sajnálatos módon az NFA/NFK mindezidáig nem hozta hozzáférhető és áttekinthető módon nyilvánosságra az adásvételi szerződéseket, de még csak azok összegzett listáját sem. Így jelenleg csak a hivatalosan közzétett árverési eredmények elemezhetők, azok is csupán azért, mert még idejében sikerült letölteni az NFA honlapjáról a földárverési hirdetményeket, amelyek azóta a jogutód NFK honlapjáról nyomtalanul eltűntek! Mindazonáltal a szándékokat, a tendenciát ezek a lementett árverési eredmények is világosan mutatják, komoly jelzésértékük van.
E mostani zárójelentés – a sorban az utolsó, 19. – Zala megye árveréses állami földprivatizációs képét mutatja be, amely meghirdetett (4.148 ha) és elárverezett (3.420 ha) területei alapján a megyék rangsorának alsó harmadába tartozik.
Állami földprivatizáció – intézményesített földrablás Földárverések Zala megye (4 MB pdf.)
Ezzel a megyei elemzéssel az elárverezett teljes terület adatainak feldolgozását elvégeztem. A megyei elemzések hamarosan sorra kerülő összegzésével, reményeim szerint kirajzolható lesz az országos kép, és ellenőrizhetők – megerősíthetők vagy cáfolhatók – lesznek a „Földet a gazdáknak!” állami földprivatizációs program kormányzati értékelésének állításai. A rendszer megítéléséhez azonban e megye önmagában is jó mintául szolgálhat.
Jelen elemzés részletesen vizsgálja a megyében meghirdetett és elárverezett állami területeket, az állam tényleges bevételeit, az árverésekkel érintett településeket, a helyi lakosok szereplését, a lakhely és a birtoktest közti távolságokat, a földbérlők és árverezők, valamint a kikiáltási árak és a nyertes árajánlatok viszonyát, az árverseny kérdését, majd a nyertes árverezők és érdekeltségek, továbbá az általuk megszerzett területek jellemzőit. A legnagyobb nyerteseket és érdekeltségeket részletesen is bemutatja, és javaslatokat is megfogalmaz. Íme, ízelítőül néhány megállapítás a jelentésből.
Bár az elkelt megyei földterület 106 nyertes árverezőhöz került, ám 55%-át, mintegy 1.900 hektárt nem a kormánypropagandában szereplő „kis/közepes családi gazdaságok”, hanem 13 nyertes árverező tagja nevén mindössze 10 nagy – 100 hektárnál nagyobb területre nyertes árajánlatot tett – érdekeltség, a nyertes érdekeltségek alig több mint 1/10-e szerezte meg. Az „alsóházi” – 20 ha alatti területet szerző – 59 érdekeltség, a nyertes érdekeltségek közel 2/3-a eközben csupán a területek alig több mint 11%-ához, kevesebb mint 400 hektárhoz jutott. Ez a – kiválasztott keveseknek nagy, viszonylag sokaknak pedig igen kis területeket juttató – rendszer olyan európai mércével „családi léptékű” – Zala megyében 32 ha/nyertes – megyei átlag kimutatását teszi lehetővé, ami alkalmas a közvélemény megtévesztésére.
A programot indokló kormányzati propaganda szerint „a föld azé a helyben élő, magyar földművesé legyen, aki azt megműveli”. A zalai adatok ezzel szemben azt az általános tendenciát erősítik, hogy a helybeli gazdálkodó családok elől a földek igen jelentős részét – e megyében közel 80!%-át – más településen élő, tőkeerős árverezők szerzik meg, akik között négy külföldi, illetve többes állampolgárt is találunk. Ráadásul az úgynevezett „helybeliek” között vannak olyan cégtulajdonosokat is, akik – a földforgalmi törvény abszurd szabályozása folytán, lakhelyüktől és foglalkozásuktól függetlenül – cégük székhelye jogán válhattak úgy „szerzőképes helyi földművessé”, hogy helyben akár sohasem jártak és/vagy a mezőgazdaságot hírből is alig ismerik.
Értelmetlenek és félrevezetőek azok a kormányzati kijelentések is, amelyek azzal próbálták indokolni a közös földvagyon eladását, hogy az állam annak rossz gazdája, mondván az állami cégeket „a management szétlopja”. A bérleti viszonyok elemzése ugyanis azt mutatja, hogy az elárverezett területek döntő többsége – e megyében közel 80%-a – 59 cégnek, illetve magánszemélynek bérbe adott – azaz nem az állam által művelt – terület volt, közel 40%-át pedig mindössze 3 nagy bérlő használta.
