Ha a kihalás szélére került állatfaj utolsó példánya elpusztul, a világ minden pontján írnak róla. Ha egy hasonlóan veszélyeztetett növényfaj egyetlen tövét tapossa ki valaki, az nem kerül a hírekbe. A világ magbankjainak éppen az a szerepük, hogy megőrizzék a földi élet alapját jelentő flórát.
A világ növényfajainak mintegy ötödét fenyegeti kihalás. De a fejlett technika ma már lehetővé teszi, hogy a genetikai mintákat megőrizzük, azaz – legalábbis technikailag – megakadályozható, hogy akár egyetlen, Földön élő növényfaj is kihaljon – mondta három éve Budapesten Simon Linington, a nagy-britanniai Kew Gardens munkatársa. A több mint ötvenéves múltra visszatekintő központ a tervek szerint 2020-ra a világ növényállományának negyedéből tartalmaz majd mintát. A Pannon Magbank Kárpát-medencei léptékben teszi ugyanezt.
Ráccsal védett aggregátor – a pincében kialakított magbank tartozéka – simul a vácrátóti kutatóintézet egyik épületének falához. Áramszünet esetén ez garantálja a különleges megoldásokkal óvott hely energiaellátását. A télen-nyáron állandóan nulla fokra hűtött, különleges anyaggal burkolt kamrában sokezernyi, növényi magokat tartalmazó tasak sorakozik a rekeszekben. Tetszetősek a tasakok, de nem ezért kapta a Pannon Magbank kezdeményezés a „legjobb a legjobbak között” minősítést az Európai Unió Life Nature program pályázatai közül. Az itteni szakmai munka nívóját ismerték el.
A Kárpát-medencei növényvilág génállományának hosszú távú fenntartására vállalkoztunk. Itt nem a termesztett fajok magjait gyűjtjük, hanem a vadon élő növényekét. A gyűjtés négy éve alatt a védett és fokozottan védett növényekre, illetve más, fontos szerepet betöltő fajokra koncentráltunk – tudtuk meg Török Katalintól, az MTA Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársától. (A projekt a Növényi Diverzitás Központ, az MTA Ökológiai Kutatóközpont és az Aggteleki Nemzeti Park igazgatósága együttműködésével valósult meg.) A Magyarországon vadon élő mintegy 2200 magasabb rendű, úgynevezett edényes növény közül majdnem 1800 faj magja lehet alkalmas hosszú távú hűtéses tárolásra. A fő szempont az, hogy ebből az 1800-ból minél több védett, veszélyeztetett, illetve más szempontból fontos növény mintája kerüljön a magbankba. A ritkább agrárgyomokra is figyeltek, amelyek a vegyszerezés miatt szinte teljesen eltűntek, valamint a haszonnövények vad rokonaira. Eredetileg azt tervezték, hogy legalább 800, a Kárpát-medencében őshonos növényfaj magvait gyűjtik össze és tárolják. Végül 910 faj magjai kerültek a polcokra, köztük 204 védett és 45 fokozottan védett faj mintája.
Miért kell ilyen magbank éppen Magyarországon?
Ezt az ország különleges földrajzi helyzete indokolja: egyaránt előfordul alföld, dombvidék és középhegység – értékes vízrendszerrel egészülve ki. Mindez viszonylag kis területen egészen eltérő élőhelyeket biztosít, ezért ilyen változatos a hazai élővilág a jégkorszakból fennmaradt növényfajoktól (maradványfajok vagy reliktumok) kezdve a számtalan bennszülött, csak e vidékeken élő növényfajig.
– Az emberi élet minősége és léte a Föld növénytakarójának állapotától függ. Ezért hihetetlen értéket jelentenek a világ magbankjaiban tárolt minták. Egy pusztulóban lévő növényvilágot akarunk valamilyen módon megmenteni, méghozzá évtizedes-évszázados távlatokat figyelembe véve. A szakma régóta látja, hogy súlyos veszélyek fenyegetik a természetes vegetációt. Ez előremenekülés a jövőbe – érvel a kezdeményezés mellett Kósa Géza, a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert vezetője, akitől azt is megtudom, hogy a bank szigorú elv szerint kezelt és védett nemzeti vagyon. Nem jöhet ide bárki, hogy kér egy fél marék pipacsmagot. A minták esetleges kiadása csak jól indokolt tudományos célból történhet.
