Aki ismer engem, tudja, hogy nem vetem meg a jó ételeket, főként ha valami gusztusos húsféle is illatozik a tányéron. Komoly kihívásnak tűnt, hogy a dm Kezdd kicsiben! kezdeményezéséhez a Zöldunió felkérésére zöldportál főszerkesztőként azzal a vállalással csatlakoztam, hogy minden lehetséges szempontból zöldebbé, ökotudatosabbá teszem a konyhámat, és ebbe bizony az étkezés is beletartozik.
Heti egy húsmentes nappal évente kb. 320 kg-mal kevesebb CO2 kerül ki a légkörbe. Szelektíven gyűjtjük a hulladékot, az üveget, papírt, műanyagot, fémet, veszélyes hulladékot – ezzel évente 500-1000 kg CO2 kibocsátás megtakarítás érhető el. Ha vásárláskor viszünk magunkkal szatyrot, tasakot, dobozt, és nem kérünk egyszer használatos műanyag zacskót, a CO2 mennyisége legalább évi 8 kg-mal csökken.
Ezekkel az adatokkal készültem a feleségem elé állni, hogy beharangozzam a következő egy hónap programját, hiszen a konyha zöldítése egy családban nem egyszemélyes akció. Örömmel ráállt, és azt javasolta, hogy kezdjük is rögtön a közös bevásárlással, menjünk együtt a Nagycsarnokba. Majd elővette a vászon-, és csaknem örökéletű vastag műanyagszatyrokat, néhány gyümölcsös dobozt, kezembe nyomta a banyatankot, hogy induljunk.
A felesleges csomagolás nélküli bevásárlás, a lehetőleg őstermelőktől származó termékek beszerzése számára rutin volt, csak én vettem részt benne ritkán. Amikor szóvá tettem a műanyag szatyrokat, azt mondta, hogy a környezettudatossághoz az is hozzátartozik, hogy fölöslegesen nem dobjuk ki a már meglévő, de még használható műanyag táskát sem, hanem addig pakolunk bele, amíg bírja. Az ökotudatosság nem jelenti azt, hogy azonnal le kell cserélnünk az összes műanyagot természetes anyagból készült eszközökre, főként úgy, hogy rögtön újonnan megvásároljuk azokat, a meglévőket pedig kihajítjuk. De arra igenis figyelnünk kell, hogy ne gyűjtsünk be újabb műanyagokat, utasítsuk vissza az egy-két alkalom után eldobandó tasakokat. Feleségem mutatott nekem egy nagyméretű nejlontáskát, amibe a krumplit, hagymát szokta pakolni. Az 1990-es évekből való, „katonai ruházati bolt” feliratú zacskó több éve teljesít szolgálatot a bevásárlásoknál, és majd egyszer szemetesként fogja befejezni a családunknál a pályafutását.
Az ökotudatos vásárló listát ír, hogy csak azt vegye meg, amire valóban szüksége van, és ne végezze egyetlen élelmiszer sem lejárt szavatossággal a kukában. A mi listánk a fejünkben volt, a Csarnokban egyébként is a törzshelyeket jártuk végig, és tudtuk, hogy hol mit szeretnénk. Hazai idénygyümölcs, hazai zöldség, ilyenkor igyekszünk ebből választani, és csak akkor nyúlunk valami külföldi élelmiszer után, ha mindenképpen arra van szükség egy izgalmas recept szerinti étel elkészítéséhez. A húspultnál némi zavar támadt, én szerettem volna bőségesebb mennyiségben húsféléket választani, végül még ott megegyeztünk, hogy mindenképpen tartunk hetente egy húsmentes napot. Ez nekem volt komoly kihívás, de megfogadtam, mert tudom, hogy ezzel hozzájárulok a globális széndioxid kibocsátás csökkentéséhez.
Az első húsnélküli kedden ebédre így be kellett érnem zöldborsó levessel és rántott cukkinivel, igaz, kaptam hozzá almáspitét is. Vacsorakor is megálltam, a sajtos-paradicsomos tészta sonka nélkül is elfogyott, amit az ablakom előtt a folyosón nevelt fűszernövényekkel ízesítettünk. A bazsalikom, az oregano, a kakukkfű, a rozmaring jól érzi magát dolgozószobám párkányán, én gondozom, locsolgatom őket. Egy-két éve chilipaprikát is termesztettem, és elégedettséggel töltött el, amikor az ételeket a saját „minikertem” terméséből tudtam ízesebbé tenni, és nem a műanyagflakonba csomagolt többezer kilométert utazott chiliszószt használtam hozzá. Az idén sajnos lemaradtam a paprika palántáról, de jövő tavasszal mindenképpen beszerzek egyet.