Az árverésre bocsátott területek kiválasztásában a bérlőnek a kormányzó „elithez” való viszonya döntő szerepet játszhatott. A korábban már állami földekhez juttatott „baráti” bérlők, cégek és/vagy magánszemélyek bérelt területeiből ugyanis – vélhetően nem ritkán magukkal a bérlőkkel egyeztetve – jobbára azokat bocsátották árverésre, amelyekre azután részben vagy egészben maguk a bérlők tettek nyertes árajánlatot. A kisebb árverési nyertesek esetén emellett a szavazatszerzés is szerepet játszhatott a területek szétosztásában. A „nem baráti” bérlők, cégek és magánszemélyek esetében viszont a földeladás alapvető célja a nemzeti földvagyon, a bérelt területek olyan nagy, kormányközeli „baráti” tőkeérdekeltségekhez, a „megerősítendő nemzeti tőkésosztály” tagjaihoz juttatása lehetett, akik azután e nem baráti cégek földbérleti szerződéseit az új tulajdonos jogán megváltoztatják, őket a földről leszorítják, majd esetleg fel is vásárolják azokat.
E megye adatai is cáfolják továbbá azokat a kormányzati állításokat is, amelyek szerint „komoly versenyben kialakult, piaci áron” jutottak a nyertesek az állami földterületekhez. A 3.420 ha elkelt megyei földterület közel 2/3-a!, közel 2.200! ha ugyanis licitálás nélkül, kikiáltási áron, ráadásul az európai 10-35 mFt/ha földárak töredékéért – átlagosan alig 1 millió 229 eFt/ha nyertes árajánlattal – került a sikeres árverezőkhöz. Valódi árverseny a területek alig 9%-ának árverésén alakult csupán ki, így az elárverezett megyei terület egészére nézve a nyertes árajánlat a kikiáltási árat kevesebb mint 14%-kal haladta meg.
Ez a látszólagos érdektelenség persze vélhetően annak is tulajdonítható, hogy a területek több mint kétharmadát olyan nagy, 50 ha feletti méretű birtoktestek formájában hirdették meg, amelyeknek akár többszáz millió forintos kikiáltási árával a ténylegesen gazdálkodó családok és fiatalok aligha rendelkeznek. Másrészt az egyébként is kiszolgáltatott helyzetű helyi gazdacsaládok – felmérve az erőviszonyokat – nem vették a bátorságot, hogy a politika-közeli, egymás közt a földeket vélhetően gyakorta előre leosztó, egymásra így nem is licitáló „nagyurak” ellenében próbáljanak földhöz jutni. A spekuláns, kormány-közeli tőkének viszont az európai földárak töredékéért – az e megyében elárverezett terület több mint 82%-a esetében 1,5 mFt/ha alatti áron – megszerezhető állami földek megvásárlása kiváló befektetési lehetőséget kínál. Az átlagosan 8-28!-szoros mai földárbeli különbség e körökben már „eléri az ingerküszöböket”.
Bár a többi megyéhez képest Zalában ugyan kisebb számban fordul elő, ám a nyertes „földművesek” tevékenységi köre itt is több esetben távol esik a mezőgazdaságtól, ha egyáltalán azonosítható. Találunk közöttük ingatlanos nagyvállalkozókat éppen úgy, mint pl. jogászt, ügyvédi irodatulajdonost/-vezetőt, gépjármű kereskedőt, közúti árufuvarozót, bányatulajdonost, vagy éppen futballklub létesítmény- és technikai vezetőt. Akad köztük politika-közeli szereplő, polgármester és önkormányzati képviselő is. Itt is általánosnak mondható ugyanakkor pl. az a jelenség is, hogy egyébként a mezőgazdaságtól távoli végzettségű, illetve foglalkozású személyek az árverések idejére mezőgazdasági főtevékenységű egyéni vállalkozói cégbesorolást szereztek, és/vagy vállalkozásaik mezőgazdasági profilokat is felvettek tevékenységi listájukra, és ezzel – a földforgalmi törvény abszurd szabályozása következtében – szerzőképes földművessé válva vettek részt az árveréseken.