Kései szegfű (Dianthus serotinus). A meszes homokpusztai gyepek e jellegzetes évelő virágát magról telepítették vissza Fülöpháza közelében. Endemikus növény: a Magyar Természettudományi Múzeum adatai szerint csak a Duna–Tisza közén, a Dél-Mezőföldön, a Kisalföldön, továbbá a Pilis és Gerecse hegylábi homokján fordul elő.
A Pannon Magbank három helyszín négy gyűjteményét jelenti.
A tápiószelei központ úgynevezett bázistárolóinak a hosszú távú megőrzés a feladatuk. A mintákat mínusz 20 Celsius-fokra hűtve őrzik, így évszázadok múltán is csíraképesek maradnak. Az úgynevezett aktív tárolókban nulla Celsius-fokot biztosítanak, az ott tartott magvak húsz-harminc évig csíraképesek. Ez utóbbi gyűjtemény a kutatást szolgálja. A bázistároló „másodpéldányát” az Esztramos-hegy hajdani ércbányájában alakították ki az Aggteleki Nemzeti Park területén, míg a tartalék aktív tároló Vácrátóton van.
A tárolás egyébként drága dolog. Télen-nyáron meghatározott hőmérsékletet kell tartani, a tárolóhelyiség páratartalma sem lehet magas, ugyanakkor védeni kell a különböző fertőzésektől, külső hatásoktól.
– Annál bonyolultabb munkáról van szó, mint hogy beteszek egy kis magot a hűtőszekrénybe. Ez fontos misszió, amelyre sokat kell áldozni – szögezi le Kósa Géza, aki szerint nemzetstratégiai és gazdaságstratégiai kérdés is ez a kezdeményezés, mert minden növény egyformán fontos, csupán az ember mondja az egyikre, hogy hasznos, míg a másikat gaznak minősíti. Éppen a magbankok bizonyíthatják be, hogy ami ma haszontalannak tűnik, az egy-két évszázad múlva hasznos lehet. A magbankok gyűjtési és betárolási filozófiájába nem fér bele a hétköznapi haszonelvű megítélés.
A program részeként négy éven át azt elemezték, hogy a betárolt és a frissen gyűjtött magok hogyan használhatók visszatelepítésre. A kísérlethez egy felhagyott szántót választottak a fülöpházi homokbuckák közelében. Itt a kiskunsági mészkedvelő évelő nyílt homokpusztagyepek tíz jellemző faját telepítették vissza, a fűfélék közé tartozó csenkeszből például tíz kiló magot szórtak ki. Gyakorlatilag nem volt különbség a frissen gyűjtött, illetve a tárolt magok csírázása között.
– A 2013-as vetés volt a legsikeresebb, jókor érkezett a kellő mennyiségű csapadék, így a csenkeszes táblák úgy néztek ki, mint egy termesztésbe fogott parcella – idézte fel a kutató, aki szerint a kísérlet arra mutatott rá, hogy átgondoltan kell kezelni a tárolt magokat. Nem adható ki az egész minta, mert jöhet rossz év, és akár az egész elveszhet.
De mi lesz a mintákkal? 2180-ban elővesznek öt tasakot, összekeverik a tartalmukat, majd kiszórják a földekre, és kinő az új gyep? Török Katalin szerint nem ilyen jövőt terveznek.
A vácrátóti aktív tároló. Forrás: Kurucz Árpád
A vácrátóti mintákból kizárólag tudományos kísérletekre kérhetnek, de akkor sem adják oda a teljes mennyiséget. Úgy kell használni a mintát, hogy maradjon belőle, illetve visszapótolják a kivett mennyiséget. Borús gondolatként az merült fel bennem: mi lesz akkor, ha egy növényből már csupán egyetlen tasaknyi, azaz ötezer mag marad? Ha abból vesznek ki néhány százat tudományos célra, majd a belőle származó utódokkal visszapótolják, egy idő után beltenyészet alakul ki, amelynek nem sok esélye van a túlélésre.