Tudom, hogy a konyhával kapcsolatos ökológiai lábnyom csökkentéséhez lényegesen hozzájárul, ha a táplálkozásunkat a növényekkel való táplálkozás irányába mozdítjuk. Az ezen a területen tevékenykedő egyik legkomolyabb szervezet, az EAT-Lancet Bizottság idei jelentése szerint teljesen a fenntarthatóság és az emberiség egészsége érdekében „bolygó-diétát” kell tartanunk, 2050-re úgy kell átalakítani az élelmiszer fogyasztásunkat, hogy globális szinten a gyümölcsök, zöldségek, diófélék és hüvelyesek fogyasztásának meg kell duplázódnia, míg az olyan élelmiszerekét, mint a vörös húsok vagy a cukor, felére kell csökkenteni. Tehát nem csak a húst, hanem az állati eredetű más ennivaló mennyiségét is mérsékelni kell. Úgy gondoltam, ezt is érdemes lenne kipróbálni, tehát a heti egy húsmentes nap alakuljon át állati fehérje fogyasztása nélküli nappá. A családom ezzel is egyetértett, így keddenként megpróbáltuk a hús mellett a tejtermékeket, tojást is kiiktatni, vagy legalábbis alaposan redukálni a mennyiségét. A teljes elhagyás nem sikerült, de sajtot, túrót például azokon a napokon nem fogyasztottunk, a reggeli kávéba csöppentett tejről azonban nem tudtunk lemondani.
Egyébként a kávé fogyasztását is igyekeztem visszafogni napi egy adagra, hogy ezzel is segítsek a bolygónak, és kisebbé tegyem az ökológiai lábnyomomat. Egy csésze kávé termelése, feldolgozása, szállítása ugyanis 140 liter vizet igényel. A másik nagy kedvencem, a zöld vagy fekete teáé ennél jóval kevesebb, 27 liter csészénként. A leg környezetbarátabb megoldás persze, ha vizet iszunk, a budapesti csapvíz jó minőségű. Bevallom, én a sima víznél sokkal inkább kedvelem a szénsavas innivalókat, de nem vásárolok PET palackos gyári üdítőket. Hetente egy alkalommal eljárok a közelünkben működő szikvízüzemhez, ahol becserélem a hat darab 1,8 literes szódásüveget, és így kiküszöbölöm a műanyag hulladékot.
A konyhai zöldítés jegyében azt is vállaltam, hogy ökotudatos módon részt veszek a mosogatásban, a konyhai eszközök tisztításában. A teafőző, kávéfőző, teáskancsó vízkövetlenítése az én feladatom lett – az ecet erre kiválóan alkalmas szer. A tisztítandó edénybe ecetet öntök, bekapcsolom a forralót, felmelegítem az ecetet, rövid ideig állni hagyom a főzőben, majd kiöntöm. Egy öblítés után már újra főzhetjük benne a frissítő italt.
Ha már ökotisztítás, hát legyen még zöldebb: feleségem elégedetten nyugtázta, hogy a főzőlap, a konyhapult, a mosogató takarítását is átvettem tőle – erre a szódabikarbónát találtam remek anyagnak. Kevés vízzel pasztát készítettem belőle, rákentem a tisztítandó felületre, kefével megsúroltam, majd egy törlővel eltávolítottam a paszta maradékát. Nedves ruhával áttöröltem, és máris tisztán csillogott minden, készen arra, hogy ismét használhassuk valami finomság elkészítéséhez.
A dm Kezdd kicsiben! kampányától nem teljesen függetlenül azt is elhatároztam, hogy úgy is csökkentem konyhám ökológiai lábnyomát, hogy kevesebb élelmiszert fogyasztok nem csak a húsfélékből, hanem mindenből, ezzel egyúttal az egészségemnek is használok. A mérleg már mutatja a pozitív elmozdulást, mínusz három kilogrammot a súlyomból. Biztos vagyok benne, hogy ez a mínusz globálisan is jelent valamit, és arra törekszem, hogy a kicsiben elkezdett személyes vállalásaim zöld portálomon, a greenfon keresztül sok emberre hassanak inspirálóan ösztönzően.
A dm „Kezdd kicsiben!” felhívással edukációs programot és közösségi kihívást indít, hogy zöldebbek legyenek a hétköznapok. Tedd meg az első lépéseket Te is! Csatlakozz a dm facebook kihívásához, melynek zárt facebook csoportja itt érhető el.
A dm a résztvevőket az egyéni elköteleződésen túl is szeretné motiválni: minden csatlakozó személy után 100 forinttal támogatnak egy környezetvédelmi kezdeményezést, a 2020-as Tiszai PET Kupát. Céljuk, hogy 1 millió forinttal segítsék a szemétgyűjtő akció lebonyolítását.
Szöveg és fotók: Sarkadi Péter. A cikk a Zöldunió – dm Partnersége keretén belül készült.
