”Néha úgy éreztem, hogy csak ablakokat pucolok a Titanicon, pedig a hajót kell sürgősen elfordítani” – nyilatkozta korábban podcastunk mai alanya, aki több évtizedes egyetemi oktatói, kutatói, környezetpolitikai elemző és tanácsadó tevékenységéért megkapta a köztársasági érdemkereszt ezüst fokozatát. Dr. Zlinszky Jánossal a tókutatástól a környezetpolitikáig sok-sok mindenről beszélgetett Sarkadi Péter.
Dr. Zlinszky János – Biológus, ökológus, kutató, környezetvédelmi stratéga a Balaton kutatásával indította szakmai pályáját. 1982-ben a Tihanyi Limnológiai Intézetben kezdett dolgozni, úttörő vízvédelmi elemző módszerek kidolgozásában és tesztelésében vett részt, első tudományos fokozatát az algák foszfor fogyasztása, a tavi baktériumok foszformegkötése, mineralizációja témájából szerezte.
1927 óta a tihanyi Limnológiai Intézet kapacitásainak egy része folyamatosan a tóra fordítódott, így Európa legjobban kutatott sekélyvizű tava, melynek a nyolcvanas évek óta megjavult a vízminősége, főleg azért, mert foszforleválasztókat tettek a szennyvíztelepekre, kivezették a tisztított szennyvizeket a vízgyűjtőről, és így a tó külső foszforterhelését jelentősen lecsökkentették.
A tó parti élőhelyei évtizedek óta folyó, most ismét felerősödő pusztítása kapcsán, mint mondja, a komplex tavi ökoszisztéma megóvása miatt „szüksége lenne a Balatonnak egy saját családorvosra”.
A balatoni eutrofizáció hat évnyi kutatása után az észak-írországi Ulsteri Egyetem kutatóintézetében dolgozott 1988 – 1991 között, ahol mikrobiológusként a kinti kollégákkal a sekély, tulajdonságaiban a Balatonra emlékeztető Lough Neagh tó tápanyagforgalmát vizsgálta.
Egy interjújában elhangzott kulcsmondata a következőképpen szólt: ”Néha úgy éreztem, hogy csak ablakokat pucolok a Titanicon, pedig a hajót kell sürgősen elfordítani” – ez lehetett a magyarázata, hogy a sikeres biológus pályakezdés után, a kilencvenes évek elején egyre inkább a környezetvédelem átfogó stratégiai kérdései felé fordult. Ekkor kapott felkérést a Környezetgazdálkodási Intézet főigazgató-helyettesi posztjára. Akkoriban a KGI egyik legfontosabb tevékenysége országos kárelhárítási tervek készítése és a felhagyott szovjet katonai területek kármentesítésének szervezése volt. A beszélgetésben szó esik a VITUKI felszámolásáról is, melyben a szakember véleménye szerint a Bős-Nagymarosi „vízügy kontra környezetvédelem” konfliktus is szerepet játszott.
Zlinszky Jánosnak a Regionális Környezetvédelmi Központ vezető munkatársaként 1993-tól több mint húsz éven át fontos szerepe volt a néhány éve még az egész közép- és kelet európai térségben aktív nemzetközi szervezet profiljának kialakításában.
1995-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán részt vett a környezetvédelmi képzés létrehozásában. Jelenleg is fenntartható fejlődést és környezetpolitikát oktat, az utóbbi évektől a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Kara Víz- és Környezetpolitikai Tanszékén is.
2005 és 2010 között Sólyom László köztársasági elnökké választása után Elnök úr környezetvédelmi főtanácsadójaként is dolgozott.
A 2000-ben alakult Védegylet tagjaként szerepe volt a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa (2008-as) irodájának alapításában, koncepcionális felépítésében, később pedig stratégiai és tudományos főosztályvezetőként az iroda működtetésében végzett kiemelkedő munkát.
Az oktatás mellett a beszélgetés végén a családi háttér is szóba kerül. Édesapja, Zlinszky János jogtudós, egyetemi tanár, az állam- és jogtudomány akadémiai doktora, az 1990. január 1-jén működését megkezdő Alkotmánybíróság tagja volt 1998-ig, 70. életéve betöltéséig. Fő kutatási területe a római jog és a jogtörténet volt.
A nagyapai jogászi hivatást egyik fia, az apai „biológuskodást” másik fia viszi tovább.
A 2020 április 22-én, a Föld Napján indult podcastunk adásait meghallgathatja Soundcloud oldalunkon, elérheti az anchor megosztón keresztül több alkalmazásban (breaker; google podcast; overcast; pocket cast; RadioPublic; ezekben fel is iratkozhat ránk)
Podcastunk RSS-csatornája itt található.