Halász Krisztián külső munkatárs szerint ötezer mag fenntartja a szükséges genetikai változatosságot, hiszen nem egy növényről, hanem a nemzetközi előírásoknak megfelelően sokról gyűjtik be a magokat. Ráadásul egy fajból több minta lehet különböző helyekről, különböző időszakokból. A nagyközönség kevésbé rendül meg, ha azt hallja, hogy egy növény valahol kipusztult, mint amikor arról írnak a lapok, hogy egy állatfaj utolsó példánya múlt ki. Ahogy mondani szokták, a karizmatikus megafauna lelkileg sokkal jobban hat az emberekre, mint a növények változatos világa – ismerte el Török Katalin. Ha nem is olyan látványosan, de a magbank lényegében azt a feladatot látja el, mint amelyet az állatkertek vállalnak a természetes élőhelyükről már kipusztult állatok átgondolt szaporításával. Tápiószelén, Vácrátóton, Aggteleken olyan növényekre koncentrálnak, amelyeket az emberek észre sem vesznek, vagy gazként emlegetnek.
Búcsúzóul azt kérdezem: időben indult-e ez a munka?
– Nem. Az egész világ lemaradásban van – summáz Kósa Géza, aki Kínában, Kelet-Afrikában 35-40 évvel ezelőtt rengeteg természetes élőhelyet látott. Ma már ott összehasonlíthatatlanul rosszabb a helyzet. Elképesztő a növényzet pusztulásának és a degradálódásnak az üteme, amire nehéz megoldást találni. De reagálni kell, mert egyedül a növények képesek szervetlenből szerves anyagot készíteni. Ha ez a növényvilág kritikus mennyiségi és minőségi szint alá esik, akkor az ember eltűnik a Földről. Ez a szempont azonban még nem épült be a gondolkodásunkba, miközben ez a XXI. század egyik legfontosabb kérdése – írta Ötvös Zoltán a Magyar Időkben.
Jégbe fagyott örökség
A világon mintegy 1300 magbank működik, egy részük különböző szempontokból kockázatos országokban. A Norvégia és az Északi-sark közt félúton található Spitzbergák Nemzetközi Magbunker nem ilyen. A Föld egyik legbiztonságosabb helyén 2006-ban azzal a céllal kezdtek építkezni, hogy legyen egy hely, amely az emberiség összes élelmiszernövényéből tartalmaz vetőmagokat. Azért, hogy globális katasztrófák – atombaleset vagy betegségek okozta vészhelyzet – esetén megóvják a bab-, rizs-, búza- és más termények magvait, azaz biztosítsák a faji sokszínűséget. A minták szinte a világ összes országából származnak. Ha megszűnne az áramszolgáltatás, az állandóan fagyott föld mélyén kétszáz év alatt sem olvadnának fel a magvak.
A bankot 2008-ban adták át, az első év végére már 400 ezer magmintát tároltak benne, 2015 szeptemberében ez a szám 860 ezerre nőtt, vagyis hét év alatt bőven megduplázódott az itt őrzött növényfajok száma. A magbank azonban még közel sem telt meg, akár 4,5 millió mintát tárolhatnak itt mínusz 18 Celsius-fokon. A létesítmény 120 méter mélyen egy homokkő hegy gyomrában kapott helyet. A magokat tároló kamrákat egy méter vastag, megerősített betonfalak, légkamrák és nyomásálló ajtók védik. A klímaváltozás sem hat rá, hiszen a hely kétszáz év múlva is a tenger szintje fölött lesz.
A vetőmagbankokra nem csupán esetleges globális katasztrófa miatt van szükség. A haszonnövényfajták sokfélesége e nélkül is rohamosan csökken. A XX. század elején még 8000 növényfajtát termesztettek az Egyesült Államokban, 1983-ban pedig már csak 600-at. Mexikóban az 1930-ban feljegyzett kukoricafajtáknak ma csupán 20 százalékát, az 1949-ben Kínában termesztett 10 ezer búzafajta mindössze 10 százalékát termesztik.
Tovább tömték a Nemzetközi Magbunkert
A Spitzbergákon 2008-ban nyitott magbankot azért építették, hogy globális katasztrófák esetén megóvják a bab-, rizs-, búza- és más termények magvait. Most 50.000 vetőmagmintával bővült Noé bárkáján a vésztartalék- írtuk minap.
