A tegnap véget ért sarm-es-sejki ENSZ klímacsúcsot, a COP27-et nagyon messziről és nagyon hunyorítva kell néznünk, hogy ne látszódjon kudarcnak. Már a politikusok sem elégedettek a klímacsúccsal.
Azért kezdjük a pozitív elemekkel.
1. Önmagában az ENSZ klímaegyezményének és klímadiplomáciai folyamatának az életben maradása az ukrajnai orosz agresszió, a kínai-amerikai feszültségek, az energiaár-robbanás, a recsegő-ropogó nemzetközi rendszer közepette sikernek tekinthető. A multilaterális, megállapodásokon alapuló, a nemzetközi jog érvényességén nyugvó globális rend példátlanul erős nyomás alatt van. Ennek fényében a klímafolyamat továbbélése már maga jelentős eredmény.
2. Az elszálló energiaárak nem késztették a világ országait a klímacélkitűzések felülvizsgálatára. Nem indult be a versengés, hogy ki tud gyorsabban visszatérni a fosszilis energiaforrásokhoz, feladva a klímacélkitűzéseket. Talán most vált véglegessé, hogy a világ távlatosan tényleg búcsút mond a fossziliseknek, és a megújuló energiaforrásoké a jövő.
3. A legfontosabb kézzel fogható eredmény annak az elismerése, hogy a klímaváltozás döntő részét előidéző fejlett országok pénzügyi felelősséggel tartoznak az éghajlat átalakulása által leginkább érintett globális Dél országaiban jelentkező károkért és veszteségekért. A most felállított, a veszteségeket és károkat megtérítő alap fontos morális és diplomáciai mérföldkő, egyben a COP27 legfontosabb eredménye.
Sajnos hosszabb azonban a kudarcok listája.
1. Bár még egyszer kinyilvánították a résztvevők a 1,5 fokos átlaghőmérséklet emelkedés Párizsi Egyezményben megfogalmazott célkitűzéséhez való ragaszkodást, ez a cél mára gyakorlatilag elérhetetlenné vált. A jelenleg érvényes vállalások még végrehajtásuk esetén is nagyjából 2,5 fokos melegedést eredményeznek, ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a 1,5, vagy akár a 2 fokhoz, számos országnak a tavaly Glasgowban bemutatott nemzeti vállalásaik megemelt ambíciójú változatával kellett volna visszajönniük. Alok Sharma, a COP26 elnöke tavaly ezzel a feladattal bocsátotta útjára a résztvevőket. Ehhez képest lényegében egyedül Ausztrália azóta a konzervatív kabinetet felváltó baloldali kormánya állt elő kézzel foghatóan erőteljesebb nemzeti vállalással (ún. NDC-vel). Ez így nemhogy a 1,5 fokhoz, de a 2-höz is édeskevés.
2. Örömteli a veszteségek és károk alap felállítása, de valójában a még Párizsban megállapodott, évi 100 milliárd dolláros, a fejlődő országok klímacselekvését segítő alap, amelynek 2020 óta működnie kéne, sincs feltöltve. Ehhez képest a mostani károk és veszteségek alaphoz eddig alig fél tucatnyi ország kínált felajánlást, annak gyakorlati feltöltése és működése egyáltalán nem biztosított.
3. A tavaly Glasgowban létrehozott, például szénkivezetést vagy az erdőirtások megállítását célzó önkéntes vállalások kereteiről szinte semmit nem tudni, és bár a metánkibocsátás csökkentésére vonatkozó hasonló megállapodás napirenden volt, és a legnagyobb kibocsátók közül az USA és Brazília aláírta a metán-vállalást, Kína, India és Oroszország továbbra sem része.
4. Mindeközben Grönland jégtakarója gyakorlatilag visszafordíthatalanul omlik éppen össze, az amazóniai esőerdők nyelőkből nettó kibocsátóvá váltak, az atlanti áramlási rendszer (a Golf-áramlat) kritikusan legyengült, a szibériai permafroszt olvadása, és ebből fakadó őrületes metánkibocsátás gyakorlatilag megállíthatatlan. A világ üvegházgáz-kibocsátása nő, 2021-ben 5,3%-kal haladta meg a 2020-as szintet.
A COP27 végén továbbra is érvényesek Antonio Guterres ENSZ főtitkár megnyitón mondott szavai: autópályán száguldunk a klímapokol felé, és a lábunk még mindig a gázpedálon van.- írta Jávor Benedek volt EP parlamenti képviselő.
Már a politikusok sem elégedettek a klímacsúccsal.
Az Európai Bizottság elnöke szerint a lényegi kérdésekben nem sikerült elérni semmit. Nem hozta el a várt eredményt az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményének 27. éves ülése (COP27) sem a világ legnagyobb kibocsátóinak a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos visszaszorítására vonatkozó kötelezettségvállalásai, sem pedig az éghajlatváltozás mérséklésére vonatkozó új vállalások tekintetében – mondta Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, aki szerint sokkal többre van szükség, a tünetek egy részét kezeltük, de nem gyógyítottuk meg a beteget. Legalább annyit sikerült elérni, hogy a részt vevő országok kompenzációs ENSZ-alap létrehozásában állapodtak meg, amely az éghajlatváltozást legjobban elszenvedő, legkiszolgáltatottabb országoknak nyújt támogatást.
Hogy ez mit ér, az más kérdés. Mark Rutte holland miniszterelnök a Twitteren tegnap közzétett üzenetében ugyanis kiábrándítónak nevezte az elért eredményeket: túl kevés lépést sikerült tenni a felmelegedés 1,5 fokra korlátozása érdekében. Valójában 2 fok, de legalább 1,5 fok alatt kellene tartani az átlaghőmérséklet emelkedésének ütemét. Ez nem nagyon megy. (MTI)
Kapcsolódó anyagok:
COP27 megállapodás: a gazdag országok kompenzációt fizethetnek a klímaváltozás miatt
COP27: A fejlődők szerint a gazdag országok cserbenhagyják őket
COP27: drámai felhívás egy süllyedő szigetországtól
COP27: kerüljük el a klímapoklot
COP27: tapossuk a gázt a klímapokol felé
Megfigyelés, zavarkeltés: diplomáciai botrány a COP27-en
Megnyílt a COP27 Sarm-es-Sejkben
15 százalékkal növeli a halálozási arányt a klímaválság
A kontinensek közül messze Európa melegszik a leggyorsabban
A leendő brazil elnök harcot hirdetett az erdőirtás ellen
Az EU szigorúbb kibocsátáscsökkentési célokat tervez
Az amazóniai esőerdők közel ötöde elpusztult