E megyére is általánosan jellemző továbbá, hogy politika-közeli rokoni, baráti nagyvállalkozói érdekkörök jutnak jelentős állami földterületekhez. Itt említhetők pl.:
- Végh Róbert (245! ha, 221! mFt), egy – iparszerű sertésteleppel, takarmánykeverővel, vágóhíddal, feldolgozó üzemmel és kiskereskedelmi egységekkel rendelkező – MAGOSZ-os agrár/élelmiszeripari nagyvállalkozó család üzlettárs tagja, a Vidékfejlesztési Program keretében az elmúlt öt évben több száz millió Ft nagyságrendű fejlesztési támogatásban részesült Végh Farm Csoport társtulajdonosa, egyik közös cégük, a sertéstenyésztő Végh Farm Zala Kft. társtulajdonos vezetője Zalaegerszegről;
- Takács Ferenc (148 ha, 175 mFt) gazdálkodó, 2006 óta a település polgármestere, a Kisbucsai Szociális Szövetkezet alapító igazgató elnöke, a Kisbucsa és Környéke Gazdakör elnöke Kisbucsáról;
- Nagy Szabolcs (126 ha, 301! mFt) közgazdász, tucatnyi hazai és külföldi hatókörű cégben (köztük pl. a kormány által menedzselt indonéziai útdíjhálózat-kiépítési nagyprojekt-nyertes Roatex Ltd. Zrt-ben, és a dohánybizniszhez kapcsolódó Virginia Dohány Bt-ben, stb.) érdekelt, FIDESZ-közeli (Németh Zsolt, Szijjártó Péter, stb.), erős NER-es kapcsolatrendszerű nagyvállalkozó, a megvásárolt területeket bérlő szőlő- és gyümölcstermesztő Golden Garden Invest Kft. jelenlegi és a Közép-Zala Gyümölcse Kft. volt társtulajdonosa, 2015 – a földvásárlások – óta szántóföldi növénytermesztő egyéni mezőgazdasági vállalkozó Pacsáról;
- Sabjanicsék (55 ha, 42 mFt), állattartó és növénytermesztő nagybirtokos, nagyvállalkozó család üzlettárs tagjai, Horváthné Sabjanics Marina, családi gazdaságuk társtulajdonos vezetője, cégük, a Sab-Agro Kft. társtulajdonosa, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara helyi földbizottsági ügyekért felelős megyei alelnöke, a kamarai választás MAGOSZ–os megyei küldötte, az Év Fiatal Gazda Agrárszakembere (2017), valamint a családfő, Sabjanics István, cégük, a Sab-Agro Kft. alapító társtulajdonos vezetője, a Közép-Zala menti Növénytermesztési Szövetkezet igazgatósági tagja, a kamarai választás MAGOSZ-os megyei küldötte Pákáról; vagy a kisebb nyertesek közül pl.
- Sabjánék (11 ha, 9 mFt), gazdálkodó és gépjármű üzemanyag kiskereskedő család üzlettárs tagjai, a fiú, Sabján Krisztián László, gazdasági agrármérnök, egyéni mezőgazdasági vállalkozó, a MAGOSZ Zala megyei ifjúsági tagozatának elnöke, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara országos küldötte, 2020 óta megyei elnöke, 2006 óta a település polgármestere, családi cégük, a gépjármű üzemanyag kereskedő Sab-Oil Kft. társtulajdonos vezetője, és a családfő apa, Sabján László, egyéni mezőgazdasági vállalkozó, családi cégeik, a szarvasmarha tenyésztő és szántóföldi növénytermesztő Cserta-Tej Kft. és a gépjármű üzemanyag kereskedő Sab-Oil Kft. alapító társtulajdonos vezetője Iklódbördőcéről.
A települések érdekérvényesítő képességében e megyében is jelentős eltérések mutatkoznak.
- Vannak kifejezetten „vesztes települések”, amelyek területeit részben vagy egészben más településeken lakó árverezők szerezték meg. Az érintett 79 település közül nem kevesebb, mint 43! településen (a települések több mint felén) egyáltalán nem volt helybeli nyertes árverező. Megyei rangsoruk élén Szepetnek áll, amelynek elárverezett állami területe közel 80%-ára, 305! hektárra kizárólag külső árverezők tettek nyertes árajánlatot, de szorosan követi Pölöske, a maga 293! ha, valamint Türje, a maga 272! ha, továbbá Felsőrajk, a maga 236! ha külső nyertesekhez került területével.
- Vannak viszont erős, „nyertes települések”, amelyek pályázói nemcsak a saját település, de más települések területeihez is hozzájutottak. A 106 nyertes árverező a lakcímadatok alapján összesen 59 településen él, ám az elárverezett területek több mint 2/3-ának árverési nyertesei mindössze 9! település – közöttük a megyeszékhely, megyei jogú várossal, Zalaegerszeggel együtt 4! város – lakói lettek. A rangsor élén a 11 nyertes árverezője révén megszerzett 511 hektárral, a megye elárverezett területeinek közel 15%-ával a 2006 óta FIDESZ-KDNP vezetésű megyei jogú város, fontos kormánypárti bázis, Nagykanizsa áll. Úgy tűnik tehát, hogy a kormánypropaganda állításaival szemben ebben a megyében sem a falvak és tanyák népéről szólt első sorban a „Földet a gazdáknak!”
A mellékleteivel együtt 111 oldalas Zala megyei állami földárverési jelentés ezeket és számos egyéb szempontot is részletesen elemez, igyekszik megmutatni a „Földet a gazdáknak!” program igazi arcát, és a teendőkre vonatkozó javaslatokat is megfogalmaz. Így hát jó szívvel és szeretettel ajánlom a tények dokumentálása és a „szemek nyitogatása” szándékával készített összeállításomat a bennünket körülvevő világ iránt érdeklődő kortársaimnak éppen úgy, mint okulásul gyerekeinknek és unokáinknak, a tetteinket megítélő utókornak.
Gödöllő, 2022. január 30.
